Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—10. sz. 335 genetikai alapon osztályozzuk és azokat — ahol lehel — egymástól élesen szétválasztjuk. A Bükk-hegység és tágahb környékének sekély karsztvizei, karsztforrásai, azok ingadozó vízihozama, korlátolt vízgyűjtő területe közismert. A mélykarszt és a kevert, vagy magmás eredetű kőzethasadékokban elhelyezkedő víztömegek mennyisége, utánpótlása ismeretlen. Annyit lerögzíthetünk, hogy ezek a hasadékvizek a Sajó felszíni vízgyűjtőjénél lényegesen nagyobb felszín alatti, mélységi ismeretlen vízgyűjtőből táplálkoznak, s ezeknek a hasadékvizeknek a mozgási iránya durván északról dél felé tart. Természetes, hogy épp a bonyolult hegyszerkezet miatt a hasadékos kőzetek, illetve azok hatalmas felszín alatti víztömege az oligocén, miocén, pannon, pleisztocén, holocén rétegvíztartókkal legtöbbször érintkezésben van és nagyon sok esetben azokat a mélységből felszálló vizekkel táplálja. A nagy vonalakban jelzett kutatásoknak, fúrásoknak éppen az lenne a főfeladata, hogy amennyire lehetséges, ezeknek a bonyolult összefüggésű, különböző víztartóknak a mélységbeli vízutánpóllódását kivizsgálja, mert az egyes víztartók vízadóképességét, a mértékadó vízkészleteket csakis így tudjuk megállapítani. , Ezekkel a mélységbeli víztartókkal, vízkészletekkel, azok kivizsgálásával végre komolyan kell foglalkozni, hogy az elhangzottak ne feltételezések, hanem megállapítások legyenek, amelyek a gyakorlatba átültethetők, hasznosíthatók. Galli kartársnak az ózdi glaukonitos homokkő víztároló képességével kapcsolatos megjegyzésére válaszom, hogy a glaukonitos homokkő — mint említettem —- szabadtükrű, de nagyon vastag talajvíztároló. Vannak olyan padjai, amelyek lágy, kitűnő vizet szolgáltatnak. Salgótarján környékén pl. 15—20 mélykútból, ebből a nagyon szegényesnek tartott víztartóból évtizedek óla számos települést, várost, gyárat, ipartelepet látunk el vízzel. Az, hogy a felszínen esetleg rossz minőségű vizet kapunk, a kutatástól ne riasszon el bennünket, mert csak így tudjuk minden szempontból megismerni a glaukonitos homokkő vízadóképességét és annak gyakorlati felhasználhatóságát. Finálv és Rátki kartársaknak, akik kidomborították az egységes vízgazdálkodás fontosságát, legyen szabad felhívni a figyelmét arra, hogy akkor, amikor évtizedekkel ezelőtt felvetettük a Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályában az egységes vízgazdálkodás szükségességét. nem gondoltunk arra, hogy az milyen hatalmas feladatok megoldását teszi kötelezővé. Éppen ezért nem lehet eléggé kihangsúlyoznunk azt, hogy a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet — mint az országos egységes vízgazdálkodást összefogó tudományos szerv munkája — ne hetek, hónapok múlva, hanem azonnal induljon meg. K. K. Votincev ; A Melosira baicalensis Wisl. biomasszájának fotoszintetikus energiája és idényszerű változásai. Dokladii Akademii Nauk Sz. Sz. Sz. R., fc4. köt., 3. füz., 607— 610. old., Moszkva, 1952.) A fitoplanktoii szerepe a Bajkál-tóban található szerves anyagok egyensúlyában még csak kevéssé ismert, de kétségtelenül igen jelentős. Elég arra rámutatni, hogy a fitoplanktoii tömeges fejlődésének időszakában egy liter vízben közel 300 000 sejt is található. Szerző a diatoniaplankton egyik vezető faja, a Melosira baicalensis a tóban játszott szerepének tisztázását tűzte ki céljául. A vizsgálatok az 1950. év január—július havában folytak az Irkutszki Állami Egyetem Bajkál-tavi élettani állomásán. A Melosira fotoszintetikus energiájának vizsgálatánál a cikkben részletesen ismertetett A. Pütter-féle módszert használták fel, melynek segítségével mind a plankton által a lélekzési folyamatokhoz felhasznált, mind pedig a fitoplanktoii által a fotoszintézis folyamán kiválasztott oxigén mennyisége megállapítható. Ezekkel a vizsgálatokkal egyidejűleg a Melosira biomasszájának mennyiségére vonatkozó méréseket is eszközöltek, külön 0—25 m és 25—50 m mélyen fekvő rétegekben. A Melosira első nyomai a vízben január 12-én mutatkoztak. A 0—25 m-es rétegben mennyisége március 14-én 0,20 g/m

3 volt, ezután fokozatosan emelkedett és május közepétől június közepéig közel volt a 3,50 g/m

3-hez ezután rohamosan csökkenni kezdett és július 4-én már csak 0,6 g/m

3 értéket mutatott. Egy hektár területre és a 0—50 m-es rétegre átszámítva a Melosira mennyisége a maximális kifejlődés időpontjában 1545 kg volt. A Melóéira fotoszintetikus energiájának változásait szerző táblázatban mutatja be. A pozitív energetikai egyensúly kiszámításánál az alga oxigénszükségletét (32 meghatározás középértékeként) az alga egy sejtjére és 24 órára 1,5. 107 mg 0

2-vel vették egyenlőnek. A táblázat adatainak elemzése azt mutatja, hogy a Melosira fotoszintetikus energiája a víz felszíni rétegeiben a teljes jég alatti időszak folyamán a tó jégtakarójának vtkonyodáSához mértan egyenletesen emelkedik. A trofogén réteg vastagsága április közepéig nem haladja túl az 5—10 m-t és csak a jégtakaró eltűnése után ért cl 25 m-t. A Melosira biomasszájának a fotoszintetikus energia alapján kiszámított és ténylegesen megfigyelt mennyiségére vonatkozó mutatószámok nagyjából azonosak. Az április közepe utáni időre vonatkozó adatok sajnálatos módon nem megbízhatóak, mivel ebben, az időszakban az élő Melosirák közé nagyszámú elhalt egyed is keveredik. A vizsgálatok alapján a Melosira szerepét a Bajkál-tó szerves anyagának együttes dinamikájában igen jelentősnek kell- tekintenünk. Nyilvánvaló, hogy tömeges fejlődésének időszakában a Melosira óriási mennyiségű szerves anyagot hoz léire, mely az egész tóra átszámítva sokmillió tonnának felel meg. Kertész Árpád 4