Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
7-8. szám - Dr. Jaczó Imre: A legújabb szovjet halászati kutatások irányai
Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—-10. sz. 313 csak úgy érhető el, ha a víztározókban nevelendő halfajokat szaporítják, ileltve azok szaporodását elősegítik. Ezért vagy halnevelőket kell létesíteni, vagy mesterséges ivóhelyeke,t kell igen nagy mennyiségben a víztározókban elhelyezni. Erre azért van szükség, mert a víztározók sekélyebb parti zónája, mely tavaszi ívású lia.ak legjobb ívóteriilete, az öntözéses gazdálkodás miatti nagy tavaszi és nyári vízfogyasztás következtében éppen a balak ívási idejében szárazra kerül és nem biztosítja a természetes utánpótlást. A Jmlnevelők létesítése igen komoly feladat. Ezt mutatja az a számvetés is, melyet Cserfász példaként említ. A sztálingrádi víztározót kereken 500 000 luv területűnek véve hektáronkénti .".0 kg-os termésre számítva 20%-os dévérfc szeg állomány kialakításához, ami kb. 30 000 q-nak felel meg az egész területre számítva, kb. hatszáz ezer ikrás keszeg évenkénti leívása szükségev hogy a megfelelő szánni utánpótlást biztosítsa. Ugyanezt a munkát, melynek során intenzív halnevelőben 75 millió ivadékot állítanak elő az állomány utánpótlására a gazdaság formájától és intenzivitásától függően, 5—3000 hektár halnevelő terület tudja csak elvégezni. De hol vannak még a többi halak? Feltétlenül a halszanorító állomások hálózatát kell kiéníteni, amelyeken a legnagyobb hatásfokkal kell, hogy az utánpótlást előállítsák. Ezt természetesen még számos kutatás kell, hogy megelőzze a termelni kívánt halfajták pontos szaporodásbiológiájára vonatkozóan. Ugyancsak a természetesvízi halászati kulatások fontos csoportja az is mely új halfajok és új haltáplálék állatok meghonosításával (akk imalizálásávaí) foglalkozik. Ezeknek a kutatásoknak az eredményeként bolharákokat (Gaiumaridákat) telepítettek be a novgorodi teriilet tavaiban, a tanú rákoi (Lvmnomisist) betelepítették a Don és Dnyeper folyók vízvidékére, a Rajkái-tóba betelepítettek az amuri tőpontvot, a Balhas-tóba pedig az arali márnát. A természetes vizek halállománya nagyságának fenntartása és növelése érdekében a természetes ívóhelyeket és ivadéknevelő területeket is tanulmányozzák. A vizsgálatok alapján gondoskodnak e területek kellő vízellátásáról, a kíif'ő vízszint tartásáról és az ivadékok millióit .sili/pes csatornarendszereken keresztül vezetik viszsza az élő folyóba. Főleg a folyók árterületein és a delta vidéken a nagy halbölcsőkben gondoskodnak a természetes ivásról és mentik vissza az ivadékot a folyókba. E munkák során is alhalmazzák a hypofizálás módszerét, amint arról a „Kuspi tenger kapuja" c. szovjet kuVtúrfi'm alapján 111 eggy őződh ett ü nk. Meg kell még emlékeznem néhány kisebb kutatási irányról. A Szovjetunióban is következetes harcot folytatnak a káros vízi növényzet elburjánzása ellen gépesített növényvágó gépekkel. Vizsgálatokat foly tatnak a zárt és le nem csapolható természetes vizek haláltománuának megbecslésére, \ hal jelölés alapján. Külön kuiatő."á"d'i dolgozik a p ;.«ztrángfélék elszaporításán, amit a sok hűvösebb vizű kisebb folyó tesz a Szovjetunióban indokolttá. Ennek során pl. megállapították, hogy előnyösebb a vékony réssel áttört keltetőrácsok alkalmazásé lukacsos vagy dróthálósokénál 1. Kutatják a kikeltett zsengeivadék táplálékkal való ellátásának kérdését, ezért az enchitreus (kevés sertéjű féreg) tenyésztése és biológiájának tanulmányozása is vizsgálatra kerül, míg mások a tengerparton nagv tömegben gyűjthető Pontogammarusokat (bolharákokat; kívánják erre a célra felhasználni és ezek szállíthatóságát tanulmányozzák. A halkitermeléssel —- különösen a tengeri halászattal részletesebben nem foglalkozom. Mivel azonban édesvízi vonatkozásai is vannak, megemlítem a villanyfény segítségével történő halászatot, a műanyag (kapron) hálóknak kísérleti alkalmazását, mely igen szép eredményeket adott, a csomónélkiili léhés készítésének kidolgozását, az igen kis fajsúlyú penoplast nevű műanyag halászati alkalmazását, mellyel a parafát pótolják a halászeszközökön. Ez az anyag a halászathoz csatlakozó hűtési és mélyhűtési tech. nológiában is mint jó hőizolátor használható fel. Kísérleteket és megfigyeléseket folytatnak a halaknak jég alatti, valamint a hálóban való viselkedésére vonatkozóan is, hogy ezzel is a fogás nagyságát növelhessék. Ugyancsak kísérleteznek a hálóanyag tartósításával. Ennek során a vegyi pácolás és a kátrányozás kombinációi adtálc a legjobb eredményeket. A tógazdasági haltenyésztés fejlesztésére irányuló szov jet kutatások hasonlóan a természetes víziekhez több irányúak. Ezek közül a legtöbb munka a pontyos tógazdaságok természetes táplálék-készleteinek járulék halakkal történő fokozottabb kihasználásával és a komplex-belterjes pontyos tógazdasági üzem megvalósításával foglalkozik. Kis számúak ugyan, de jelentőségüknél fogva igen nagy értékűek azok a kutatási eredmények, melyek a micsurin—liszenkoi haladó biológiai módszerek alkalmazásával létrehozott új halfajták tógazdasági értékével foglalkoznak. A járulékhalak hasnzosítása során egy niaréna-félét a „ripus"-t tenyésztették együtt a ponttyal jó eredménnyel. Ezzel a lő planktonikus eredetű táplálékát használták ki fokozottabban. Itt még az a feladat, hogy ripust aklimatizálni kell az erősebben felmelegedő pontyosvizek számára, amire már kezdeti sikerek vannak. E cél megkönnyítése érdekében sikeresen tanulmányozták a ripus ivarérési és szaporodási viszonyait tógazdasági viszonyok között. Bevonták a haltenyésztésbe — liipofizálás segítségével — a lett folyók egy keSzegfajtáját (évá-keszeg). Kísérleteket végeztek moszkva-környéki halastavakban a tokfélék felnevelésére is. Kísérletet állítottak be a sebes és szivárványos pisztrángnak, mint pontyos tógazdasági járulék halnak a felnevelésére és ez a szivárványos pisztráng esetében sikerrel járt. Sikerült az aklimatizácó úgy, hogy emellett megfelelő növekedést ért k el. Bevezették. mint iárulékos halat az eziist kárász é?
