Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Juhász József: Törpe vízerőművek

290 Juhász J.: Törpe vízerőművek megváltozik a patak vízhozama, ellentétben a nagy vízfolyásokkal. A vízgyűjtőterület kis méretei miatt az éves fluktuációja erősebb, mint nagy folyóknál, azaz a kisvízfolyásokon egymás utáni években lefolyó vízmennyiségek nagyon eltérőek. Ez a körülmény ismét csak csökkenti az energia értéikét, a nagyobb erőművekhez viszonyítva. Mindezeket a tényezőket figyelembevéve azt mondhatjuk, hogy az olyan törpe erőműveken termelt energia, amely egymaga szolgálja ki, vagy igyekszik kiszolgálni a fogyasztót, abszolút értelemben véve értéktelenebb — az alapenergiát leszámítva— a nagy erőműveken termelt energiánál. A fogyasztókon önállóan ellátó törpe erőmű olyan területen épül, ahol távvezeték szolgáltatta elektromos áram nincs és egy ideig nem is lesz. A helyi lakosságnak és a heltyi mezőgazdaságnak viszont energiára — különösen villamos energiára — szüksége van. A helybe veze- / tendő távvezeték sokszor meglehetősen hosszú .és a községi traszfonnátor felállítása, üzemben tartása III. felügyelete jelentősen megdrágítja a kiszolgáltatandó áramot, különösen akkor, ha kevés fogyasztó kapcsolható be. Ilyen esetben, akárcsak a Szovjetunióban a törpe erőmű siet a dolgozók segítségére és ott helyben termel energiát. Igaz ugyan, hogy mindig annyit, amennyi vize van, tehát a fogyasztáshoz alig idomulhat, kivétel, ha tározóhoz csatlakozik, amelyre hazánkban csak néhány lehetőség van. A fogyasztóknak kell tehát a termelhető energiához igazodni, lehetőség szerint úgy, hogy a bármikor elvégezhető mimikákat olyankorra halasztják, amikor több energia termelésére van mód. A hátrányokat kiküszöböli az a tény, hogy az erőmű helyben termel energiát és így bár ox*szágos viszonylatban értéktelenebb, drágább az energiája a nagy erőműveken termelthez képest, a helyi lakosságnak mégis igen gazdaságos lehet. Hazánk legnagyobb részét behálózza ill. rövidesen be fogja hálózni elektromok távvezeték. Ezért törpe erőműveink, mind a malomból alakítandók, mind az újak legnagyobb része olyan község mellett települ majd, amelyben villanyvilágítás van, tehát a törpe erőmű rádolgozhat a távvezetékhálózatra. Ebben az esetben, tekintve, hogy kis teljesítményű művekről van szó, a hálózat minden nehézség nélkül fel tudja venni a törpe erőmű által termelt összes energiát, vagyis a törpe erőmű állandóan a vízhozam és esésviszonyok által megadott maximális teljesítményt fejthet ki, mert a termelhető teljes energiát le is tudja adni. Az ilyen erőmű összes energiája értékes és Népgazdaságunk szempontjából hasznosítható, éppen a telep kis teljesítménye miatt. Ezeknél a telepeknél tehát, ha aránylag kisebb kihasználási óraszámmal dolgoznak is mint a nagy művek, minden kWó energiát a nagy művekével egyenlő értékűnek vehetünk. A törpe erőműveknél a hálózatra egyenként történő közvetlen rákapcsolás gyakran nehézségekbe ütközik. Előnyösebbnek látszik az ugyanazon patakon, vagy kisebb területen több vízfolyáson épült törpe erőműveket összefogni egy sorozattá és ezt a sorozatot kapcsolni rá a távvezeték-hálózatra. Ennek a megoldásnak előnye, hogy egy helyen lehet a feltranszformálást elvégezni, -— ha szükséges —^ami személyzet és ellenőrzés szempontjából feltétlenül előnyösebb, másrészt ilyen módon nagyfeszültségű 60—100 kW-os vezetékre való rádolgozás is könnyen megoldható, mert a nagyobb teljesítmény miatt már kifizetődő a költségesebb transzformátor. A törpe erőmű sorozatok minden energiáját éppen úgy lehet értékesíteni, mint az egyenként hálózatra dolgozókét, tehát energiájuk éppen olyan értékű. Gazdaságosság A törpe erőmüvek gazdaságosságának vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a termelt energia értéke nem egységes, hanem esetenként változó. A nagy energiatermelő központok által termelt energia önköltségi árát a termeilés helyén ma általában a ikWó-ként 15—20 filléres eladási árral hasonlítjuk össze. Ez a módszer törpe telepeknél teljesen helytelen eredményre vezetne és több olyan erőmű gazdaságtalanságát mutatná, melyeiknek üzembe helyezése a valóságban gaizdaságos. A törpe telepek egyik típusa energiagazdálkodás szempontjából az önálló telep, amely egvmaga szolgálja ki a fogyasztót, a másik a hálózatra dolgozó telep, amely a fogyasztót a hálózatra rádolgozó erőművekkel kooperálva szolgálja ki. Az önálló törpe erőműnek a vízfolyások szélsőségessége miatt kedvezőtlen energiatermeléséről már az előbb szó volt. Ennek az energiának csato egy részét-tudja a fogyasztó felhasználni, mert a hirtelen levonuló árhullám következtében termelhető nagyobb energiára csak ritkán akad fogyasztó. Nézzük meg mit mutat a gazdaságossági mér leg mási koldala. A fogyasztókört önállóan ellátó törpe erőmű éppen jellegénél fogva olyan vidéken van, ahol még távvezeték nincs. Ha energiára van szükség, vagy távvezetéket kell kiépíteni, vagypedig más módon, gőzgép, belsőégésű motor stb. segítségével kell erről gondoskodni, illetve a felmerülő munkákat állati vagy emberi erővel elvégezni. A fenti lehetőségek közül az állati és emberi erővel való helyettesítés gazdaságtalansága nyilvánvaló. Gőzgéppel, vagy belsőégésű motorral sok helyen fejlesztenek energiát. Ezeknek a kis egységeknek üzembentartása azonban meglehetősen drága, mert állandó felügyeletet és gondozást kívánnak, amortizációs. idejük néhány év, végül állandó az üzemanyagszükségletük. Az előbbi megfontolásból önként adódik, hogy önálló törpe erőműnél a termelt energia önköltségi árát semmi ecetre sem szabad a nagy erőműveknél megállapított irányárakkal összehasonlítani, hanem minden egyes esetben gondosan mérlegelni kell a hely útviszonyait, az