Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Vitális Sándor: Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében

328 Vitális S.: Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében igények ma éppen csak hogy kielégíthetők, a vízműveket tehát bővíteni kell. Minden kibővítés kétféle módon végezhető el. Vagy új vízbeszerzési lehetőségek felkutatásával, vagy a meglévő készleteik jobb kihasználásával. Az első esetiben a karszvizet kellene újabb aknákkal, vagy f lírásokkal az arra alkalmas teriileteken feltárni. A bükki források évi vízhozamának és a vízgyűjtő területen leesett csapadék nagyságának összehasonlítása, tehát a Biikkhegység vízháztartásának a vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a csapadék 40—50%-a a forrásokon keresztül már ma is a felszínre jut. Nincs mindenütt megbízható mérési adat, ezért a/ összehasonlítás nagyon bizonytalan, de arra figyelmeztet, hogy újabb karsztvíz kitermelésnek a lehetőségét alaposan meg kell vizsgálni, nehogy az forduljon elő, hogy egy új karsztaknában valamelyik, már amúgy is felhasznált forrás vizét fogjutki el. A kérdés, az összes bükki forrás vízhozamának rendszeres és legalább 3 naponként történő mérésével, valamint sűrű csapadékmérő állomáshálózat kiépítésével tisztázható. A megnövelt vízigények kielégítésének másik módszere a mai vízbeszerzési lehetőségek jobb kihasználása. Nézetem szerint ez a szélsőséges vízhozamú bükkű források mellet csak tározással lehetséges. Ma a lefolyásra kerülő vízmenvnyiségeknek legfeljebb csak az 50%-át tudjuk kihasználni. Völgyzárógátakkal tehát komoly vízmennyiségeket lehetne még felhasználhatóvá tenni. A tározás lehetőségei azonban csak akkor állapíthatók meg, ha a lefolyásra kerülő vízmennyiségeket részletesen ismerjük

1. Azokra a vízifolyásokra és forrásokra tehát, amelyek vize tározás szempontjából szóbajöhet, már most rajzoló vízmércéket kell elhelyezni. Völgvzárógát építése azonban igen nagv költséget igényel, ezért majdnem minden esetben igen gazdaságtalan feladat. Csak akkor lehet a vízbeszerzés ilyen módjához folyamodni, ha más megoldás már nem áll rendelkezésünkre. Mistklolc—diósgyőri viszonylatban is meg kell tehát vizsgálnunk' azt, hogy tényleg nincs-e a környéken más vízbeszerzési lehetőség. Véleményem szerint a Miskolctól keletre elterülő kavicisimezőkön vannak vízkitermelésre alkalmas szakaszok. Ilyen a hejőcsabai Sajó. de legfőképpen a Felsőzsolca környéki Hernád kavics. Feltétlenül szükségesnek látom lehint ezeknek a kavicsmezőknek legalább tájékoztató jelleggel történő feltárását. A második nagy kialakulóban levő vízfogyasztó centrum a barcika—berentei ipari központ. Ennek problémái már egészen más természetűek. A majdnem 60 km hosszú Sajó-völgyet teljes egészében vízzel teli kavics borítja. A völigv bármely pontjain tehát annyi vizet lehetne kitermelni, amennyire szükség van. Nagy kérdés azonban, hogy egy nagyobb vízelvonás esetén a Sajó szennyezett vize nem fog-e a kutakba beáramlani és nem fogja,e a vízszolgáltatást tönkretenni. Az ózdi Sajó-vízmű, melyet 10 évi működés után le kellett állítani, azt mutatja, hogy erre a lehetőségre gondolni kell. Mivel ez a kérdés az egész sajóvölgyi vízgazdálkodás alapvető problémája, kivizsgálását már megindították. Az ózdi Sajó-vízmű hibáinak a kivizsgálása, valamint a Barcika mellett megkezdett szűrési vizsgálatok lesznek hivatva ezt az alapvető kérdést tisztázni. Vannak azonban a Sajóvölgyben mlá's vízgazdálkodási problémáik is. Nem ismerjük a Sajó folyó és a kavicsvizek közötti összefüggést. Előfordulhat tehát az, hogy a Sajó-parton létesített vízművön keresztül a Sajó vizét fogjuk csökkenteni. de az is, hogy a nyílt Sajóból kivett víz fogja a talajvizet, tehát a kutak vizét elszívni. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására, talajvízszint megfigyeléssel összekötött és több helyen egyide jűleg történő vízhozammérésík szükségesek, mind a Sajó nagyvizeinél, mind a kisvizeknél. Külön probléma még a Sajóvölgyben a vízminőség kérdése is. A kavicsrétegek alatti, hol homokosabb, hol agyagosabb tagokból álló miocén rétegsort vetődések szakítják meg. Ezeken a vetődéseiken keresztiül egyes helyeken az alsó rétegek igen kedvezőtlen kémiai összetételű vize a' llálgy kavicsvízzel keveredhet. Mivel ipari felhasználásra a legtöbb esetiben állandóan azonos minőségű és lehetőleg lágy, valamint vas- és mangántartalom nélküli víz szükséges, a vízművek telepítésénél a vetődésekre és a fekű-réteg homokos, vagy agyagos voltára is iigyelemmel kell -lenni. Ezek felvétele a Sajóvölgy két oldalán húzódó bányáik földtani adatainak felhasználásával még elvégzendő. A harmadik ipari centrum Ózd, már homokiköves és agyagos felépítésű vidékre esik. Eddigi tapasztalatok szerint — szemben Vitális Sánda' véleményével —- a homokkőben lévő vizet, részÍven a víz rossz minősége, résziben pedig kúttechnikai okok miatt kihasználni nem lehet. Az igen finom szemcséjű homokkőben nagyon sok kút kellene ahhoz, hogy egy ipartelepet az innen kitermelt vízzel lássunk el. Ha ezt a megoldást elvetjük. Ózdon önálló hidrológiai probléma nincsen. Ha ugyanis a vízellátást a Sajó-kavicsra alapozzuk, akkor Ózd is csatlakozik az általános sajóvölgyi vízproblémákhoz, ha pedig a szitvásváradi, vagv az uoponyi. karsztvízre lesz alapítva a vízellátása, akkor a bükki karsztvizek kérdéseihez fog tartozni. Ezekben igyekeztem a borsodi vízkérdés jelenlegi problémáit ismertetni. Kessler Hubert: Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal 1950hen megkezdte az országos forrásnyilvántartást, melynek egyik célja a források, rendszeres vízhozammérése. a vízhozamingadozás és a források megbízhatóságának megállapítása volt. Ugyanakkor kezdte el a Tervhivatal megbízásából a borsodi iparvidék vízgazdálkodási tervének elkészítését, mert a forrásokra kiterjedő rész-