Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Vitális Sándor: Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében

Hidrológiai Közlöny .12. c'vf. 1952. 7—8. sz. 3 05 előkészítésekor már Pártunk és kormányzatunk is erősen felfigyelt erre és megindította az Országos . Vízgazdálkodási Hivatalon keresztül a három legfontosabb iparvidék egységes vízgazdálkodási tervének elkészítését. Alábbialkban röviden a borsodi iparvidék, illetve tágabb értelemben a Sajó-folyó vízgyűjtő térületének egységes vízgazdálkodási szempontjaira szeretném felhívni a figyelmet. Mindenegyes nagyobb vízrajzi egység, (aká? felszíni, akár felszín alatti vízgyűjtő) vízgazdálkodásánál az első és fő feladatunk a vízszükséglet megállapítása. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal 1950-ben megindított munkájában az öléves terv végére a borsodi iparvidék vízszükségletét 1954-re összesen 2916 l/sec-ban állapította meg. Ebben a mennyiségben az ipar, ivóvízellátás, öntözés, közlekedés, stb. vagyis, a teljes vízgazdálkodás vízszükséglete benne van. Ebből a mennyiségből az ipari üzemek 1446 1/sec-ot adnak vissza, tehát a tényleges teljes vízszükséglet 1954-re kivetítve 1470 l/sec. Ez azonban csak az első ötéves terv vízszükséglete és máris előttünk áll a még hatalmasabb, még rohamosabb fejlődést ígérő második, harmadik ötéves terv, vízgazdálkodásunk 30 éves távlati terve, a villamosenergia ellátás tízéves távlati terve, úgyhogy, ha ma kellene megállapítanunk a vízszükségletet, ez ennél lényegesen nagyobb volna. Es itt jön a mi feladatunk, a szakembereké: hogyan és honnan teremtsük elő ezt a vízmennyiséget. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, illetve a Vízrajzi Intézet és a Magyar Állami Földtani Intézet 1950 ben elkezdte a Sajó vízgyűjtőben a vízbeszerzési lehetőségek rendszeres feltárását. Természetes, hogv íiüvelmünk elsősorban a legkönnyebben hozzáférhető felszíni vízkészletek felé fordult. A mellékelt vízföldtani térképen a Sajó magyarországi vízgyűjtőjét tüntettük fel, hozzácsatlakoztatva a Dél-Biikk területét, amely a Tisza vízgyűjtőjébe tartozik, de az iparvidékkel szoros kapcsolatiban áll. (A Sajóimedence felszíni és mélységbeli vízgyűjtője az országhatáron túl lényegesen nagyobb kiterjedésű.) A felszíni vízfolyásoknak a Saiő vízgyűjtőiére vonatkoztatott mértékadó legkisebb vízkészlete 1428 l/sec. Ha ehhez hozzávesszük az Eger és Hejő mértékadó vízkészletét (226 l/sec), összesen 1654 l/sec vízkészletet kapunk. Fenti adatokból megállapíthatjuk, hogy 1954-ig a szükséges 1470 l/sec vízszükségletet a rendelkezésre álló 1654 l/sec mértékadó felszíni vízkészletből fedezni tudjuk. Nekünk azonban 5—10—30 évvel előbbre kell látnunk. Honnan fogjuk biztosítani a további szükségelt - vízmennyiségeket? Természetes, a felszíni vizek sem kimeríthetetlenek. így a föld mélyében, a föld kérgében elraktározott vízkészletek felé kell tekintenünk. A mélységi víztartók mértékadó vízkészletének megállapítása sajnos nálunk még gyermekcipőben jár. Ehhez a kérdéshez majdnem azt mondhatnánk, még hozzál sem nvultunik és talán most kezdünk elindulni azon az úton, hogy ezeket a mélységi vízkészleteket rendszeresen megli "--éljük és módszertanilag kidolgozzuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel a különböző szintekben elhelyezkedő víztartók mértékadó vízkészletét megállapíthatjuk. Alábbiakban vízföldtani szempontból röviden ismertetem a legfontosabb mélységbeli víznyerési lehetőségeket. Á felszíni vizek után a mélységi vizek közül természetes először a legkönnyebben hozzáférhető mélységi vízkészletekre gondoltunk mégpedig az egyes folyók, patakok árterében kis mélységben elhelyezkedő kavicságyakra. A Sajó miskolci szakaszától fel Put nőkig általában 1—20 ni mélységben az eddigi fúrási adatok szerint 1—6 m vastag víztartó kavicsrétegek vannak. melyet agyagos rétegek fednek. Ezt a területet úgy foghatjuk fel, mint egv földalatti Sajót. Ennek a mértékadó vízkészletét is iparkodott az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, illetve a Mélyépítési Tervező Vállalat kimutatni. Természetes, hogy ezeknek a földalatti vizeknek a vízkészlete már nem olyan bőséges, hiszen a felszíni vízfolyások elszállítják a lehullott csapadék javarészét, úgyhogy a talajba már kevés víz jut. A mellékelt térképen egyszerűség kedvéért a Sajó és mellékpatakok, folyók kavicságya nincs feltüntetve, ugyanis folyóhvkat és pá lakjainkat mindenhol végigkíséri a holocén-pleisztocén ikavicságy, bőséges vízzel. Nasvobb folyóknál — mint a Sajó — éz a kavicságv, 1—3 km széles, a mellékpalakoknál pedig néhány 100 ni széles, mely természetesen a patak eredete felé fokozatosan keskenyedik. (A Sajó vízgyűjtőjén kívül a borsodi iparvidék vízellátásánál a Hernád holocénpleisztocén kiavicságyáiinak vize is számításba jöhet.) A Sajó és Hernád kavicságyából előzetes közelítő számítások szerint megfelelő számú kúttal minimálisan 150—500 l/sec víz nverhető. A pannóniai korú rétegeket általában lebecsülik víznyerési szempontból, azonban az itt lemélvített fútfásokból tudjuk, de még Inkább az alföldi fúrásokból nyilvánvaló, hogy a pannon Víztartó homokrétegek bőséges vízmennyiséget tartalmaznak. (Becslésem szerint helyesen telenített fúrt kutakból 3—4 l/sec víz kutanként kitermelhető, s a vízgyűjtő peremén többszáz ilyen fúrt kút létesíthető.) A legfontosabb feladatunk lenne ezeknek a ipontos megfigyelése, pofítos vízhozam mérése, részletvizsgálatok, hogy felmérhessük a mésr ismeretlen vízkészletet, illetve a rétegek vízadóképességét. A következő víztartók a térképen sűrű ponto- • zássál jelzett barnakőszénmedence miocén korú mélységi víztartói már jelentős szerepet játszanak a borsodi iparvidékek vízbeszerzésénél. A Sajó-medencében és az egercsehi—ózdi kőszénmedencében lemélvített kőszénkutató fúrásokból ismerjük ezeknek a víztartóknak a vízadóképességét, illetve az azokban várható vízmennyiségeket. A vízadó homok rétegek nincsenek a medence teljes területén kifejlődve, helyenként az egész barnaköszenes sorozat clagyagosodik. ezért a mellékelt térképen külön tüntettük fel vízszintes