Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
9-10. szám - Hajós László: Nagy-Miskolc ivóvízellátásának fejlesztése
336 Hajós L.: Nagy-Miskolc ivóvízellátása Miskolc város fejlesztésének homlokterében, mint Cegfonlosabb kérdés az ivóvízellátás megoldás szerepel. Az ivóvízellátás a város gyors fejlődésével nem ha'adt párhuzamosan. A város nagyarányú feji.ődése, iparosodása, különösképpen a nehéz gyáriparnak soha nem tapasztalt gyors fejlesztése olyan problémát jelent az ivóvízellátás kérdésében, aminek megoldása igen nagy nehézséget jelent. Miskolc város vízműve 1ÍI13 óta van üzemben. Az előbb emí.ített fejlődés, azonban az üzem gyors átalakítását teszi szükségessé. Űj vízbeszerzési helyekről kell gondoskodnunk, modern gépházat kell építenünk és a csőhálózat átépítésért kei.l eszközölnünk, hogy feladatunknak megfelelhessünk és a jelentkező vízigényt teljes mértékben kielégíthessük. Ki kell aknázni a tapolcai forrásterületet, be kell kapcsolnunk a Bükk-hegy ség számba vehető forrásait és tartalékként artézi ikutak feltárását kell elvégeznünk. Az ivóvízeD.átásnak tervei elkészültek, amelynek alapján, ha a kivitelezési munkálatok elkészülnckr Miskolc város ivóvízellátásának kérdése teljes egészében rendezést fog nyerni. Kiről a munkáról számol be a szerző tanulmányában. UDC. 628.1 (439.134 Miiko!c) Nagy-Miskolc ivóvízellátásának fejlesztése HAJÓS LÁSZLÓ Miskolc város fejlesztésének homlokterében a város vízellátásának megoldása a legfontosabb kérdések közé tartozik. Meg kell vallanunk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása nem tartott egyenlő ütemet a város gyors fejlődésével. Annakidején, amikor a város települése megkezdődött, a vízügyi problémák nem okoztak gondot az alapítóknak. Amint Miskolc város történetéből olvassuk, a város alapítása ezer évre nyúlik vissza. Ezt a szót Miskolc, Béla király névtelen jegyzője írta le először „a magyarok tetteiről" szóló munkájában. Itt írja többek között, hogy Árpád vezér ez) a földet, amelyik a Tapolca forrásától a Sajó folyóig terjed, s amelyet az ő, t. i. Anonymus idejében Miskolc földjének hívnak, a meghódításban vitézkedő derék vitéznek, Biingérnek és fiának, Bors vezérnek adományozta. Természetes, hogy abban az időben Miskolc és környékének természeti adottsága az agrokultúrának kedvezett. A Hejő-patak meleg vize, a Szinva-patak kristály tiszta volta bőségesen fedezték az akkori igényeknek megfelelő vízszükségletet. A Sajóvölgy széntelepeinek és nem utolsósorban a Bükkhegység hatalmas erdőinek volt köszönhető, hogy az iparosodás a város környékén hamar megindult. Megjelennek az első vasliámorok a Garadna, a Szinva és a Csanyik völgyében. A rendelkezésre álló víz még az iparosodás kezdetén is bőségesen fedezte az igényeket. Még gyermekkoromban is meglévő kisipari bőrcserzők, vargák műhelyei, a Szinva mentén felállított különböző malmok sorozata a víz energiájának ipari kihasználásáról tanúskodtak. ötven évvel ezelőtt a Szinva vizében bőséges halállomány volt, s gyakran tértünk haza fürdéseink után egy-egy jól kifejlett hallal. A gyorsan fejlődő technika azonban mind több és több vizet kívánt. A település fejlődése gyorsabb iramban történt és az aluviális kavicsba mélyesztett aknakutak szennyeződésének veszélye nagyobb és nagyobb területre terjedt ki, miért is egészséges ivóvíz beszerzéséről kellett gondoskodni. 1907-ben Miskolc város önálló törvényhatósággá alakult. A törvényhatóságnak első gondja az egészséges ivóvíz megteremtése. Miskolc város vízvezetékének és csatornázásának általános terveit a minisztérium készítette el, amelynek átdolgozását Pazár István, a miskolci vízművek első igazgatója eszközli. 1909ben készült el a vízvezetéki hálózat ma is birtokunkban lévő első terve. A tervek alapján 1910-ben kezdődött az építkezés, s 1913-ban már a vízszolgáltatás is megindult Miskolc városában. A vízszolgáltatás eleinte elég nehézkesen indult, mert már érezhető voilt az 1914—18-as világháború előszele. A háborús bonyodalmak, a gazdasági depresszió alatt egészen 1941-ig a vízfogyasztás, habár lassan emelkedő, de számottevő fejlődéséről nem beszélhetünk. Az első tel jes év vízszállítása az 1 millió köbmétert csaknem eléri, de ez a szám 30 év múlva sem emelkedik a háromszorosára. A nagyobb iramú fejlődés 1941-ben indul meg, ugrásszerűen azonban osak a felszabadulás után következett be. Ma már, mint a mellékelt grafikonban látjuk, szinte ugrásszerűen emelkedik a víz szállítása. 1951. évben vízfogyasztásunk 5 600000 köbméter, ami azt jelenti, hogy amíg az első 30 évben a vízfogyasztás csak háromszorosára nőtt, a felszabadulás utáni években rövidesen a hétszeresére emelkedett. A Borsodi Vízművek utcai csőhálózata jelenleg kereken 150 kilométer. Ennek 2/ 3-ad része a felszabadulás utáni időknek az eredménye. A csőhálózat ily nagymértékben való kifejlődését nem követte a vízszerző területnek a bővítése és kapacitásának növelése.
