Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Ifj. dr. Szabó Zoltán: A vízi szervezetek látszólagos térfogata

304 i Szabó Z.: Vízi szervezetek látszólagos térfogata LIMNOLOGIA Nagy szerepet játszik természetes vizeink és meisterséges tógazdaságaink termésbiológiai (kiértékelésénél a vizi élővilág mikroorganizmusainak organizációja, a mikroflóra és fauna együttese. A szerző bírálat tárgyává teszi az e téren használatos egyiik fontos és elterjedt vizsgálati módszert, » Kolkwilzl'éle és a vizi szervezetek látszólagos térfogatának a meghatározásán alapuló metodikát. UDC. 577.475 : 531.73 A vízi szervezetek látszólagos térfogata" XFJ. DR. SZABÓ ZOLTÁN Mindegyre nagyobb szerephez jut a biológiai kutatásban a természet háztartása nyersanyagkészletének meghatározása. Az ember keresi mindenütt ama lehetőségeket, melyek kihasználásával a termelés fokozható, a termelékenység nő. A természetbúvárok hosszú sorának (botanikusok, zoológusok, biológusok, ökológusok, agronomusok stb.) gondja különleges módszereikkel megállapítani, hogy mit produkál a növény- és állatvilág. Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, miiként fokozható mezőgazdaságunk bármelyik ágának termelése, kiindulási alapul ismernünk kell a termőhely természetes termelőképességét, azaz az illető hely felbecsülhető, hasznosítható és fokozható szervesanyag készletét. Az édesvíztudománny (limnológia) keretében kutatóinlkat régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy mily úton, (milyen módszerrel) és hogyan tudjuk a legalkalmasabb módon meghatározni és kifejezni a természetes vizek (állóvizek — tavak, tengerek, folyóvizek) és mesterséges víztározók (tógazdaságok) vízháztartásának termőerejét: termelőképességét. Az igen kiterjedt szakirodalomból csak egy-ikét nagy kutató nevét idézem, mint Hentschel (4)- Juday (6), Kolkwitz (7) Krümmel (9), Maucha (11), Naumann (13), Thienemann (19), Walger (20), Wundsch (22), Zsagyin (23), Zemov (24), akik évtizedes munkájuk folyamán megfelelő meghatározási módszer és kifejezési mód felkutatásával foglalkoztak. Mint Maucha tanítványa, magam is behatóan foglalkozom e témával (18) s mint analitikus egyes kis részleteket dolgoztam fel, mint a plankton-lények méreteinek a meghatározása (16), valamint válaszul Jacobs munkájára (4) vizsgáltam a vizi-szervezetek átlagos testsűrüségének a kérdését is (17). E vizsgálataim kapcsán melléktémaként jelen értekezés anyaga gyűlt össze. Ez abból a szempontból tarthat igényt az érdeklődésre, hogy ma még világszerte a természetes vizek és tógazdaságok termelőképességének felbecsülésére, összehasonlítására előszeretettel használják hidrobiológusaink a világirodalomban ismert Kolkwitz (7, 8) módszerét (22, 23), mely végered* A Magyar Hiidrológai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1950. évi február hó 16-i előadóülésén a szerző az értekezését ismertette. (Készült a Haltenyésztési Kutatóintézetben. Vezető: Dr. Maucha Rezső akadémikus, egydt. ny. rk. tanár). ményiképpen a vizi szervezetek látszólagos térfogatának a megállapításán nyugszik. Kolkwitz eljárása szerint a vizsgálandó víz felületéről, vagy különböző (tetszőleges) mélységéből állandó, vagy változó helyeken, azonos, vagy különböző időpontokban 50—100 liter vizet finomszemü plankton-hálón szűrünk át és a szüredéket (bio-, abioszeszton) ml-es beosztású ú. n. planktoncsőbe fogjuk fel, konzerváljuk, majd a iátszólartl ml 5 4 • • n •» V »*' 1 2 1. ábra. Két különböző Kolkwits-iéle plantoncső. Az »1« jelű hegyes, a »2« jelű laposfenekű. Az elsőben kb. 0,3 ml, a másodikban pedig kb. 3,5 ml szeszton szűredéket ábrázoltunk. Elbírálás szerint a második szűredékű víz nagyobb termelőképességű, mint az első. (A kutatók 50 vagy 100 liter vizsgálandó vizet szoktak átszűrni finom planktonhálón.) Kolkwitz nyomán. gois össztérfogatot leolvassuk. Ennek mértékéből kellő gyakorlattal és elegendő összehasonlító adat alapján a vizsgált víz termelőképességének mérvére következtethetünk (v. ö. 1. ábra). A plankton-szervezeteinek valóságos átlagnézetei (súly, tömeg, térfogat, sűrűség) megliatá-