Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Sümeghy József: Tanulmány Szekszárd város vízellátásának kérdéséről

22 Sü'itiegihy J.: Tanulmány Szekszárd vízellátásáról Ha a városi vízmű további vízellátásánál ragaszkodnának közegészségügyileg kifogástalan, tiszta vizet szolgáltató ártézi kutas megoldáshoz, víztöbblet előteremtésénél — elsősorban — erre a két vizeshorizontra gondolhatnak. A felsőpannon fővizeshorizont — mai, helytelen, rablógazdálkodások kihasználásával — beteg, s egészségessé tételéhez kevés a remény. Mindenesetre javíthatnának a kutakon, ha azokat kitisztítanák, ha csőrakatukból a hasítékokon, szőrözéseken át bejutott homokot kiszednék, s új szűrőket raknának le, a hasítékokat kitisztítanák, de a gyakorlat azt mutat ja, hogy az ilyen eljáráshoz szükséges, erőltetett kompresszorozás után, a kutak rövid ideig több vizet adnának, hogy utána vízhozamuk rohamosan megcsappanjon, vagy meg is szűnjön, szóval, kockázattal járna. Szekszárdon az ártézi kutas megoldás mellett csak akkor lehetne kitartani, ha az új ártézii kutat a mai kútcsoporttól legalább is egy- másfél km távolságnyira telepítenék. De ez az új kút is csak albiban az esetben volna szolgálatba állítható, ha vizsgálat kiderítené, hogy az a régiek vízszolgáltatását nem veszélyezteti. Próbákéit lenne. Először a felsőpannon vizesszintet kellene vele megnyitni s ha a próbát kiállja, megmaradhat; ha nem, a szarmata, majd a torton vizeshorizontot kellene vele megnyitni, s figyelni a III. sz. kútra gyakorolt esetleges hatását. Ila ez a pröbakút beválna, lehetne csak gondolni arra, hogy a bővítendő városi vízművet ártézi kútvízzel lássák el továbbra is. Ezt az új ártézi kutat (próbakutat) az Epreskert-dűlőben kellene megfúrni. A felső pannon rétegsor, a városi ártézi kutak földtani szelvénye szerint, ÉK felé dől s vizeshorizontjában a víz is DNy-ról EK felé tart. Ezért az új kutat a III. sz. kút torton vizesszintjénél is valamivel mélyebbre kell tervezni, vagyis 350—370 m-esnek, mert a lejtőszög legalább is akkora mélységbeli különbséget szolgáltat. A jövőben esetleg még létesítendő szekszárdi ártézi kutakat ÉNy—DK-i, vagyis a pannóniai rétegösszlet vizesszintjének dőlésére merőleges irányban kell elhelyezni, a Rózsamáj—Epreskert —iFelsőpáskum—Csereföldek nevű dűlők területére, a már említett távolságokban. Legegészségesebb megoldás volna a régi ártézii, illetve ma már szivattyús, haldokló kutakat folktozatosan megszüntetve, párhuzamosan kiépíteni az új ártézi kútgalériát, az említett próbakút létesítésével kezdve. Szekszárdon is csak a legnagyobb szakszerűséggel mélyített kutak létjogosultsága indokolt. 2. A forrásvizek felhasználása Némi vízpótlásra felhasználhatók volnának a város közvetlen környékén fakadó források vizei is. A szekszárdi Szőlőhegyet Ny IK (irányban felszabdaló: Parászta-, Mária- és Csatári-völgy talpán több forrás vize jön elő. Közülük néhánynak a vízmennyiségét 1933-ban meg is mérték, s akkor a Remete-kápolna melletti forrás napi 6 m

3, u.itt az út martjából előjövő forrás 15.9 m

3, a Bakta-, vagy bartinai forrás 6.5 m

s, a nagybődői forrás 11 m

3, a kisbődői pedig 6.5 m

3 vizet adott naponként. Megjegyzendő, hogy ezek tavaszi mérések voltaik, bő, őszi és téli csapadék után. Átlagos vízhozamuk ma, a négy aszályos év után jóval kisebb. Ma szegényes vízszolgáltatású a Bemutca egyik pincéjében felfakadó forrás is, meg a Csatárivölgy erét ellátó forrásé is úgy, hogy ezeket mai állapotukban vízpótlásra se igen volna érdemes felhasználni. Vliziik csapadékvíz eredetű és a szekszárdi Szőlőhegyet befedő löszrétegen át jut le a felső pannóniai rétegek homokos, legfelsőbb szintjébe. Elérve az első vízzáró agyagrétegekig, azok felett felgyülemlik és a völgyek talpán kijut a felszínre. Miután mennyiségük tisztán az évi csapadék függvénye, tehát az, erősen változó. Megfelelő forrásfoglalásokkal a mainál jóval több vlizet produkálhatnának, de komolyabb mennyiséggé így sem szaporíthatok fel. A mai 25—30 m

3-t 70—80 m

3-re esetleg fel lehetne emelni, de ez a mennyiség a város vízellátásánál alig számbavehető. 3. Talajvizes vízszerzési mód A pannóniai rétegek felszínére az óholocénben, Szekszárd város területén, a várostól K.-re, egészen a mai Duna balpartjáig, 10—40 m vastag, új rétegsor települt, amelyét az ártézi-, a Nortihon-lkutak ésv, a néhány kutatófúrás szelvényeiből ismerünk. iKőzetanyagának nagyrészét az ősli-Duna hagyta itt hátra, amidőn az, várositerraszát építette fel. s csak felszíni és felszínközeli rétegei más származásúak. A rendelkezésemre álló, kevés fúrási anyagból összeállítható földtani szelvényekből világosan kitűnik, hogy a szóbanforgó rétegösszlet pannon fekvője hepe-hupás felszínű, mert azon nagyjában ÉD.-i irányú völgyek húzódnak. A pleisztocénvégi Duna mélyítette ki ezeket a medreket, völgyeket, hogy utána azokat (az óholocénban) kaviiccsal és homokkal töltse ki. Egyik ilyen ősi dunameder vehető ki az I. és a II. sz. ártézi kutakon át fektetett hosszszelvényben, a mai Szekszárd területén, a Szőlőhegyek lábánál. Jobb partja valahol a Széchenyi—beéri Balogh Ádámutcák vonalában, tengelyvonala pedig a beépített város K.-i szélén húzódott E.-ról D.-felé. Ennek az ősi dunamedernek E-i folytatásába esik bele Palánka-puszta is. ahol az ártézi kúttal, 6—24 m mélységiben hatoltak át az ősli meder durvakavicsos, homokos üledékein; de ilyen kaviccsal és folyami homokkal feltöltött, óholoeén dima medrek húzódnak Szekszárdtól keletre is, amit az is igazol, hogy a Sárvíz—Sió csatorna mellett telepített kutatófúrások több helyen, a szekszárdihoz hasonló szelvényben tárták fel az óholoeén dunakavicsokat és homokokat. Az óholoeén dunamedrek, fattvúágak közti hátakra folyamii iszaposhomok és apróbbszemű homok települt. Eninelk egy részét a szél meg is mozgatta, legömbölyítette és f utóhomok-buckákba rendezte.