Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Juhász József: Törpe vízerőművek

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 291 energiahordozó szállítási távolságát, a kis egységek üzem- és fenntartási költségeinek drágaságát a hosszú vezetékek miatt stb., tehát azt, hogy azon a helyen ténylegesen mennyibe kerülne 1 kWő energia és ezzel kell összevetni a törpe vízerőmű termelési egységköltségét. Hálózatra dolgozó törpe erőműveknél a helyzet módosul az előzőhöz viszonyítva, de ezeknél sem a nagy erőműveknél alkalmazott irányár a mértékadó. Ugyanis nagy erőműveknél a termelés helyén adódó energiaértéket vesszük alapul. Törpe erőmüveik az országban elszórtan építhetők ki és azok a távvezetékeik kisfeszültségű nyúlványaira dolgoznak rá, amely éppen azt a környéket látja el villamosárammal, ahol a törpe erőmű van. A törpe erőművek által termelt energiából sokkal kevesebb veszteség lesz, miután szinte „helyben" használják fel az energiát, másrészt a már meglévő hálózat kiépítése sem terheli a kis erőművön termelt energiát A törpe telepek saját szűkebb vidékük távvezetékhálózatába táplálják be energiájukat és fedezik a környék energiai szükségletének egy részét, így az egyébként máshonnan odavezetett energia egy része is a nagy erőművekhez közelebb, tehát kisebb veszteséggel használható fel. Különösen jóhatású néhány törpe erőműsorozatnak a termelése csúcsidőben, mert a vezetékek túlterhelését lehet velük csökkenteni. A hálózatra dolgozó törpe erőtelepek minden energiáját felveszi a hálózat, tehát a szeszélyes vízjárás nem jelent hátrányt. A hálózatra dolgozó törpe erőmüveknél, vagy sorozatoknál az energia értékének meghatározásához mérlegelni kell azt, hogy a törpe erőmű környékén milyen egységárú a távolról vezetett energia, másrészt milyen könnyebbséget jelent az erőmű termelése a helyi távvezeték tehermentesítése szempontjából. Az előzőikben megnéztük, hogy mihez mérjük a gazdaságosságot, a következőkben vizsgáljuk meg, hogy mit mérjünk hozzá, vagyis hogyan alakul törpe erőtelepeknél a termelt energia önköltsége. Nagy erőmüveknél Zolotarev professzor szerint a telep évi költsége, amely magában foglalja a tőketörlesztés, üzemi-, fenntartási költséget, a teljes befektetés í—6,5%-a. Mennél kisebb az erőmű, az évi költség %-a annál magasabb lesiz. Törpe erőműveknél nem számolhatunk ezzel az értékkel, mert az egyes tényezők hatása nagyságrendileg változik a nagy erőművek hasonló tételeihez viszonyítva. A gyakorlat azt mutatta, hogy a há,borús károktól eltekintve, a kis telepek — pl. malmok mélyépítési részeinek élettartama valamivel kisebb a nagy erőművek hasonló szerkezeti részeinek élettartamánál, de az 50—60 éve épített turbinaházak betonrészei ma is megfelelő állapotban vannak kellő fenntartás mellett. A beton mélyépítési részeknél tehát 50—60 év amortizációs időt felvehetünk. A fenntartási költségek 1% körül mozognak. 2* A magasépítési részek élettartama megegyezik más hasonló magasépítmény élettartamával és amortizációs idejét inkább az avulás, mint az élettartam miatt 50—60 évben lehel felvenni. A fenntartási költségek 1,5%-nafc vehetők. A vasszerkezeti és gépészeti berendezések élettartama 15—20 év aszerint, hogy milyen heves vízjárású és milyen hordalékos a vízfolyás, mederbe épített vagy üzemvízcsatornás erőműről van-e szó. Befolyásolja az élettartamot a gercbeket támadó hordalék és uszadék nagysága, valamint a választott turbinatípus érzékenysége. Törpe- telepen a turbina ill. generátor a figyelmetlen .kezelés, a víz hordalékossága és a szerkezet kicsinysége miatt jobban ki van téve a rongálódásnak, mint a nagy erőtelépek vasszerkezeti, ill. gépészeti berendezései. Jól kezelt telepeken azonban az 50 évvel ezelőtt beépített turbina még ma is jó állapotban van. A fenntartási költség 2—3%-a a megfelelő szerkezeti elemek befektetési költségeinek. Nagy erőműnél az üzemköltséget is beleérijük a 4—6,5%-ba. Kis telepeknél ezzel a kérdéssel külön kell foglalkozni, mert ennek súlya sokszoros. Vegyünk alapul egy 20 kW-os nem is nagyon kis telepet, amely 4500 órás kihasználása mellett évi 90 ezer kWó energiát termel. Tegyük fel, hogy a termelt energia tkiWó-ja 50 fillért ér, vagyis a telepnek évente 45 ezer Ft bruttó jövedelme van. Ha a telep befektetési költsége 500 ezer Ft, úgy üzemköltség nélkül az évi-költség mintegy 20—25 ezer Ft az előzőkben megadott adatokkal számolva. Zolotarev szerint 6,5%-al számítva az évi költséget: 32,5 ezer Ft-t kapunk. Ndgy erőműnél az üzemi költségek általában 1,5—2,0%-ot tesznek ki, tehát az évi költség az üzemköltség leszámításával jelen esetben 25 ezer Ft lenne, jól megegyező az előző számítással. Az erőtelep működésben tartásához, miután az husizonnégyórás üzemet tart, legalább kél gépész szükséges, akiknek szakembereknek kell lenniök, mert ha a legkisebb hibáért is központi szerelőt kell kihívni az üzeni nagyon drága lesz. A telepen alkalmazóit gépész fizetését 600 Ft-ra felvéve — ami alacsony érték, — a szociális teherrel együtt havonta a két ember 2400 Ft-ba kerül. Egy év alatt tehát 28 900 Ft-ot kell kifizetni csak az üzembentartó szakemberekre. Ebben még nem foglaltatik benne az üzemköltség többi része. A fenntartási költségekhez és tőkrtörlesztésheez (25 ezer Ft) hozzáadva az üzemköltséget, amely mintegy 30 ezer Ft, azonnal kitűnik, hogy még aránylag magas kWó egységár mellett is gazdaságtalan a telep. Az üzemköltség nem 1,5%, hanem 6%! Ez a példa egymaga is élesen rávilágít arra, hogy a törpe telepek gazdaságossági kérdéseinek vizsgálatánál egészen mások a szempontok a telep kicsiny volta miatt, mint nagyobb üzemnél. A törpe erőmű egy-egy szerkezeti elemének drágasága önmagában is nehézséget okozhat, de mégis a döntő probléma: a telep kiszolgálása. Ez a kérdés