Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Vitális Sándor: Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—-10. sz. 329 letes vizsgálatait is ezen a területen kezdte meg; ennek köszönhetjük, hogy ma már elég jól megismertük a Biikk karsztfonásait. A rendszeresen lefolytatott vizsgálatokkal és kutatásokkal kapcsolatban kitűnt, hogy a magasan fakadó források maximális és minimális hozamának aránya igen magas, tehát meglehetősen megbízhatatlanod. Ezek a források

1 a leszálló karsztvíz övében, vízzáró rétegek mentén fakadnak és közvetlenül a csapadék hatása alatt állanak. Igen kis tartaléktérrel rendelkeznek: ami a Bükk geológiai szerkezetével magyarázható. A Bükk egymástól többé-kevésbbé vízzáró rétegekkel elszigetelt magasabban fekvő karsztos tömegei csak igen laza hidrológiai összefüggésben vannak és ezért különálló karsztegységeknek tekinthetők. Az alacsonyabban fakadó forrásoknál ezzel szemben az ingadozási arány lényegesen kisebb, vagyis a megbízhatósági tényező javul. Pl. a 121? m-es A.'feletti szinten faikadó bővizű Tapolca-i forrásoknál ez az arány alig 2:1. Ezeknek a forrásoknak k'üiszöbszintje már a mélykarszt nyugalmi szintjét képviseli. Itt nagymennyiségű tározott vízzel számolhatunk, amely a csapadék váltakozásából eredő vízutánpótlási ingadozásokat kiegyensúlyozza. Javasolom, hogy Miskolc—Diósgyőr vízellátási nehézségein az alacsony szinten, elsősorban a tapolcai forrásoik'nál és a Tapolca—Kács-i tö résvonal mentén indítandó mesterséges vízfellárásokkal igyekezzünk segíteni. Ma is kb. 400 l/sec elhasználatlan víz folyik le a Hejőn, melynek felhasználása még a csőszerzési nehézségek mellett is elkerülhetetlen lesz. Ilyen nagy vízmennyiséget közelebb mesterséges úton feltárni véleményem szerint nem lehetséges. A Tapolcán természetesen fakadó vízmennyiséget mélyebb szinten való megcsapolással, néhány méteres depresszióval még lényegesen fokozni is lehetne. Főleg a mélykarszttal összefüggő melegvízre gondolok, amit ipari célolkra még fel lehetne használni, ^zen a helyen, de máshol is a Tapolca—Kács-i törésvonal mentén el lehetne annak a karsztvíznek egy része

1!' fogni, amely a Bükk karsztjának nekitámaszkodó fiatal alföldi rétegekbe áramlik. Golli László hozzászólásában javasolja a Tatárárokban meglkezdett vízkutatásokat mellőzni, mert az itt esetleg kitermelendő víz csökkentheti a tapolcai források hozamát. A magam részéről egyáltalán nem látom az összefüggést bizonyítottnak. De ha azt a szélső esetet feltételezzük, hogy a Tatálr-árokban kitermelt víz teljes egészében hiányzik majd Tapolcán, akkor is nyereség lenne, ha innen is lehetne vizet termelni, mert jóformán gravitációs úton lehetne rendeltetési helyére juttatni. Természetesen magam sem látom az egész diósgyőri vízikérdést innen megoldhatónak. de annyi vizet talán sikerül itt feltárni, hogy legalább az egyik fontos diósgyőri üzem innen ellátható lenne. Papp" Ferenc: Vitális Sándor a geológus körültekintő alaposságával előadta azokat a vízszerző lehetőségeket, melyek a Bükk-hegységben és annak a környékén rendelkezésre állanak. Hozzászólásomban a felsorolt lehetőségek közül a 'karsztvíz feltárásának kérdésével kívánok foglalkozni. Igazolni törekszem a karsztvíz feltárásának jogosultságát és módját a Büklk^hegysóg környékén tapasztalt tanulságok

1 figyelembevételével. Kétségtelen, hogy a karsztvíz feltárása ós felhasználása külföldön is igen elterjedt. Elég ha arra utalunk, hogy Moszkva ivóvízellátását biztosító artézi kutak egyrésze, Bécs ivóvízellátása teljes egészében karsztvizet ad. Olaszország és Franciaország városainak és ipartelepeinek ellátásában az idősebb mészkövek karsztvizének ugyancsak igen fontos szerepe vau. örvendetes tény az, hogy Misikiolcon és a közeli környéken ugyancsak felhasználják a karsztvizet, de tény az is, hogy a Bükk-hegység egyes pontjain voltak e tekintetben nehézségek. Ezek egyikének tanulságait vonjuk le mindenekelőtt, nehogy az eddig biztató, kedvező eredményeikét a karsztvíz feltárással felmerült kétségeik! hátráltassák a továbbiakban. A geológust addig, míg a geofizikai vízkutatási eljárások hazánkban is el nem érik a kelig biztonságot a mészkő területeken való karsztvízlkútatásnál megfelelő felszíni nyomok: karrosodás, barlangjáratok végződése, víznyelők, illetve törések felismerése kell. hogv vezesse. Amennyiben ezek egyike is fellelheti"), akkor a Bükk-hegységben annak mészJkőterületein a karsztvízfcutatás megindítása indokolt. Megoszlanak a vélemények, hogy ilyen esetben kutató fúrások, illetve aknák létesítése, célszerűbb-e? Kétségtelen, hogy egy fúrás létesítése olcsóbb, de viszont éppen a tapolcai gyógyfürdőház melleit a meddő fúrás azt ielzi. hogy célszerűbb a (kérdéses helyen nagyobb szelvényű (2X3 méteres, illetve 3X3 méteres) aknát létesíteni. Az akna létesítésének csak akkor van létjogosultsága, ha a karsztvízszint 40—50 méterre a fel szín alatt elérhető. Az akna mélyítésénél elérve a karsztvízszintet óvatos robbantás tanácsos. Megtörténhetik ugyanis, hogy nagyobb töltetekkel robbantva, olyan repedések kelelkeznelk

1, melyen a karsztvíz megszökik. Amennyiben a feltárás alkalmával barlangjáratra, vízjáratra akadunk, úgy annak nyomában kell keresni a karsztvizet. Az esetleg jelenlevő iszap, barlangi agyag kiemelése, illetve megfelelő módon való kizárása után kell a karsztvíz után kutatni. Amennyiben a fel tárások alkalmával nem akadtunk víz járatra, teljesen tömött a kőzet, úgy a karsztvízszint alá mintegy 15—25 m-re mélyítve robbantani, majd híg sósavval kell a járatokat elérni, felkutatni. Bár a Bükk-hegyiségből elég számottevő karsztvíz tör elő, mégis a területét alapul véve, annak csak kis része van feltárva. Az ötéves terv nagyszabású ipartelepítései sok helyen felhasználták és bizonyára az utóbb tervezettek is felhasználják a karsztvíz adta vízszerzési lehetősé-