Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Szesztay Károly: Sokéves tározótérszükséglet meghatározása Krickij Sz. N. és Menkel M. F. statisztikai módszerével

I

?i

(M

>lógiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 263 bői m

s-ben kapunk meg, ha Q„ értéket m'/secban helyettesítjük (31,54 X 10" az évben lévő másodpercek száma). Az adott fogyasztásnak és megkívánt biztonságnak megfelelő sokévi tározótérfogat (F,) végleges értékét a v, = v; +v

e+v

v (io) összegezés szerint az éven belüli ingadozásokat figyelembevevő V

6 éves tározót ér szükséglet és a vízveszteségeket pótoló V

v térfogat meghatározása után kapjuk meg. Krickij és Menkel első módszerének elvi meggondolásaiban két (a szerzők által tudatosan alkalmazott) elhanyagolás van: 1. A tároizómedence kiürülése kritikus periódusának (a mértékadó évcsoport terjedelmének) meghatározása után feltételezzük, hogy a medence kiürülése csak a kritikusnak talált időszak vízjárása szerint következhet be, pedig ez csak a legvalószínűbb, de nem az egyetlen lehetséges módja a medence kiürülésének. Szigorúan véve a kiürülés bekövetkezhet különböző tarlósságú száraz periódusok folyamán és a tározás megbízhatóságának kiértékeléseikor az egyes periódusoknál megállapított „kiiirülési valószínűségeket" összegeznünk kellene. 2. Az eljárás során feltételezzük, hogy a kritikus periódus végére a tároizómedence feltétlenül kiürül, pedig a (kiürülés elmaradhat, ha az n évből álló kritikus periódus első évei szélsőségesen szárazok, a további évek viszont elegendő vízhozamot biztosítanak a hiány fedezésére. Mint láthatjuk a két elhanyagolás hatása ellentétes jellegű és a szovjet hidrológusok tapasztalata szerint az ismertetett eljárással meghatározol I értékek megfelelően egyeznek a szigorú elvi szempontból pontosabb, ugyanazon szerzők állal kidolgozott „második módszer" eredményeivel. Kriekij és Menkel második módszere (1935). Amint az első eljárás ismertetésekor említettük a tározás megbízhatóságának vizsgálatakor a szerzők elvi elhanyagolásokat tettek az eljárás egyszerűsítése érdekében. A tározó medence kiürülésének pontos, valószínűségszámítási meggondolásokon alapuló vizsgálatából indultak ki a szerzők második módszerük kidolgozásakor. Az eljárás tárgyalásához tételezzük fel, hogy rendelkezésünkre áll a vízfolyás adott keresztszelvényének statisztikai paraméterekkel meghatározott vízhozam gyakoriság összegező görbéje, adott a fogyasztást jellemző a kihasználási tényező, továbbá a tározótérfogat, vagyis a P tározási tényező. Határozzuk meg mi a valószínűsége a medence kiürülésének, vagyis milyen időközben várható a vízhiány fellépése. A tározó medencéből minden évben a z = a—k vízhiányt kell pótolni. Olyan években, amikor a teljes tározótérfogat kisebb a z vízhiánynál, vagyis < a — k tehát k<a—

a medence kiürülése 'feltétlenül bekövetkezik. Ha k > a tarozásra nincs szükség, tehát vízhiány nem lehetséges. (1. ábra) A fenti meggondolás szerint az 1. ábra. A sokéves tározás megbízhatóságának vizsgálata Krickij—Menkel második módszerével. 1. a) ábrán megrajzolt gyakoriság összegező görbéi három szakaszra oszthatjuk fel. A Q vízhozam, illetőleg a k vízhozam szorzó szerint beosztott függőleges tengelyen megkeressük az «- és az a — fi ordináta értékeket és megjelöljük az ezeknek megfellelő p(o) és p(a—fi) abszcisszákat. Az abszcissza-tengely kezdőpontja és a p(

a) érték közötti 1. szakaszon a medence kiürülése nem lehetséges, a /<(»-—/?) és a p = 100% közötti III. szakaszon a medence kiürülése bizonyos, végül a p(a) és p(a—§) közötti (az ábrán „f. li") II. szakaszon a „feltételesen hiányos" évek vannak, vagyis a medence kiürülésének valószínűségét erre a szakaszra csak a V' €gy~ mást követő év együttes vizsgálatával tudjuk meghatározni. A továbbiakban tehát szükségünk van két év együttes vízjárását kifejező gyakoriság összegező) görbére, éspedig úgy, hogy az egyik év az előbbi « A III. és II. el is maradhat. szakasz az a és /5 crtókc szerint esetleg