Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Szesztay Károly: Sokéves tározótérszükséglet meghatározása Krickij Sz. N. és Menkel M. F. statisztikai módszerével

260 _ Szesztay K.: Tározótérszükséfflet statisztikai meghatározása HIDROLÓGIA A valószínüstgszámitáis a hidrológiai kérdések megoldásában egyre nagyobb szerephez jul. Ezért jelentős a szerző tanulmánya, (melyben egy igen fontos hidrológiai számításra szovjet kutatók által kialakított statisztikai módszereket ismerteteti. UDC. 627.810 : 519 Sokéves tározótérszükséglet meghatározása Krickij Sz. N. és Menkel M. F. statisztikai módszerével SZESZTAY KÁROLY A tározómedencék hidrológiai méretezésének általánosan használt eljárásai a rendelkezésre álló vízhozamok idősorának, illetve ezek integrálgörbéjének a fogyasztás görbéivel való összehasonlításán alapulnak. Az ilven tározási vizsgálatok hosszú és meghízható vízhozam idősort és meglehetősen fáradságos számítási, szerkesztési munkát kívánnak. Minthogy megfelelően hosszú és megbízható vízhozam idősor, különösen a kisebb vízfolyásoknál ritkán áll rendelkezésre és a gyakorlati követelmények a hidrológus'tól sokszor gyors összehasonlításokra alkalmas, tájékoztató értékeket kívánnak meg, nagy jelentőségük' van az olyan eljárásoknak, amelyek közvetlen észlelési adatok hiányában is egyszerű és gyors megoldást adnak a tározási vizsgálatoknál. A hidrológia újabb fejlődésében egyre nagyobb szerephez jutnak a matematikai statisztika módszerei, a korreláció számítás és a valószínűség számítás. Példaként megemlíthetjük, hogy a Szovjetunió számos tájegységére kidolgozták már a „hidrológiai paraméterek térképeit", amelyeknek segítségével igen sok vízgazdálkodási számítást észlelési adatok nélkül, a térképeik „izometrikus, vonalairól" leolvasott értékek alapján, statisztikai módszerekkel lehet elvégezni. A tanulmány első részében röviden foglalkozunk a statisztikai paraméterek meghatározá- sának kérdésével, majd ezek egyik alkalmazásaként áttérünk Krickij—Menkel sokéves tározőtérsziikséglet számítási módszereinek tárgyalására és számpéldákat dolgozunk ki a Visó folyó Petrovabisztrai szelvényének adataival. A továbbiakban azokra a tapasztalatokra utalunk, amelyek Krickij-Menkél módszereinek alkalmazása során a szovjet hidrológiai gyakorlatban alakultak ki. Befejezésül a tározómedence teljes hasznos tározótérfogatának meghatározásával kapcsolatosan az éves tározótérszükséglet méretezésének kérdését érintjük. A tanulmány összeállításához Potapov M. V.: Szocsiiihenija (Válogatott müvek), Szeljliozgiz, 1951 c. könyve szolgált forrásul. A számpélda kidolgozásához a vízhozam adatokat Dr. Mosonyi Emil későbbiekben többször hivatkozott hidrológiai tanulmányából vettük át. A statisztikai paraméterek meghatározása és az ezekkel jellemzett eloszlási görbe megszerkesztése A statisztikai módszerek alkalmazásakor a sokéves tározás szempontjából a vízfolyást az adott keresztszelvényben három paraméterrel jellemezzük: 1. Az évi közepes vízhozamok átlagértéke; az ú. n. sokévi átlag: o.-^- « n ahol Q

k— az egyes évek közepes vízhozama n —-a vizsgált évek száma. A meghatározott Q

0 érték megbízhatósága a rendelkezésünkre álló adatok számával (az észlelési időszakkal) növekszik. Általában legalább 20—25 évi adatsor szükséges ahhoz, hogy a sokévi átlagot megfelelő pontossággal számíthassuk. A vízhozamok sokévi átlagértékének meghatározásával kapcsolatban utalok dr. Mosonyi Emil tanulmányára

1, aki az átlagos középvízhozamok „eszményi értékének" bevezetésével rendkívül ötletes, szemléletes eljárást dolgozott ki a sokévi átlagérték meghatározására és értékes adatokat állapított meg a vizsgált évek száma és a 0

0 átlagérték megbízhatósága tekintetében. 2. A vízjárás változékonyságát, az évi közepes vízhozamok ingadozásainak jellegét a C

v variációs tényezővel jellemezzük. A variációs tényező a hibaelméletben használatos közép négyzetes eltérésnek és a számtani átlagértéknek a hányadosa. Hidrológiában a C„ tényezőt „méretnélküli" adatokból célszerű számítani, Xezért, az X

t észlelési adatokat a = —

1 viszonvAD számokká alakítjuk át (X

0 — az észlelési sor számtani átlaga). Kimutatható, hogy ilyen ' átalakítás után a variációs tényezőt 'S(k — l)

2 (2) képlet szerint számíthatjuk. 3. A statisztikai jellemzés harmadik paramétere, a C, asszimetria tényező aiz eloszlási • görbének a szimmetrikus görbéhez viszonyított eltorzulását fejezi ki. Szimmetrikus eloszlásnál C, értéke zérus. Ha az észlelési sorban kiugróan * A Magyar Hidrológiai Társaság 1952. évi március hó 26-i előadó. 1 Dr. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai ülésén elhangzott előadás. méretezése. Budapest, 1948.