Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Jaczó Imre: A legújabb szovjet halászati kutatások irányai

312 Jaczó I.: Szovjet halászati kutatások A szerző a rendelkezésre álló szovjet szakirodalom alapján ismerteti a szovjet édesvízi, halászati ós halgazdasági tudományos kutatás irányelveit. Kidomborítja a szocialista munka verseny jelentőségét a tervteljesítésben és a tudomány-gyaikorlat szoros kapcsolatának építő és termelékeny jégfokozó szerepét. UDC. 639.2 (47) A legújabb szovjet halászati kutatások irányai — DR JACZÓ IMRE A rendelkezésemre álló szovjet irodalom alapján röviden ismertetem azokat az utakat, melyen haladva a Szovjetunió halászatát magas fokra emelte és ismertetem azokat a perspektivikus jelentőségű kutatásokat, melyekkel ezl még a • jövőben fokozni fogják. Adataim nagy részét a Ribnoje hozjajsztvo (Halgazdaság) c. havonta megjelenő halászati szaklapból vettem, de felhasználtam a rendelkezésemre álló egyéb szovjet folyóiratok halászati vonatkozású cikkeit is. Bár igen érdekesek és korszerűek a tengeri halászatra, valamint a halfeldolgozó iparra vonatkozó munkák, — gondolok itt az igen termelékeny komplex gépesítésre vonatkozó kutatásokra. — mégis ezeknek az ismertetésétől eltekintek és inkább a hazai szakemberek nagyobb érdeklődésére számottartó édesvízi, és ezen bellii is a lermészetesvízi és tógazdasági haltenyésztésre vonatkozó vizsgálatokról adok ismertetést, hogy ezeket megismerve azok tanulságait és a nálunk is bevezethető eljárásokat a magyar halászati szakemberek felhasználhassák a magyar halászat fejlesztésére. A természetesvízi halászat legsúlypontosabb feladata a nagy folyók és azok deltáinak minél jobb halgazdasági kihasználása. Ennek érdekében elsősorban a tokfélék mesterséges szaporítását kell a szovjet haltenyésztőknek megoldaniok. A mesterséges szaporítás sikerének érdekében a kutatók egész gárdája tanulmányozta a tok félék biológiáját, — mind az anyahalakét, mind a kikelt ivadékét, — hypophysis injekciók alkalmazásával elérhető mesterséges ikraérlelés módszerét, az ikra érettségi fok tárgyilagos meghatározásának lehetőségeit, az ikra ragadósság elvételének a réginél jobb módszerét, az ivadék kikeltethetőségét és felnevelhetőségét, a fiatal korosztályok teleltetését, a fiatal ivadékok viselkedését, vándorlásukat a kihelyezés után a tengerfelé, stb. A vizsgálatok alapján a szovjet kutatók ma már ott tartanak, hogy körvonalazni tudják az üzemszerű mesterséges toktenyésztés és toktenyésztő állomások létesítésének irányait, melyen elin. dúlva a tudomány segítségével a gyakorlat kell hogy tovább javítsa a módszereket, nielv az űzetnek munkáját termelékenyebbé és jobbá teszi. A tokfélékre vonatkozó vizsgálatok közül kiemelkedő Gerbilszkij-nek a tokfajokon belüli különféle biológiai csoportokra vonatkozó vizsgálata, mely lehetővé lette azt, hogy ezeket a különféle biológiai csoportú tokokat felhasználva * Előadta a szerző a Magy. Hidr. Társ. Limnológiai Szakosztályának 49. előadóülésén 1952. III. 21-én, a halszaporító üzemek termelési idejét nagyobbítani és ezzel a kikeltetett ivadék mennyiségét növ'elni lehet. Megállapította Gerbilszkij azt is, hogy az anyaiokok kedvező körülmények közölt tárolhatók és biológiai sajátosságának megfelelő időpontban használhatók fel a mesterséges szaporítás céljaira. Gerbilszkij egyébként az a kutató, aki a hypophysis injekciók alkalmazásának módszerét a haltenyésztés számára üzemi követelményeknek megfelelően kidolgozta és a haltenyésztési gyakorlatba bevezette. Ez a módszer abban áll, hogy felhasználja a halak hypophysisének (agyalapmirigyének) gonadlrop hatású hormonját és ezzel a IV. érettségi-, tehát a még nem teljesem érett, de az érésre előkészült állapotban lévő ivarmirigyű anyahalakat ikrájuk, illetve tejük teljes niegérlelésére serkenti. Az így megérlelt ikra „fejessel", vagy a nagyobb lokféjék esetében felmetszéssel elvehető és mesterségesen „in vitro" megtermékenyíthető. Ezt a módszert kiegészíti Vernidub kutatása, aki olyan eljárást dolgozott ki, mellyel az ikra érettségi ifoka tárgyilagosan megállapítható és a nagytestű, hatalmas ikramennyiséggel rendelkező tokfélék idő előtti vagy idején túli felmetszése! zárja ki. Az időnként megvizsgálandó kis ikramennyiséget igen elmés és egyszerű módon szondával veszi ki. mely műtét után az anyahal zavartalanul tovább él. Természetesen az ilyen jelentős kutatásoknak számos munkatársa, követője van, akik a részleteket dolgozzák ki és a problémát mindég előbbre viszik. Ilyenek: Al pólón, Sztroganov, Baranikova, Ginzburg, Drabkina, Kazanszkii, Jakovleva, Karabocskina, Macegora, Titarenko, Ulezko, stb. A természetesvízi halászati kutatások másik igen fontos csoportja, mely a nagy természetátalakító tervek során keletkező hatalmas víztározók halgazdasági kihasználására irányuló terveket készíti elő. Ezek közül talán legjelentősebb a természetesvízi haltudósnak, Cserfász-nak összefoglalása, melyben a nagy volgai vízi építkezésekkel, a sztálingrádi és kujbisevi' vízlépcsőkkel létrehozott két nagy víztározó halgazdasági kihasználhatóságáról és az ehhez szükséges előmunkálatokról ír. E két nagv víztározó több mint 800 000 hektár vízterülettel fog rendelkezni és Cserfász szerint mintegy 250 000 mázsa halat fog tudni adni (30 kg/haj. Ezekben a víztározókban • a halfauna kialakítását nem szabad a természetre bízni, -hanem az ember számára gazdaságilag értékes halfajokkal kell a tározók természetes hozamát kihasználni. Ez