Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Mosonyi Emil: A hidrológia szaknyelvének fejlődéséért

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—-10. sz. 315 A hidrológia szaknyelvének fejlődéséért MOSONYl KMIL ürömmel olvastam Közlönyünk legutóbbi számában Lászlóffi/ Woldemár cikkét, amelyben sikraszáll szaknyelvünk tudatos fejlesztéséért. Tudományos könyvkiadásunk az utóbbi éveikben rendkívüli mértékben fejlődött, a hidrológia és a rokontudományok területén megjelenő könyvek száma most, és előreláthatólag a jövőben is, állandóan emelkedik. Számos akadémiai kiadvány, kézikönyv, tankönyv és nagyobb tanulmány foglalkozik a hidrológia, a vízépítéstudomány és a vízgazdálkodás olyan kérdéseivel, amelyek eddig vagy teljesen elhanyagolt területek voltak könyvkiadásunk terén, vagy csak néhány évtizeddel ezelőtt megjelent úttörő szakmunkában, kisebb tanulmányokban kerültek nyilvánosság elé. A hidrológia és vízépítés területének jelentékeny részén hosszú évtizedeken keresztül kizárólag külföldi szakmunkákra voltunk utalva. Meg kell állapítanunk azt, hogy a most megindult nagyarányú könyvkiadással kapcsolatban meg kell kezdeni a hidrológia és vízépítés szaknyelvének tudatos fejlesztését, sőt talán nem túlzok azzal, ha azt állítom hogy tudományos és műszaki szempontból ismét egy nyelvújítás felala&re dala áll előttünk. Lászlóffy Woldemár kezo^ményezésél meggyőződésem szerint mindenki örömmel és megnyugvással fogadja. Szeretném azonban, ha ez a (kezdeményezés nem sikkadna el, hanem tervszerű szerkesztői munka gondoskodnék arról, hogy a Hidrológiai Közlöm], mint egyike a légilletékesebbeknek, vegye munkatervébe a szaknyelvünk fejlesztésére irányuló mozgalmat. Itt a nyilvánosság előtt fordulok; Közlönyünk Szerkesztőjéhez, hogy nyisson azonnal állandó rovatot a hidrológia és a rokontudományok szaknyelvének fejlesztése érdekében. Ebben az állandó rovatban tegyünk mindannyian javaslatokat, vitassuk meg a helytelennek ítélt szavakat és hasonlítsuk össze a különböző, avagy ellentétes javaslatokat. Legyen szabad Lászlóffy első kezdeményező cikkéhez mindjárt hozzászólnom. A cikkben elmondottakkal, kettőt kivéve, teljesen egyetértek. Két megnevezés tekintetében szállok vitába. Tapasztalatom szerint nagyon elterjedt a mérnöki gyakorlatban bevágások és töltések rézsűjéről úgy beszélni, hogy rézsün nem a vízszintessel bezárt szöig conitangensét értjük, hanem magát a lejtős felületet. Itt ugyanolyan esettel van dolgunk, mint az esés szó használatánál, ahol szintén két fogalmat fed a teljesen elterjedt használat szerint az említett kifejezés. Egyik az a nevezetlen szám, amely a szintkülönbségnek és a szintkülönbséghez tartozó hosszúságnak a hányadosát jelenti, másodszor pedig valamely vízlépcsőnél, vagy vízerőtelepnél kialakuló vízszíntkülönbség, amely ihosszűságdinienziójú mennyiség. A fentiekhez hasonlóan véleményem szerint a „rézsű"-{ is lehet használni mindkét fogalom megjelölésére, főképpen azért, meri igen elterjedt ez a szóhasználat és nem nevezhető hibásnak. A kziövegből rendszerint kitűnik az, hogy általánosságban beszélünk-e a bevágást, vagy töltést határoló ferde felületről, vagy pedig a hajlásszög contangensére vonatkozik-e észrevételünk. Történjék meg a döntés a nyilvánosság előtt. Már az előbbi bekezdésbe „becsúszott" a vízerőtelep szó. Térjünk tehát mindjárt ennek a szónak a megvitatására. Nem állítanám szembe a vízerőtelepet a vízerőművel, éspedig azért, mert véleményem az, (hogv a „vízerőmű" kifejezés a vízerőhasznosítás érdekében létesült öszszes műtárgy és egyéb vizimű összességére vonatkozik. Ezzel szemben a „vízerőtelep", vagy röviden „erőtelep" megnevezést arra a műtárgyra alkalmazom, amely rendszerint különálló, vagy legalábbis elválasztható része az egész létesítménynek. Ez pedig az az építmény, amelyben a gépegységek és a hozzátartozó berendezések kerülnek elhelyezésre, ahol tehát az energiaátalakítás megtörténik. Ezt az építményt, tehát a vízerőmű együk részét, sokkal helyesebb vízerőtelepnek, vagv erőtelepnek nevezni, mint a véleményem szerint teljesen helytelenül használt „gépház" megnevezéssel élni. Ebben az építményben ugyanis nem a „ház" a lényeges rész, sőt sok esetben nincs is ház. Ha pedig bevezetjük a „vízerőtelep", vagv „erőtelep" megnevezést (véleményem szerint mindkettő egyaránt alkalmazható és a szövegtől függ, hogy vízerőtelepnek, vagy rövidebben erőtelepnek célszerű-e mondani, attól függően, hogy a ..víz" szó iliánvszor fordul elő a mondatban), akkor egyetértésben vagyunk egy másik elterjedt szóhasználattal, amely ellen kifogás még nem merült fel és azt hiszem nem is merülhet fel. A hasonlatosságot ugyanis a belvízrendezés és öntözés, továbbá más vízhasznosítások szivattyúzással való ellátását szolgáló létesítményeivel kapcsolatban találjuk meg. Az öntöző-, vagy más vízhasznosítási rendszernek azt az építményét, amelyben a szi vattyúk, a hozzátartozó hajtómotorok és egyéb szorosan kapcsolódó berendezések vannak együtt, szivattyútelepnek nevezzük. Ez az elnevezés teljesen meghonosodott és „per analogianu" a vízerőhasznosítási rendszer hasonló jellegű, hasonló míBködésű és külső elrendezésében is sok hasonlóságot mutató építménye is célszerűen „vízerőtelepnek" nevezhető, mint a. vízerőmű egyik része.