Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Leél-Össy Sándor: Karrosodás és karros formák

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—-10. sz. 303 dunai lejtője arra is szép példa, hogy a dolomitrögök aljáiban is előfordulhat karrosodás. A Nagyszénás-csoport északi oldalában emelkedő néhány szeszélyes alakú döltomitszirt (Nagy- és Kis-Ördögtoronv, Csabai-torony, Kőgomba) nem karros forma, hanem hajdani hév^ 17 « források által összecementezett és a denudáció által kipreparált formáik. A közeli Pilisvörösvár melletti hegyeken és itt is nagyarányokiban felr lépő kőporosodás is terős hévforrásos tevékenységre utal. Karrosodás is van itt, de csak csekély mértékben. A Pilisben kevés a dolomitfelszín, tehát dolomitos karr-lejtőket se nagyon lelhetünk. Fedett-karra a Vöröspocsolyás erdővel bori tott, lapos tetején találunk SZÓD példát. • A karrosodás folyamatával és formáival nemcsak elméleti, tudományos szempontból érdemes foglalkozni, hanem gyakorlati szempontból is igen fontos problémával állunk szemben. Magyarországon ugyanis jelenős felszíneket borít be a karsztosodó mészkőtakaró. (Dunántúli Középhhegység, Mecsek, Bükk, Északborsodikarszt.) E területeken sokfelé találunk elszórtan nagyobb kiterjedésű karros-felszíneket, melyeknek összkiterjedése — bár még nincs pontosan meghatározva — több tucat km

2 lehet. E területek eddig gazdasági szempontból teljesen kihasználatlanul hevertek, hiszen általában még sovány legelőnek sem alkalmasask, és erdő is csak igen gyéren borítja őket. Gazdasági életünk nagyarányú fejlesztése során a karrok hasznosítására is sort kell kerítenünk. A karrok felszínének megjavítása elsősorban talajtani és mezőgazdasági probléma. Mi csak rövid javaslatot tehetünk rá. Véleményünk szerint a karrok termékennyé tételte mesterséges talajképzéssct lehetséges. Ezáltal a kopár karr-felszínekből ismét fedettkarrok lesznek, melyeken a növényzet is meg tud élni. A növény- és talajtakaró alatt a mélyben ugyan tovább fog folyni a karrosodás, de erősen csökkentett mértékben. A növényzet meghonosításánál előnyben kell részesíteni a kisigényű, mészkedvelő és rövidgyökerü fajokat. E követelményeknek legjobban az erdei-fenyő (pinus silvestris) felel meg, tehát ebből fkíell erdőségeket ültetnünk a megjavított karr-mezőkre.. A FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM ÉS MEGJEGYZÉSEK. 1. A. Phillipson: Altgemeine Geographie II. (2 kötet 59 —60. old. 1932.) 2. Supan: Grundzüge der physisclien Erdkunde. (1908). 3. Cvijic: Das Karstphánomön (1893). 4. Eddig a geomorfoloógiai irodalomban — a lejtési viszonyoktól függetlenül — minden erősebben kifejlett 'karros felszínt karr-mezőuieik neveztek, és neon tellek öles különbséget ka rr-mező és karr-lejtő között. Mi — úgy véljük'—, hogy morfológiai szempontból szükséges a forgalmak szűkítés, bár genetikai szempontból alig van különbség a; kél forma közölt. 5. Grund: Der geographische Zyklus in Karst (1914). 6. Még egyszer hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az elmondottak csak nagyjából ideálisan lefolyó — teiiát tektonikus mozgásokkal meg nam zavart — karsztdenudációs folyalmalok esetében érvényesek. Ilyen folyamatok azonban a természetben nagyon ritkán fordulnak elő. 7. Scherf Emit: Hévforrás okozta kőzetváltozások a Buda-Pilis hegységben (Hidrológiai Közlöny 1922). 8. Szabó József: Pest-Euda környékének földtani leírása (1858). 9. Hofman Károly: A Buda-Kovácsi hegység... (Földtani Évkönyv 1871). 10. Schafarzik—Ven dl: Geológiai kirándulások Budapest környékén. (1929). 11. Cholnoky Jenő: Előzetes jelentés karszttanulmá nyaimról. (Földr. Közi. 1916).. 12. Pálffi Móricz szerint tengervíz alal'ti édesvizű források működéséére vezethető vissza az aragonitosodás és a mészkőporlás. (Tenger alaitti forráslerakódások a buda pesti triászban. (Földtani Közi. — 1920. Függelék). 13. Fontosabb karrosodó kőzetek a Buda-Pilisi hegyvidéken: Felső-triászkori, dachsteini mészkő: Remetehegy, Hosszúerdőhegy, Faz»ka)?hegy, Feketefej, Jánoshegy, Nagykopasz, Vöröspocsolyás, Kiis- és Nagy-Kevély, Oszo'.y, Hosszúhegy. Pilis Kétágúhegy, Strázsahegy. Felső-lrfászkori fődolomit és középső-triászkori dinlnporás dolomit: Gellérthegy, Sashegy, Ördögorom, Kakukhegy, Széchenyi-hegy, Mátyás-hegy, Guggenhegy, Háriniiashatárhhegy, Szarvashegy, Fekete-hegyeik, Péterhegy, illetve a Budaörs-környéki Csiki-hegyek és Nagyszénás. Felső-eocénköri nummulinás mészkő: Kissvábhegy, Pálvölgy, Újlaki-hegy, Hunyadi-orom, Csúcshegy, Kerekbegy. A vékony ré'egekben tefepiilt miocénliori lajta-mészkövön és szármáciai-mészkövön, valamint a ptioptesztocén édesvízi mészkövön nincs jelentősebb mértékű karrosddás. 14. Sajnos, az uóhbi években sok kis kőíejtőt nyitottak az Asrg>ie!ieki-tió oldalában, és ezzel a felszín arcuWAt nagyon elcsúfították. Fontos lenne a további pusztítást megakadályozni, és ezáltal az idegenforgalom szamponijából igi^n értékes területi szépségeit megmenteni! 15. Leél-össy Sándor: A Remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. (Hidrológiai Közlöny 1950). \