Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Szadovnyikov: Talajtérképezés Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt

30 Szadovnyikov: Talajtétfképezés Oroszországban TALAJTAN Talaj térképezés Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt SZADOVNYIKOV 1951-ben volt 100 éves évfordulója ainnak, hogy Európai Oroszország első talajtérképe megjelent. Ez a térkép hüvelykként (colonként) 200 versztes mértékben az Állami Birtokok Minisztériumának anyagából a statisztikai osztály főnökének, a későbbi akadémikusnak, K. Sz. Veszelovszkijnak a vezetése alatt készült. V. V. Dokucsajev ennek a térképnek az elkészítését és kiadását az orosz talajok tanulmányozásának történetében a legfontosabb momentumok egyikének mondotta. Ez a térkép Dokucsajev véleménye szerint „az alapja volt minden később kiadott térképnek, amelyeket a mezőgazdasági osztály hozott nyilvánosságra, beleértve Csaszlavszkij munkáit is". (4). Európai Oroszország első talajtérképe a következő 8 talajnemet tüntette fel: Csernozjom, színtelen agyag, homok, agyagos és homokos talaj, iszap, sóstalajök (szoloncsákok), tundrák és lápok, köves felszínek. Ezenfelül a térkép vonalkázottan ábrázolta az Ural- és a Kaukázus-hegység domborzatát is. (l7i) 1852-lben ezt a talajtérképet minden változtatás nélkül újból kiadták. Némileg javított és kiegészített kiadása 1857-ben jelent meg. Ez a térkép a talajokon kívül már vonalakkal ábrázolta az évi, nyári és téli hőmérsékletet, továbbá a szántóföldi kultúrák és a szőlőművelés elterjedésének északi határát. Jelentősebb változtatásokkal a térkép Vilson szerkesztésében 1869-ben jelent meg újból, aki a kataszterbizottságok és más Európai Oroszország talajtakarójára vonatkozó adatok és anyag alapján a térképen több javítást hajtott végre. A földművelésügyi és a mezőgazdasági főosztály 1871-ben kezdette meg az új, immár részletesebb talajtórkép anyagának a gyűjtését. Az anyaggyűjtés vezetését a Statisztikai Osztály helyettes szerkesztőjére, V. I. Csaszlavszkijre bízták, aki 1873-ra össze is állította Európai Oroszország új talajtérképét. Ezt a térképet kiállították a Bécsi Világkiállításon, 1875-ben a Párizsi Földrajzi Kongresszuson és a szerkesztő ezzel a térképpel az I. osztályú aranyérmet nyerte el. Nyomtatásban a térkép 1879-ben jelent meg, 60 verszt = 1 hüvelyk mértékben, éspedig 500 példányban. A térképpel együtt kiadtak egy magyarázó szöveget is, „Az orosz talajok kartográfiája" címen, amelynek a szerzője V. V. Dokucsajev professzor volt. V. I. Csaszlavszkij talajtérképe annyiban volt különb a korábban megjelent talajtérképeknél, hogy sokkal nagyobb mértékben készült. A szerkesztő vezetése alatt összegyűjtött teljesebb új anyag lehetővé tette a pontosabb és részletesebb térkép összeállítását. Ezen a talajtérképen V. I. Csaszlavszkij a következő 32 konvencionális jelet használta: 1. Homoktalaj 2. Homokos talaj 3. Agyagos talaj 4. Agyag 5. Jelentős kőelőfordulások 6. Köves taliaj, elszórt kövek, vándorkövek, kavics. 7. Sziklák 8. Szürke föld (átmenet a csernozjomra) 9. Homokos csernozjom 10. Hamoktalajos csernozjom 11. Agyagos tlalajú csernozjom 12. Agyagos csernozjom 13. Csernozjom 14. Foltos csernozjom 15. Sovány csernozjom 16. Meszes csernozjom 17. Podzol 18. Ösztövér és nedvesiszapos talajok 19. Iszapos talaj 20. Foltos iszap, vizes rétek talaja 21. Homokos-iszapos ta'.aj 22. Tőzeges talaj 23. Sós talaj (szaloncsáik) 24. Sós, szürke lápi (halki) nedves, szárnyturzásoik (haffok) 25. Sós tavak, 26. Futóhomok, homokbuckák 27. Meszes talaj, kréta kibukkanásolk 28. Márga 29. Laza homok, száraz (Quicksand) 30. Nedves, laza homok 31. Láp 32. Tundrák Csaszlavszkij talajtérképének 1879-ben történt kiadása akkoriban igen nagy haladást jelentett Oroszország talajnemeinek kutatásában és térképezésükben. De minden kitűnő tulajdonsága ellenére, amelyek Csaszlavszkij talajtérképét a korábban kiadott térképektől megkülönböztették, ez a térkép a tudományos talajkutatás szempontjából ugyanazokban a hiányokban szenvedett, mint Veszelovszkij és Vilson térképei. Akkoriban valamenynyi talajtérképet nem a szakképzett talajkutatók adatai alapján, hanem azoknak az adatoknak az igénybevételével készítették, amelyeket egyik vagy másik kerületet alaposan ismerő parasztok, földbirtokosok és hivatalnokok kikérdezésével gyűjtöttek. A talajra vonatkozó anyagot nem talajkutatók és nem agronómusok gyűjtötték össze, dolgozták fel és állították össze- ezek alapján a talajtérképeket, ihanem statisztikusok. Ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban a talajnemek genetikus osztályozása még ismeretlen volt, akkor teljesen érthetővé válik számunkra, hogy az egyes talajnemek földrajzi elterjedésére vonatkozó adatoknak ezzel a módszerrel való összegyűjtése révén, leihetetlen volt Európai Oroszországnak többé-kevésbbé pontos térképét elkészíteni. V. /. Csaszlavszkij talajtérfvépének a hiányaira annak idején már V. V. Dokucsajev és N. M. Szibircev >is rámutatott (12.) és megjegyezte, hogy a