Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Jaczó Imre: A legújabb szovjet halászati kutatások irányai

314 Jaczó I.: Szovjet halászati kutatásait ponty hibridjét is, mellyel ugyancsak a planktonikus táplálékot használták ki. Egynyaras piaci csukákat is nevelitek fel sikerrel olyan pontyhizlaló tavakban, melyékben természetes ivás nem történt s ebben az esetben — mivel a csuka szeméthalon nőtt fel a pontyhús hozamot fokozni tudták. Mint járulékos halat még a kárászt, a compót is alkalmazták ,úgy, hogy ezzel a ló természetes húshozamát fokozni tudták. A járulékos hallak fokozottabb alkalmazásával némileg egyensúlyozni tudták a hasvízkör következtében előálló nagyobb ponty-darabszám ki esés okozta tókihasználási csökkenést is. A komplex belterjes tógazdasági üzemeltetés, melynek Movcsány szovjet professzor a fő szószólója- lulajdonképen a teljesen belterjes tómiivelés, bő vízellátás, káros növényzet irtása, helyesen alkalmazott zöld-, istálló-, és műtrágyázás, helyes néppsjtés, fokozott etetés és gondos halanyag kiválogatáson, ezek együttes alkalmazásán alapszik. Ezen a téren igen szép eredményeket értek el a termelés fokozásában és ennek fő hajtómotorja a szocialista munkaverseny volt. De meg kell itt említeni azt is, hogy a Szovjetunióban területegységenként általában nagy az állandó szakszemélyzet (2—300 holdanként 5—8 állandó személy). Az új tógazdasági halfajták létrehozása még igen fiatal tudomány. Az első komoly eredményt Szuhoverhov érte el, aki a ponty és ezüstkárász keresztezésével és a nyert hibridek irányított tartásviszonyaival oly új halfajtát (eíüstkárászfa.jtát) hozott létre, mely a pontyból a nagyobb növekedőképességet, tehát a jobb táplálékértékesítést a kárászból pedig a nagyobb ellenállóképességet, (kisebb igényt mind a víz kémiai, mind hőmérsékleti viszonyaival szemben) hozta magával. A tartási viszonyokkal a hibrid táplá'kozását úgy sikerült több geiniaráció felnevelése során módosítani, hogy legnagyobbrészt planktonikus eredetű táplálékot fogyaszt, és így nem táplálék konkurrense a benthikus táplálkozásit pontynak. Ezzel az új halfajtával az erdősávok és a nagy tennészetátalakító terv végrehajtása során keletkező sok tízezernyi kisebb-nagyobb tó számára igénvtelen. mégis jól növekedő halanyagot sikerült a szovjet kutatóknak kitenyészteniük, melyeket, mint járulékos halakat, a pontyos tógazdaságokban is sikerrel lehet alkalmazni. A tógazdasági problémák között meg kell emlékeznünk a halbetegségek és halélősködök leküzdésére irányuló kutatásokról is. A pontyok hasvízkórjával Goncsárov és Ljajman foglalkoznak behatóan. Sajnos megnyugtató eredményt nem sikerült találniok, de igen lényeges, hogy több más szovjet kutatóval együtt bebizonyították ennek a betegségnek virusos eredetét és azt, hogy e betegséggel szemben immunitás szerzése lehetséges. Ez a tény megmutatja az utat, hogy ellenálló, erős ponty törzsek aktív iinununiizálása is egy olyan út, mellyen siker érhető el. A hal parazitológiai vizsgálatok a halak kopoltyú férgességére, darabetegségére stb. és ezek legküzdhetőségére vonatkoznak. Kevés cikk foglalkozik a trágyázással, s ezek közül egy kis közleményt kelll megemlítenem, melyben a zöldtrágyázás sikeres alkalmazásáról adnak számot. Levágott sás, nyírfa, stb. galyaknak a vízfenekére erősítésével — úgy azonban, hogy a trágyázott terület a tófeliiHet 5%-ánál nem volt nagyobb — ivadéknevelő tavakban a természetes haltáplálék mennyiségét a kontroll tavak táplálék mennyiségének 10—12-szeresére tudták fokozni. Ez igen komoly eredmény, mert ezzell az ivadékn'evelő tavak hasznosítási lehetőségeit a sokszorosára fokozták. Igen fontos ez a mesterséges halszaporítás során kikelt zsenge ivadék felnevelése miatt is. Végül meg kell emlékeznem azokról az összejövetelekről, tanácskozásokról, konferenciákról!, melyek során a szovjet halászat termelésben kitűnt gyakorlati emberei és a szovjet halászati kutatások tudományos dolgozói az elért eredményeikről számoltak be és ezután megállapították és súlyozták a jövőben megoldandó feladatokat. Ezeket a konferenciákat télen tartják, amikor a gyakorlati emberek jobban ráérnek. Ilyen volt a Moszkváiban tartott összorosz értekezlet a tógazdasági dolgozók számára. Leningrádban az északnyugati területek haltenyésztői gyülekeztek össze megbeszélésre. Lvoo-ban az ukrán tógazdasági dolgozók konferenciáját tartották meg. Kievben pedig az összes tudományos halászati dolgozók gyűltek össze az előző konferenciák után, hogy ötéves tervük feladatait, az elért eredményeket együttesen vitassák meg. Tehát a Szovjetunióban igen szoros a kapcsolat a gyakorlat és tudomány, valamint az egymástól területileg távol dolgozó tudományos kutatók között. Még sok érdekes részletet lehetne felsorolni, de az nem célja ilyen rövid összefoglalásnak. Az érdeklődők azok nagyrészét megtalálhatják az Agrárirodalmi Tájékoztató, vagy az Agrártudományi Szemle lapjain, mint referátumokat.