Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Szadovnyikov: Talajtérképezés Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt

Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 31 térkép nem tünteti fel a talajnemek földrajzi elhelyezkedésében jelentkező törvényszerűségeket. Az orosz talajtérképezés fejlődésében és az egész tudományos orosz talajtan megalapításában igen fontos jelentősége volt az egyes kormányzóságok zemsztvói földbecslő-statisztikai munkálatainak. Ezeket a munkálatokat azért végezték, hogy a földadó megállapítása céljából pontosan megbecsüljék az egyes földterületeket. Eleinte a földek megbecsülése és értékmegállapítása céljából a zemsztvók statisztikusai lígy készítették a talajtérképeket, hogy személyes kérdezősködések útján gyűjtöttek adatokat a különböző földek átlagos terméséről, az egyes gabonaneműek termesztéséről, a föld megművelésének módjáról, stb. A talajnemek ilyfajta statisztikai felbecsülését először a Rjazan kormányzóság zemsztvója végeztette, és a gyűjtött statisztikai adatok alapján 1877-ben elkészíttette és kiadta (9.) a Rjazan kormányzóság 1 :420.000 mértékű térképét (1 hüvelyk = 10 verszt). Ez a térkép a következő talajnemeket tünteti fel: 1. első- és másodrendű csernozjom talaj; 2. első-, másod- és harmadrendű agyagos talaj; 3. homokos talaj, (első- és másodrendű) az Oka jobbpartján; 4. első-, másod-, harmad-, negyed-, ötöd- és hatodrendű homokos talaj az Oka balpartján. 1876-ban Csernyigov kormányzóság zemsztvója is megkezdette a talajnemek Statisztikai felvételét. A parasztok és a földbirtokosok körében végzett kérdezősködések alapján kiadták az egyes járások 1 : 252.000 (1 hüvelyk = 6 verszt) mértékű talajtérképeiit és Csernyigov kormányzóság 1 : 420.000 (1 hüvelyk = 10 verszt) mértékű talajtérképét. Majdnem valamennyi kiadásra került járási talajtérképeken 5 talajnemet tüntettek fel. így pl. a gluhovi járás 1884-ben kiadott talajtérképén a következő megjelöléseket találjuk'(7): 1. Csernozjom 4. Homoktalaj 2. Szürke talaj 5. Agyagos talaj 8. Szürke homokos talaj fi. Rét (homokos és agyagos 7. Ismert talajú erdő talaj) 8. Ismeretlen talajú erdő Az 1894-ben kiadott, 10 verszt = 1 hüvelyk mértékű kormányzósági talajtérképen valamenynvi talajnemet 4 csoportba foglaltak össze. Ennek következtében a csernyiigovi kormányzóság nyomtatásban megjelent talajtérképén a statisztikusok a következő talajnemeket tüntették fel: 1. csernozjom; 2. szürke talaj (zsíros, agyagos és homokos talajok); 3. szürke, homokos földek (sovány, agyagos és homokos tala jok); 4. homokos talaj. Ugyanebben az időben a talaj felvételének és a talajtérképek elkészítésének statisztikai módszerét más kormányzóságokban is alkalmazták (Vjatka, Novgorod, Kazán, Harkov, stb.). Azok a talajtérképek, amelyeket a statisztikusoktól kérdezősködések útján gyűjtött anyagra építettek és annak alapján szerkesztettek, durvák és sematikusok voltak, nem tüntették fel a talajtakaró valóságos jellegét, amint ez egyébként a járási és kormányzósági talajtérképek felsorolt konvencionális jelzéseiből is kitűnik. Ezek a térképek csak azoknak a parasztoknak és a földesuraknak az illető talajra vonatkozó egyéni véleményét fejezték ki, akiknek a kikérdezése útján az illető talajt egyik vagy másik osztályba sorozták, nevét és elterjedését megállapították. A parasztok /hosszú évek személyes tapasztalatából igen jól tudták, hol fekszik a falu határában jó, közepes, gyenge vagy rossz föld és néha igen találó nevet adtak az egyes talajnemekre. A talajnemek egyes népi elnevezései pl. csernozjom, podzol, szoloncsák, sZologj, stb. átmentek a tudományos nomenklatúrába is, sőt egyeseket ma már a nemzetközi lalajosztályozásban is általánosan használnak. Viszont a különböző falvakban és tanyákon lakó parasztok még ha egymás szomszédságában éltek is, nem alkalmaztak azonos elnevezéseket bizonyos, pontosan körülírt talajtípusokra. A statisztikusoktól készített talajtérképek hiányosságainak legfőbb oka az volt, hogy nem rendelkeztek a talajtakaró felismeréséhez szükséges tudományos előképzettséggel. Ezért nem tudlak tudományosan megalapozott genetikus talajosztályozást sem felállítani. Miután nem készítettek talajosztályozást, és miután nem tárgyi ismérvek alapján határozták meg az egyes talajnemeket, nem tudták elkészíteni a járások és a kormányzóságok pontos talajtérképét. Mindazok az adatok, amelyek a talajnak mint természeti-történeti testnek és mint a mezőgazdasági termelés objektumának megismeréséhez nélkülözhetetlenek, csak ia lángeszű orosz talajkutató, V. V. Dokucsajev munkája révén váltak ismertté. Dokucsajev a Szabad gazdasági társulat megbízásából 1877-től 1881-ig átkutatta a csernozjom elterjedésének egész területét és elkészítette Európai Oroszország csernozjom övezetének 60 verszt = 1 hüvelyk mértékű semáliikus térképét. Ez a térkép 1882-ben jelent meg a Szabad gazdasági társulat kiadásában, és 1883ban, 100 verszt = 1 hüvelyk mértékben V. V. Dokucsajev „Az orosz csernozjom" c. munkájának a mellékleteként is megjelent. 1881-ben, amikor V. V. Dokucsajev Oroszország csernozjom területeinek kutatását befejezte, Nizsnyij-Novgorod kormányzóság zemsztvója azzal a felszólítással fordult hozzá, vállalja el a kormányzóság talajtani és biológiai kutatását, abból a célból, „hogy ezzel megalapozzák a zemsztvó földadójának a kivetését". Dokucsajev a felszólítást elfogadta és 1882-től 1886-ig NizsnyijNovgorod 4,691.000 gyeszjatin kiterjedésű területét teljesen átkutatta és helyszíni kutatásai, valamint laboratóriumi munkálatai alapján elkészítette a kormányzóság 10 verszt = 1 hüvelyk mértékű talajtérképét és a talajnemek, a növényzet, az éghajlat és a geológiai szerkezet 14 kötetes leírását. Dokucsajev volt az első, aki Európai