Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Vitális Sándor: Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében

332 Vitális S.: Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében tudományos alátámasztásával. Ennélfogva a vízgazdálkodás egyes ágazatain belül sem tudtuk az egységet .kellőképpen létrehozni. Le kell szögeznem, hogy a tudomány képviselői mindenkor a legnagyobb készséggel álltaik rendelkezésünkre. Munkájuk azonban az elmondottak miatt sajnos nem leheteti egységes és ilymódon munkaerejük szétforgácsolódott. Az egységes vízgazdálkodás szükségességét a Tervhivatal vezetősége már 1949-ben felismerte és kidomborította azzal, hogy az ötéves terv előirányzatán felül — nagy anyagi áldozattal — vízgazdálkodási kerettervek készítését határozta el. Felkérte az akkori Országos Vízgazdálkodási Hivatalt, hogy a Földtani Intézet és egyéb tudományos és kutató szervek bevonásával elsősorban a három legfontosabb iparvidékre készítsen vízgazdálkodási kerettervet. Ezt a munkát 1951-ben 4 további vízgazdálkodási egységes keretterv elkészítésével folytatta és jelenleg is a népgazdaság fejlődése szempontjából elsősorban érdekelt területéklen most már az önálló Vízrajzi Intézet, illetve a megalakulóban lévő Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet útján folytatja. Ezekben a kerettervekben megfelelő összeget biztosítunk a szakértők díjazására az ipari üzemek vízgazdálkodási terveinek elkészítésével kapcsolatban. Mivel az új Intézet feladatait olyan, az egés/ vízgazdálkodás területét felölelő kérdések megoldása képezi, melyeknek tudományos alapja nálunk még kellő mértékben feltárva nincsen, kérem az ankét résztvevőit, hogy tudományos, gyakorlati munkájukkal a megalakuló Intézetet támogassák. elgondolásaikat és javaslataikat a/. Intézettel közöljék. Finály Lajos: Az előadó tág látókörű előadásában helyesen utalt arra, hogy a víz az ipar nyersanyaga, mely nemcsak éppen olyan fontos, mint a gyártmányok előállításához szükséges többi nyersanyag, hanem megfelelő mennyiségben és minőségben való beszerzése mind országos viszonylatban, mind — és még fokozottabban — a borsodi inai vidék -területén napról napra nehezebbé, problematikusabbá válik. Nagyobb távolságra való elszállítása sem mindig gazdaságosabb, mint a 'többi nyersanyagé. Ezért az ipari ós emberi telepítéseknél s ezek fejlesztésénél a vízkincs racionális kiosztására olyan központi kormányzati szerv felállítását látom szükségesnek, amely a vízgazdálkodási és országrendezési kérdéseket egységesen és szakszerűen irányítja. Aggodalommal látom, hogy ez a kérdés számos tárca kezébe vau letéve, melyeik ezt külön, partikuláris szempontok szerint kezelik, s nem szolgálják helyesen a népgazdaság érdekeit. A mélyebb rétegek vízkészletének értékesítése tárgyában helyeslem a Kesslér.által is javasolt elvet, hogy nem a készlelet. hanem csak annak évenkint ú tán pótlódó részét szabad számításba venni, s még akikor is figyelemmel kell lenni arra, hogy ezzei esetleg másik helyen fog csökkeni a felhasználható vízmennyiség. Schmidt Eligiusz : Az elhangzott előadás a Tudományos Akadémia Műszaki Osztálya célkitűzésének megfelelően jól áttekinthető, összefoglaló képet nyújtott egy nagy geológiai egység vízföldtani viszonyairól. Megismertetett bennünket ennek a földtani egységnek vízvezető és víztároló kőzeteivel és rétegösszietrivel,. hallottunk azok becsült vízUároló képesség érő! és megnyugtató képet, kaptunk a • rohamosan fejlődő borsodi iparvidék vízellátási lehetőségeiről. Ezzel kapcsolatban fel szeretném azonban * hívni a figyelmet arra, hogy a vízvagvon fogalmának, vagyis a kőzetekben tárolt vízkészletnek távolról sincsen olyan gyakorlati jelentősébe, mint a többi ásványi nyersanyagok, teszem a szén, az érc, vagy akár az ásványolaj esetében, mégpedig azért, mert itt nem egv stationer állapotról, egy helyhez kötött készletről van szó. hanem egy olyan nyersanyagról, amely többé-kevésbbé lassú mozgásban, áramlásban van. A szóbaníorgó vizek és Vízvezető kőzeteik dinamikai egyensúlyrendszert képviselnék, amelyből az egyensúlyi állapotnak megbolygatása nélkül — csak annyi vizet lehet kivenni, amennyi a rendszerhez hozzápótlódik. A tartós vízkivételi lehetőséget tehát nem az szabja meg, hogv a rendszeren belül — a rétegtani és hegyszerkezeti adott- ' >ágok folytán -»— helyenként és pillanatnyilag mennyi víz van, hanem hogy mennyi á rendszer természetes utánpótlása. Ha az összkivételi lehelőségeket vizsgáljuk, akkor ezekre az összefüggésekre tekintettel kell lennünk, mert nyilvánvaló, hogy ha a felszíni vízfolyásokat túlságosan igénybevesszük. alklkor csökkenni fognak a partmenti, az i'i. n. szegély-vizek igénybevételi lehetőségei, ha pedig a karsztvizet csapoljuk meg túlzottan, akkor a természetes karsztforrások fognak megapadni, és így tovább. Természetesen táj- és geológiai egységünk nemcsak a nyilt vízfolyásokban adja le felesleges vizét, hanem a mélyben is. mint ahogy vízkészletének leguagvobb részój is földalatti víziáratokon át kapja, jórészt va'ós^í. nüleg az északra fekvő hatalmas karsztos területekről, hogy fokozatosan az Alföld felé ismét leadja. Megítélésem szerint feladatunk éppen abhnn áll. hogy megfelelő geológiai; rétegtani és hegyszerkezeti. valamint hidrológiai vizsgálatok alapján tisztázni próbáljuk, hol és mennyi az a vízmennyiség. amely geológiai egységünkön átvonul és mennyi ebből az a vízmennyiség, amely a Biiíkk-vidék természetes vízháztartásának MKorílása nélkül még gazdaságosan kinyerhető. Magától értetődik, hogv ez a vízmennyiség az átvonulási irányban fekvő és a vele közvetlenül szomszédos vidékek földalatti vízbA/tartásából !•>'•'nvozni fog, miután azonban ezek nem iparvidékek és így nem olvan víz igényesek, ez a hiány ott nem le

cr érezhető. Salamin Pál: Vitális Sándor előadásához annakidején megbeszélt módszertani jellegű hozzászólásomat nem