Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Szesztay Károly: Sokéves tározótérszükséglet meghatározása Krickij Sz. N. és Menkel M. F. statisztikai módszerével

I

?i

(M

>lógiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 261 nagy pozitív értékek vannak (az eloszlási görbe a nagy pozitív értékek felé húzódiíki) C, > 0 tényező adódik. A C

s tényező számértékét az eloszlási sor harmadrendű centrális nyomatéka szerint definiálták és a fentebb már említett méret nélküli adatsorból a r (k — i)

3 c,= (3) n.C

3

v képlet szerint számíthatjuk. Már itt utalunk arra, hogy a C

s tényező (3) képlete csak igen hosszú adatsor esetében ad megbízható értéket. A hidrológiai számításoknál C

a értékét többnyire a C

v variációs tényező függvényeként, a vízfolyás „táplálásának" jellege szerint .(esőzés, hóolvadás, talajvíz) tapasztalati összefüggések alapján választják meg. Leghasználatosabb a vegyes táplálású vízfolyások esetére vonatkozó C

S—2C

V felvétel. Mint látjuk a statisztikai paraméterek esetenkénti számítása meglehetősen hosszú adatsort és számottevő számítási munkát kíván meg. A statisztikai módszer egyik nagy előnye, hogy a paraméterek közelítő értéke észlelési adatok részleges, vagy teljes hiánya esetében közvetett eljárásokkal is meghatározható

2. Kellő számú adatgyűjtés és statisztikai feldolgozás alapján a Szovjetunióban izometrikus vonalakkal ellátott térképeken rögzítik az egyes tájegységek hidrológiai adatait, tehát a fenti paraméterek tájékoztató értéke bármely hidrológiai kézikönyvből, vagy tankönyvből kiolvasható. ' ' ! T *

v i A három statisztikai paraméter számszerűen jellemzi az eloszlási görbét: Q

0 — megadja a görbe helyzetét a számvonalon; C

v a görbe csúcsosodását, illetőleg ellapulását fejezi ki; C, az az eloszlási görbe jobbra, vagy balra való eltorzulására utal. Az eloszlási görbék elméletével foglalkozva Pearson 7 típusgörbét dolgozott ki. Az elméleti meggondolások és gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a vízhozam eloszlások jellemzéséhez többnyire Pearson III. típusú görbéje mutatkozik legalkalmasabbnak. A Pearson-görbék hidrológiai alkalmazásával foglalkozva Fostcr a III. típusú görbe minden állandóját a Q

0, C

v és C, paraméterekikel fejezi ki, tehát ezek ismeretében az eloszlási görbe egyenlete is közvetlenül felírható. A gyakorlati hidrológiai feladatok megoldásához általában nem az eloszlási görbére (gyakorisági görbére), hanem ennek integráljára a „tartóssági gör/bére" van szükségünk. Fostcr és később Ribkin a III. típusú Pearson-görbe egyenletének integrálásával részletes táblázatot állítottak össze, amelyből a Qo> és paraméterek ismeretében a tartóssági görbe pontjainak koordinátáit közvetlenül kiolvashatjuk. A tartóssági görbének síutisztikai paraméterek alapján történő megszerkesztésével a számpélda kidolgozásakor fogunk még részletesebben foglalkozni. » Ilyen közvetett eljárásokat ismertet Szilágyi Gyula : »1IUrológiai statisztika® c. egyetemi jegyzete. A sokévi tározótérszükséglet meghatározása statisztikai eljárásokkal egyenletes fogyasztás esetében A vízfolyás statisztikai paraméterei alapján végzett vízgazdálkodási számításoknál az alábbi jelölések használatosak: Qk k — fi „vízhozam szorzó" az egyes évek Q

k köfcépvízhozamának a Q

0 sokévi állaggal képzett hányadosa. q — „kihasználási tényező", a q állandó és egyenletes vízfogyasztásnak és a Q

0 sokévi átlagos vízhozamnak a hányadosa. Az a =1 eset jellemzi a „teljes kihasználást", vagyis azt a tározótér szükségletet, amellyel a vízfolvás egész vízkészleiét hasznosítani lehet.

3 PQ

0 31,54 x 10

6 — a „'tározótér-szükséglet jellemzője", amelyben V a hasznos tározási térfogatot jelenti. ]> — a </ vízszükséglet kielégítésének megbízhatóságát jellemző tartóssági érték. Kifejezhető százalékban, vagy a vízhiány ismétlődésének várható időszakával, (N év). Mint látjuk a fenti jelölések alkalmazásával a vízgazdálkodási számítás mindhárom alapadatát (a rendelkezésre álló Q vízhozamot, a kielégítendő q fogyasztást és az ehhez szükséges V tároló térfogatot) a Q

0 sokévi átlaghoz viszonyítva fejezzük ki. Krickij és Menkel első módszere (1032). A vízfolyás Q

0, C

v és C, statisztikai paraméterei alnpjlán, a Pearson III. típusú eloszlási gör béjénefe alkalmazásával meghatározott vízhozam valószínűségi (gyakoriság összegező) görbe felhasználásával Krickij Sz. N. és Menkel M. F. a Don-medence vízgazdálkodási számításai során 1932-ben statisztikai (valószínűségszániítási) eljárást dolgoztak ki a sokévi víztározás hidrológiai méretezésére. Az eljárás tárgyalásához tételezzük fel, hogy rendelkezésünkre áll a vízfolyás vizsgált keresztszelvényének statisztikai paraméterei alapján meghatározott vízhozam gyakoriság összegező sörbe (illetőleg a görbe koordinátáit tartalmazó Foster—Ribkin táblázat), adott a hasznosítás mértékét (a tározó medence hidrológia teljesítőképességét) jellemző „kihasználási tényező", továbbá a vízfogyasztás kielégítésének megbíz3 Az a kihasználási tényező lényegileg azonos a dr. Mosonyi Emil már hivatkozott tanulmányában alkalmazott tij = - - relatív hidrológiai teljesítőképességgel, amelyben Qk a fogyasztás középértékét, Q

k az abszolút legnagyobb hasznosítható közepes vízhozamot (vagyis a sokévi átlagot) jelenti.