Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Leél-Össy Sándor: Karrosodás és karros formák

302 Leél-össy S.-: Karrosodás és karros formák hévforrások hatására bekövetkezett átkristályo­sodás lehet: a hévforrás oldatából kivált aragonit lehűlve átalakul kalcittá (10.). Lehetséges az is, hogy néhol ez az átkristályosodás és áz ezt meg­előző aragonitosodiás hidrotermális hatás nélkül normális hőmérsékleten is bekövetkezhetek (12.). • Végül szeretnénk röviden (beszámolni eddigi helyszíni karr-megfigyeléseinkről. hogy példák­kal igazoljuk az elmondottakat. A most követ­kező felsorolás nagyon hézagos, és semmiképpen sem akar igényt tartani a teljességre. Inkább csak néhány kiragadott példát adunk a karr megfigyeléseinkből, míg a rendszeres és össze­foglaló beszámolót egy külön tanulmány szá­mára tartjuk fenn. A Buda—Pilisi hegyvidék területén — ahon­nan a legtöbb példát soroljuk fel — számos karrosodásra alkalmas mészkő és dolomit fel­szín található, hiszen a hegyvidék legtöbb rögét dolomit- és mészkőfélteségek építik fel (13.;. Ezenkívül az erősen összetöredezett és mikro­tektonikusan feldarabolt röghegység nagyszámú, meredek lejtőjével,, szálbanálló, csupasz szikla­falaival főleg a karr-lejtők kialakulására nyujt kiváló lehetőséget. Jelentősebb karr-mezők alig fordulnak elő a területén, mert a nagyarányú tektonikus feldaraboltság következtében hiány­zik hozzá a nagyobb területű, összefüggő és lapos karsztfelszín. Karr-mezők. A szűkebb értelemben vett Budai-hegységben csak a Máriaremete melletti Hosszúerdőhegy tetején, valamint a kis Fekete­fejen találtunk jelentéktelen kis karr-mezőket. A Pilis-csoport területén már több heL'yen előfordul. Legjobban kifejlődött a Pilis és a két Kevély tetején. Hasonlóan szép karr-mező talál­ható, a Kétágúhegy Fehérszirtjének tetején. Ugyanitt: az Üregszírt és a Fehérszirt lankásabb oldalain karr-mező és karr-lejtő közti átmeneti formákat is láthatunk. (Már majdnem karr-me­zővé alakult karr-lejtőket.) Ahogy a lejtő mere­dekebbé válik, úgy lesz a karr-felszín is mind­jobban karr-lejtőjévé. A Dorog és Esztergom közti Strázsahegy keskeny gerincén csak igen kisterületü karr-mező tudott kialakulni. Ha jól kifejlődött, tipikus karr-mezőket aka­runk látni, messzebbre kell mennünk. Hazánk­ban a legszebb karr-mezők Aggtelek környékén alakultak ki. Különösen az Aggtelek melletti tó körüli karr-mező jelentős. Itt a karrosodás már annyira előrehaladt, hogy szintié mindenütt a járhatatlan és csupasz sziklatarajok alkotják a felszínt, melyről a talaj és növényzet teljesen eltűnt. Köröskörül a hegyrögök tetején és a lan­kásabb lejtőkön mindenütt megtalálhatjuk ezt az Aggtelek vidékére oly jellemző formakincset. Túl az országhatáron: Kecsőtől északra — már a Szilicei-plató oldalában — szürkés mészkővön kifejlődött és kopárságában még az aggtelekin is túltevő karr-mező terül el. A Vecsembükki­karszton is szép karr-mezők vannak. Egészen aggteleki arányú karr-mezőt talál­tunk az ország másik szélén: a Villányi-hegység­hez tartozó Harsányi-hegy oldalain is. Minthogy a lejtők itt elég meredekek (35—40°) átmeneti formának is tekinthetők a karr-mező és karr­lejtő között. Az alacsony tarajok — melyek közt 30—40 cm-nél magasabb csak ritkán fordul elő — és többnyire kitöltődött barázdák inkább a karr-mezőkhöz utalják őket. A Bükk és Mecsek mészkőfennsíkjain is sok karr-mező található Karr-lejtő. Ezekben bővelkedik a Buda-Pilisi hegyvidék. A törések által sokfelé felszínre került szálbanálló, csupasz sziklafalakon min­denütt nagyarányú karrosodás jött létre. A Remete-hegy mindenfelé meredek és ener­gikus törésvonalakkal határolt lejtőin nagy­arányú karrosodás folyik. A juvenilis lejtőkön alig van némi' cserjés-bozótos növényzet, min­denütt csupasz, mészkő-sziklák kerülnek a fel­színre. A mészkő vastagpados településű. Sok a szálbanálló szikla, melyek vagy egy tömbben emelkednek, vagy pedig már több darabra, töm­bökre és oszlöpokra hasogatták szét őket a karros-barázdák. Különösen a Remete-hegyet a Hosszúerdőtől elvágó keskeny és mély szurdok­völgy feletti lejtőkön erős a karrosodás. A Re;­mete-hegy pereme alatti Hétlijuk-zsombolí/ ol­dalfalainak is nagyon erős a karrosodása (15). A Hosszúerdőhegyen, Fazekashegyen és Fe­ketefejen csak kisebbméretű a ltejtő-karrosodás, mert nagyobbarányú az apró rögökön nem fejlődhetett ki. A Pilisben a dachsteini mészkő van túlsúly­ban, és nincs is annyira szétdarabolva, tehát itt sokfcál elterjedtebbek és nagyobbarányúak a karr-lejtőlkl: Kevély-gerinc DNY-i oldala, Oszoly­szirt. Pilis, Kétágú-hegy, Strázsa-hegy. Ezeken jól megfigyelhető, hogy csak a meredekebb, törésvonalat képező és rétegfejes hegyoldala­kon van komolyabb karrosodás, míg a lanká­sabb réteglapos oldalakon jelentéktelen. (Kevély­gerinc északkeleti oldala). Ahol a rögöt minden oldalról energikus törésvonalak határolják, ott mindegyik oldal! egyformán karrosodik. (Strázsa­hegy, Fehér-szirt.) Dolomit-karrosodás. Dolomiton csak karr-lej­tők keletkeznek. A Budai hegység nagyszámú szállbanálló dolomitsziklája kiválóan alkalmas erre. (Tündérhegyi szirt, Apáthy-szikla, Kecske­hegy, Gugger-hegy, Gellért-hegy, Sas-hegy, Csiki­hegyek). Ezeken a sziklafalakon különböző mértékű a karrosodás. Pl. a Tündér-hegyen, a Gellért-hegy dunai lejtőjén és a Csiki-hegyeken az aprózódás mellett a karrosodás is élénk, Ezzel szemben pl. a Sashegy lejtőjén az aprózó­dás és kőporosodás olyan erős túlsúlyban van> hogy a karrosodás egész jelentéktelen. A fan­tasztikus alakú, toronyhoz hasonló Tiindér­hegyi-szirten jól megfigyelhető, hogy az aljá­ban a lineáris erózó is segítette még jobban elválasztani a környezetétől. A Gellért-hegy

Next

/
Thumbnails
Contents