Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Csajághy Gábor: A gyógyiszapok kémiai és fizikai tulajdonságairól

Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 223 BALATONI KONGRESSZUS Az értekezés a gyógyiszapok kémiai és fizikai tulajdonságainak gyakorlati jelentőségével foglalkozik. A szerző ismerteti a Nemzetközi Orvoshidrológiai Társaság Peloid-jelentésében lefektetett meghatározások alapján a „peloid" fogalmát, a - gyógyiszapok fontosabb kémiai és fizikai tulajdonságait és rámutat ezen tulajdonságok ismeretének gyakorlati jelentőségére. Az iszapok fizikai tulajdonságaival kapcsolatban leírja a hévizi gyógyiszap keletkezését és felhívja a figyelmet arra n veszélyre, melyet a gyógyhely helytelen területrendezése az iszapképződés szempontjából jelenthet. A szerző közölt tanulmánya nagyjelentőségű népegészségügyünk fejlődése és különösen a reuma elleni eredményes küzdelem szempontjából. U. D. C. 551.312: 53,08 + 543.3.08 A gyógyiszapok kémiai és fizikai tulajdonságairól* CSAJÁGHY GÁBOR Statisztikai adatok bizonyítják, hogy átlag minden huszadik ember reumás, másszóval a reuma népbetegség. Ez a tény közvetlenül és közvetve óriási megterhelést jelent minden állam háztartására és minden állam védekezik ellene. így pl. a Szovjetunió annyira fontosnak tartotta a kérdést, hogy még az ötéves tervébe is felvette a védekezés különféle formáit. A mi kormányzatunk is nagy súlyt helyezett közegészségügyi ötéves tervünk kidolgozásánál azoknak a gyógytényezőknek fejlesztésére, amelyek alkalmasak a reuma elleni küzdelemre. Tagadhatatlanul nagy szerep jut ebben a küzdelemben a természetben előforduló iszapszerű anyagoknak is. Míg azonban a gyógyiszapok gyakorlati felhasználása több ezer éves múltra tekinthet vissza, addig a tudományos kutatás, amely hivatva lett volna fényt deríteni ezen anyagok kémiai és fizikai tulajdonságaira, messze elmaradt a gyakorlati tapasztalat mögött. A nehézséget főképpen az okozta, hogy hiányoztak azok az általános irányelvek, amelyeknek alapján a kutatás elindulhatott volna. Ilyen irányelvek lefektetése csak egy nagyobbszabású kollektív összefogástól volt várható. Ezért jelent döntő fordulatot a Nemzetközi Orvoshidrológiai Társaság azon elhatározása, hogy egy állandó bizottságot — ez az ú. n. Peloid-Bizottság — állít fel és ennek feladatává teszi olyan nemzetközi használatra alkalmas általános irányelvek kidolgozását, amelynek alapján a természetben előforduló iszapszerű anyagokat leírni, osztályozni és vizsgálni lehet. A Peloid-Bizottság a rábízott feladatot elvégezte és munkájának eredményeit az úgynevezett PeloidJelentésben foglalta össze és tette közzé. Fontos ténykedése volt a bizottságnak, hogy a szűk „gyógyiszap" fogalom helyett az általánosabb „peloid" gyűjtő-fogalmat .bevezette. Eszerint: „Általános névvel peloidoknak hívjuk azokat az anyagokat, amelyek a természetben geológiai folyamatok révén keletkeztek és finoman elosztott állapotban, vízzel elkeverve, göngyölésre, vagy fürdésre használnak az orvosi gyakorlatban." Erre a fogalomkiterjesztésre azért * A Magyar Hidrológiai Társaság Balatoni Kongreszszusán elhangzott előadás. volt szükség, mert a technika fejlődésével mindinkább felhasználnak gyógycélokra olyan anyagokat is, amelyek a természetben nem képlékeny, iszapszerű állapotban fordulnak elő, de megfelelő előkészítéssel ilyen állapotba hozhatók. Megkülönböztet a Peloid-Jelentés természetes peloidokat, ezek azok, amelyek vagy abban az állapotban, amelyben a természetben előfordulnak közvetlenül felhasználhatók, vagy előkészítésük közben lényeges kémiai, vagy fizikai változást nem szenvedtek. Mesterséges peloidok pedig azok, amelyek előkészítésük közben kémiai, vagy fizikai szempontból lényegesen megváltoztak. Ismeretes, hogy a peloidok gyógyhatásának kialakításában a főszerepet azoknak fizikai és elsősorban terpiikus tulajdonságai játszák, de a kémiai tulajdonságoknak is megvan a maguk fontossága. A kémiai tulajdonságok vizsgálatánál szem előtt kell azonban tartanunk, hogy kémiai hatást csak azok a vegyületek fejthetnek ki, amelyek a peloid szilárd részecskéi között levő folyadékban oldva vannak, vagy pedig lipoidoldhatók. A gyógyvizekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján ma már kétségtelen, hogy a különböző ásványi alkatrészek résztvesznek a peloidok gyógyhatásában. Kétféle irányban várhatunk hatást: az emberi bőr ásványi alkatrészeinek összetétele a fürdőközeg hatására megváltozhat, nevezetesen a bőr ásványi alkatrészeket adhat le, de ilyeneket fel is vehet. Tehát bizonyosfokú „transzmineralizáció" léphet fel, amelynek természetesen az egész szervezetre megvan a hatása. Egy másik és igen fontos hatás az, hogy bizonyos ionok és molekulák a bőrön keresztüli a szervezetbe jutnak. A bőr azonban válogatós: ha a fürdőközeg hidrogénionkoncentrációja 3,7 pHnál nagyobb, akkor a bőr csak kationokra nézve peirmeabilis, ha pedig a fürdőközeg pH-ja 3,7nél kisebb, tehát már meglehetősen savanyú kémhatású, akkor a bőr anionokra nézve lesz permeabilis, és csak az anionok tudnak a bőrön keresztül a szervezetbe jutni. Érdekes módon befolyásolják, sőt át is válthatják a bőrnek ezt a szelektív permeábilitását a különféle ionok. A hidrogénionhoz hasonló módon hatnak a kationok, ha megfelelő koncén-