Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Vitális Sándor: Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—-10. sz. 333 vélte lel programul jába az Alikét rendezősége, tekintettel arra, hogy a módszertani UtórdescK megvitatása neui volt része eredetileg az Ankét munJtatervenok. Miután azonban a nozzuszoto'­mégis nagyOOJj mertekben löglalKoztak módszer­umi kémesekkel, kötelességemnek latom, lioyy legalább irasban járulják liozza a lelve telt l'eia­daiolk megolUasálioz, annál is inkább, meri a vízgyűjtő egysegek vizháztartiáisi leladataival kap­csolatos töbo mint egy évtizedes tanulmányi mun­kám lolytatását eppen az Ankétot rendező Tudó-' manyos Akadémia tette lehetővé támogatásával. Mindenekelőtt kiemelem, hogy a hozzászólók nagy része igen helyesen mutatott ra a módszer­tanilag helyes kutatási irányra a víz mennyiségé­vel való gazdálkodással kapcsolatban. Foglaljuk össze röviden erre a kutatási irányra vonatkozó alapelveket: A víz feltárására a víz mozgási, áramlási jelenségeinek megismerésére csak a jelenségek térben és időben egységes szemléletével juthatunk el, illetve a megismerésre vezető munkát csak így kezdhetjük el. Vizsgált területünk' felszíni és Ul­színaiatti víztározó terei a- vízvezető hálózatok (és csak ritkán egyszerű tározóterek) bonyolult rendszeréből tevődnek össze. A repedések, rések, vízvezető határfelületek, pórusok térbeli szövevé­nyes és sokszor távoli vízi egységekkel is össze­kötött rendszerében a vízmozgás a csapadékvi­szonyok és egyéb tényezők (megcsapolás), idő­beli változásának hatására időpillanatról időpilla­natra változik. Ez az egységes szemlélet megkívánja, hogy megkeressük a terheli és időbeli effvségeket, vygy legalábbis figyelemmel legyünk ezekre. A térbeli és idöbli egységeket, az ezekben fellépő jelensége­ket nemcsak hidrogeológiai, hanem hidromechu nikai, geográfiai, hidrakémiai stb. nézőpontból is vizsgálnunk kell. Összefoglalva: térben és időben, minden mér­tékadó jelenségre kiterjedően kell valamennyi vizsgálatunkat megindítanunk, A fentiek alapján kérem az alábbi javaslato­kat megvitatni és esetleg a határozati javasla­tokba felvenni: 1 1. Állapítsuk meg gondos kutató munkával a borsodi vízellátásban nagy szerepet játszó Bükk­hegység és az Eszaikborsodi karszt térbeli víz­gyűjtő egységeit a víznyerési helyekre kiérté­kelve. Vegyük fel és ábrázoljuk — amennyiben ilyen felvétel még nincs — a Bükk-hegység tábo­réit és folytatva a geológus szakemberek által el­kezdett színezési vizsgálatokat, tárjuk l'el ezen az úton egyidejű teljes hidrológiai (hidrogeoló­giai stb.) tanulmányi munkával a vízi esvsé­geket. Ez a vizsgálat módszertani és közvetlen .gya­korlati szempontból egyaránt hasznos. Például gyakorlati szempontból esetleg módot ad ez a vizsgálat az egyes vízgyűjtőkben a felszíni és felszínalatti vízvisszatartás fokozására, illetve (elsősorban a felszínalatti vizekre vonatkozóan) a csapadékvíz újra való megjelenésének (felszín­rekerülésének) hasznos késleltetésére. 2. Válasszunk ki a fenti térbeli vízgyüjtőefv­ségekböl egyet, vagy egy vízgyűjtő csoportot (melyekről kessler Hubert emlékezett megl ame­lyekben mint mintavízgyűjtőkben minden hidrológiai jelenségre kiterjedő folvama IOS, szabatos vizsgálatot vezetnénk be a Tudo­mányos Akadémia irányításával. A niintavízgyüjtő egységek kijelölése és a fo­lyamatos szabatos vizsgálat megindítása éppen a Ilükk-liegység földtani jellegéből következőle" módszertani szempontból felbecsülhetetlen értékű lenne. Ez a kívánság országos viszonylatban régi kívánsága sok hidrológusnalkí. A mintavizgyűj tök kiválasztását, kijelölését szorgalmazták töb­bek között már tíz évvel ezelőtt Németh Endre, később Bogárdi János, Mosonyi Emil, stb.; leg­utóbb a decemberi Akadémiai nagyhéten magam is javasoltam és a nagyhéten jelenlevők egyhan­gúan el is fogadták a javaslatot. 3. A vízkészlet kifejezés (amelyneik határo­zatlan voltát az elnök bevezetőjében kiemelte) he­lyett használjuk a vízszállítás, vízadás vagy víz­szállítóképesség, vizadóképesség fogalmakat. A bevezetőmben említettek, valamint Kessler Hu­bert, Venkovits István, 1ináig Lajos stb. hozzá­szólók felszólalása alapján világosan látható, hogy nem (pl. a szénkészletnek megfelelő) kész­letet tárunlk fel, hanem egy olyan vízadó szintéi, amely a felszín alatt a csapadékvizekkel meg­felelő késleltetéssel rövidebb, vagy hosszabb úton megfelelő teljesítményű vízszállító hálózattal van kapcsolatban. Ez a javasolt fogalom egyértelmű. Új forrá­suk feltárásánál, vagy meglevő források vízhoza­mának, vízvisszatartással való növelésénél a for­rás vízadását, a vízgyűjtő egység vízadóképessé­gét növeljük. Folyók kis vízhozamának növelésé­nél a folyó vízszállítását, a vízgyűjtő egység víz­szállítóképességét növel j ük. Remélem, hogy fenti javaslataim az ankét sikerét és ezzel népgazdaságunk fejlődését segí­tik elő. Páter János: A bükki, helyesebben a sajóvölgyi vízszerzési lehetőségekre érdekesen mutat rá a sajóvöleyi vasúti kutak vizsgálata. A vizsgálatokat a Vasút­egészségügyi Laboratórium végezte 1951 -ben az Országos Vízgazdálkodási Hivatal kérésére. Célja

Next

/
Thumbnails
Contents