Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Csajághy Gábor: A gyógyiszapok kémiai és fizikai tulajdonságairól

224 Csajághy G.: Gyógyiszapok kémiai és fizikai tulajdonságai trációban vannak jelen, mégpedig legerősebben a háromértékű, majd a kétértékű és legkevésbbé az egyértékű ionok. Az OH és HC0

3-ionok ellenkező értelemben hatnak és a bőrnek kationokra való permeábilitását segítik elő. Gyakorlati jelentősége ennek az, hogy hiába várják orvosaink, hogy valamely hatékony ion, pl. jód, a bőrön keresztül a szervezetbe jusson, lia a fürdőközeg kifejezetten lúgos kémhatású, vagy OH és HC0

3-ionokat nagyobb mennyiségben tartalmaz. De nemcsak vízoldható anyagok juthatnak a szervezetbe a bőrön keresztül, hanem a vízben oldhatatlanok is, feltéve, ha azok zsíroldószerekben oldódnak, azaz lipoidoldhatók. Ilyenek pl. az elemi kén, H

2S, HS-ion, bitumen és a különféle szekszuálhormonok, vagy gyűjtőnéven ösztrogén hatóanyagok. Az utóbbiak bizonyos jelentőségre leltek szert, mióta kimutatták, hogy minden olyan peloidban előfordulnak, amelyek szerves anyagokat tartalmaznak. Egészen más szerepe van a szerves peloidokban gyakran előforduló huminsavaknak. Főleg aástringes hatásukat szokták emlegetni, amely azon alapszik, hogv a huminsavak a bőrfehérjével oldhatatlan szilárd vegyületeket alkotnak, ennek eredményeként a bőr felülete zsugorodni, a pórusok tágulni kezdenek és ezáltal kedvezően befolyásolják a bőr áteresztőképességét oldott anyagokkal szemben. Ez azonban csak akkor következik he, ha a huminsavak nem huniatok alakjában, hanem szabad sav alakjában vannak jelen. Ezért kifejezetten alkalikus kémhatású peloidoknál hiába várunk ilyen hatást, mert ezekben szabad huminsavak nincsenek. Sokkal fontosabb a huminsavaknak az a sajátsága, hogy más szerves anyaggal együtt kolloid gél alakjában, erősen hidratált állapotban fordulnak elő némely természetes peloidban, és döntően befolyásolják annak termikus tulajdonságait. Ezek a duzzadt hidrogélek nagymennyiségű vízmolekulát tudnak megkötni felületükön orientált helyzetben, ami azután megfelelő módon jelentkezik egyéb fizikai tulajdonságokban is, mint pl. magas vízkapacilás, üledéktérfogat, duzzadásfok. , A peloidok fizikai tulajdonságainak egyik igen jellegzetes csoportját alkotják az ú. n. folyási jelenségek. A természetes pelöidok nagy része már eredeti lelőhelyén is „semiliquid", félfolyós, képlékeny állapotban van és engedelmeskedik a reológia törvényeinek: a nagyobb nyomás elől kitér és a nehézségi erő hatása alatt lassan elfolyik, stb. Ezeknek ' a jelenségeknek messzemenő gyakorlati hatása lehet. Pl. a hévizi gyógyisizap úgy keletkezik, hogy a tőzegtelepen keresztültörő melegforrás nagy erővel kiáramló vize az azt körülvevő telepből állandóan finom tőzegrészeket tépdes le és azt saját iszapjával keverve, magában a tóban, valamint a levezető csatornában lerakja. Az elfogyott tőzeg helyébe a part felől újabb tőzeg nyomul. Az elmondottak ligyelembevételével a következő gyakorlati kérdés merülhet fel: megengedhető-e a part körül olyan építmények — pl. körsétány — létesítése, amelyek alkalmasak arra, hogy a tőzegnek a part felől való lassú utánfolyását gátolják, vagy teljesen megakadályozzák? A másik kérdés: milyen módon kell végrehajtani az esetleges elkerülhetetlenül szükséges építkezéseket? Ha megakadályozzuk a tőzegutánpótlást pl. egy a szilárd talajig lerakott körsétány építésével, ennek eredménye az lesz, hogy nemcsak a keletkező iszap mennyisége csökken a minimumra. hanem az iszap minőségi összetétele is gyökeresen megváltozik, amennyiben a jelenleg mintegy 20%-ot kitevő és az iszap termikus tulajdonságait oly döntően befolyásoló szerves anyag is eltűnik, másszóval a világhírű „hévizi korpa" mint olyan, megszűnik létezni. A folyási jelenségek segítségével határoljuk be azt a területet, amelyen belül az anyag víziéi elkeverve plasztikus tömeggé gyúrható. Alsó határa a képlékenységi határ, felső határa pedig a folyási határ. Ezen határok megállapításának azért van jelentősége, mert támpontot ad arra nézve, hogy mennyi vizet kell a peloidhoz adnunk a göngyölésre alkalmas állapot elérésére. Ha ugyanis az anyag kevesebb vizet tartalmaz, mint amennyi a képlékenységi határnak megfelel, úgy nem kenhető, ha pedig több vizet tartalmaz, mint amennyi a folyási határnak megfelel, úgy lefoljfliat a beteg testrészről. Hazai viszonylatban inkább az utóbbi szokott előfordulni. A peloidok termikus tulajdonságait jellemző állandók közül a fajhőt, hőkapacitást, hővezetőképességet szokás megadni. Ezek az állandók szabják meg, hogy mekkora az a melegmenynviség, amelyet valamely peloid, göngyölés, vagy fürdés alkalmával a szervezetnek átad. Legjellemzőbb közülük a hőtartóképesség, mert ez különböző termikus tulajdonságok (hőkapacitás, hővezetőképesség, konvekció) eredője és a peloid azon tulajdonságát fejezi ki, hogy miként tudja melegét visszatartani. A termikus hatás szempontjából három csoportra oszthatók a balneológiai ágensek. Az első csoportba tartoznak a gyógyvizek. Ezeknél a konvekció miatt a hőátadás sebessége rendkívül nagy, tehát az időegységben a legnagyobb hőmennyiséget kapja bennük a szervezet. Középen állanak az ásványi peloidok, tehát azok, amelyek túlnyomórészt szervetlen anyagokból épültek fel. A harmadik csoportba pedig a szerves peloidok tartoznak. Ezeknek a hővezetőképessége a legkisebb, hőtartóképessége a legnagyobb, a konvekció csaknem teljesen hiányzik, ezért az időegységben ezek adnak át legkisebb hőmenynyiséget a szervezetnek. Mindegyik csoportnak megvan a maga különleges sajátossága és alkalmazási lehetősége. Az orvos feladata a fizikai és kémiai tulajdonságok ismeretében a célnak legmegfelelőbbet kiválasztani. A peloidok tulajdonságait jellemző egyes ál-