Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Szesztay Károly: Sokéves tározótérszükséglet meghatározása Krickij Sz. N. és Menkel M. F. statisztikai módszerével

262 _ Szesztay K.: Tározótérszükséfflet statisztikai meghatározása hatóságát kifejező p érték és keressük a tározótér szükségletet meghatározó yS tényezőt. A vízhozam gyakoriság összegező görbe segítségével közvetlenül megállapíthatjuk az adott /j%-nak megfelelő A-J,

1' vízhozamszorzót.

4 A jelölések értelmezéséből nyilvánvalóan következik, hogy a z vízhiányt mindig a z = a. — fe (4) különbség adja meg. Ha k™ > a vízhiány ninos, vagyis a megadott biztonság (p%, illetőleg N év, ismétlődési időszak) mellett nem várható olyan esztendő, amelynek közepes vízhozama a fogyasztás vízhozamánál kisebb legyen. Természetesen az a körülmény még nem jelenti azt, hogy a vízszükséglet tározás nélkül biztosítható, mert a rendelkezésre álló Q vízhozam éven belüli ingadozásai szükségessé tehetik az „éves tározás" létesítését.

5 A (4) képlet szerint megállapított aW "r a-k™ vízhiány még nem lehet mértékadó a sokévi tározótérfogat szükséglet szempontjából, mert két, vagy több egymásutáni száraz év vízhiányának halmozódásából nagyobb térfogatszükséglet is adódhat. Krickij és Mertkel első módszerükben a vízhiányok ilyen halmozódásának lehetőségét úgy vették figyelembe, hogy az egyes évek fe,, k

2,k

3, fe, vízhozam szorzóinak ismeretében előállították az k'f = k<v = ; fc? fej -(- k

2 2 k® 4 .. .n egymásutáni évekből álló évcsoporiok átlagos vízhozamszorzói alapján adódó gyakoriság összegező görbe p%-hoz tartozó ordinátái „csoportos vízhozam szorzók" meghatározása után kiszámítjuk a (6-a) (6—b) z<2) = (a — (a —fe<

2>). 2 zP)=(a — fej?)). 3 4") = (a — &W) . n (6—n) vízhiányokat és a sokévi tározóiéi-szükséglet számításához nyilvánvalóan a fenti adatsor fi, = max z<"> = max [(a — feW) . n] (7) szélső értéke lesz mértékadó. Az (5-a) (5-b) .. (5-n) képletek sízerinti átlagszámításra és az egyes adatsorok C(,

n

) és Cí

n) tényezőjének a (2) és (3) képletek szerinti rendkívüli hosszadalmas számítási munkájára nincs szükség, mert az eljárás gyakorlati alkalmazása során Krickij és Menkel (elméleti meggondolások és számos ellenőrző számítás alapján) igen egyszerű képleteket vezettek be az évcsoportok átlagos adataiból álló sor Ci

n

) és Cl"' paramétereinek számítására: C„ - — C, (g

) Cí"> yir Cí»> = Amint a számpéldáikból látni fogjuk a (8> képlet alkalmazásával a sokévi tározótérfogat lé"1" "3 fe (2

), , . . . tí

s—i fe,._ i -f fe, K + h + m

2 = fe.—2 + fe,-1 + fe, (5-a) (5-b) fe<"> = ki+

k2 + • • • + _ fe

(„) fe

2 + fe

3 + • • ' + 1 . /.(n)^ = fe—, + • . • + fe

, (f,_

n) n n n átlagos vízhozamszorzókat is, amelyek tehát a 2, 3 .. .n egymásutáni évből álló évcsoportok összegezett vízjárását jellemzik. A fe

(2

), fe

(

2

2

).... kí% vízhozam szorzóikból álló adatsor C£

2

) és C<

2

) tényezőjét kiszámítva a szomszédos évpárok gyakoriság összegező görbéjéről (a Foster—Ribkin tábláizatbóll) kiolvashatjuk a megkívánt p biztonságnak megfelelő kft értékét. Hasonló módon meghatározhatjuk fe<

3

), k^ feW értékeket is, amelyek tehát a 3, 4 A fe,/

1) jelölésnél a felső (

J) index azt jelenti, hogy minden évet »egyedül állóan« vizsgálunk, tehát az egymásutáni száraz évek vízhiányának halmozódását még nem vettük figyelembe. 5 Minthogy a sokévi tározás nem valósítható meg az »éves tározásx térfogatszükségletének megállapítása nélkül, az ismertetés későbbi részében röviden tárgyaljuk majd az éven belüli vízhozamingadozásoknak a fogyasztáshoz való alakításához szükséges tározótérfogat statisztikai módszerrel való meghatározását is. nyező kikeresése egyszerű táblázatos számítással, gyorsan elvégezhető. Azt a körülményt, hogy az egy csoportban vizsgált évek számának (n) növelésével a z = f (n) függvény maximumot ér el azzal magyarázhatjuk. hogy az évcsoport tágításával növekszik a valószínűsége annak, hogy a száraz évek mellett már nedves évek is kerülnek a vizsgált évcsoportbba. A maximális z értéket adó évcsoport nagysága ugyanazon keresztszelvényben az a kihasználási és p biztonsági tényező értéke szerint változik (lásd 6. ábra z = f(n) görbéit) A mértékadó z érték (/?,) megállapítása után a sokévi tározáshoz szükséges térfogat meghatározásakor a ~ V,' — 31,54 .16®. p

s.Q

0 (9) értékből kell kiindulnunk, amelyet a (

lJ) képlet- #