Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Sümeghy József: Tanulmány Szekszárd város vízellátásának kérdéséről

Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 23 Az így alakult ó,holocén rétegösszlet térszínére az ú jholocénben löszös homokot, homokos löszt terítettek szét az árvizek. Ezek a mai felszín üledékei. Közvetlenül alattuk, helyenként, rétiagyag réteget is átütöttek a fúróik. A pannon alapra települt holocén létegösszletet azért ismertettem részletesebben, mert ennek üledékei a talajvíz tárolói. Ezt a talajvizet pedig Szekszárd vízellátásánál határozottan számításba kell venni. Az Állami Földtani Intézet vízügyi irattárában 21 szekszárdi ásott, vagy Northon-kút adatai ismeretesek és ezek a kutak mind a holocén rétegsor talajvizéből táplálkoznak. Es közülük legtöbb még ma is müködiilki, sőt, a Schwartzféle kút vizét a városi vízmű táplálására fel is használják. Általában 250—500 percliteres vízszolgáltatásúak és közülük a vízben szegényebbek helytelen kiképzésűek, vagy nem megfelelő helyre települték. Vízben ligen gazdag pl. a 11 m mély, jó kiképzésű, gőzfürdői ásott kút. mert 2,5 m átmérőjű, perforált falazatú és nagy felületen gyűjtheti a vizet. A páskumi kísérleti kutak közül a II. számú, 2,73 m-es depresszió mellett 540/pl-t adott ez a talajvizes réteg, a homok megmozgatása nélkül, de rendes kiképzéssel még többet is adhatott volna. A palánkap úszta i kút 1,7 m-es depresszió mellett, —4,85 m-ből 300 percliter Vizet ad, nem megfelelő kiképzés mellett. A holocén rétegsor vízbőségére vonatkozó adatok szerint tehát semmi akadálya sem lehet annak, hogy a város vízellátását ebből fedezni lehessen. A szekszárdi, talajvízből táplálkozó kútvizek vegyi összetétele azonban kedvezőtlen. A MÁV. I. sz. kútjának vize 57,1, illetve 63,3 német keménységi fokú, míg az 1936-ban fúrt I. sz. prófoakút összlkeménysége 63,84 német keménységi fokot tett ki. Á vágóhídi kútét 58 német keménységűnek találták. Ezzel szemben az Oncsa-telepi kút vizét, Molnár Dénes adatai szerint, 29,8 fok keménységűnek mérték. Nagyfokú keménységük mellett, bakteriológiailag is merülhet fel kifogás a szekszárdi talajvíz ellen, mert Vigh Gg. megemlíti, hogy a II. sz. próbakút vizében, 1936. VI. 13-án colli-bacilust mutatott ki a vizsgálat. A talajvíz nagyfokú keménységét is, meg coli-bacilusosságát is egyaránt a városi szennyeződés okozza. A város pöcegödrei - a talajvizes réteget befedő felszíni rétegekbe mélyesztették. Ezek szennye, a rendesen laza összetételű, felszíni rétegeken átszivárogva, bejut a talajvízbe s századok óta szennyezi, fertőzi azt. Ennek eredménye az, hogy a város területén a talajvízben összegyűlő szennyanyagolk mennyisége ligen nagy. Ennek következménye viszont az, hogy itt a talajvíz rendkívüli kemény, amit az a körülmény is elősegít, hogy a talajvíz fedőrétege, Szekszárd város területén, lösz. A lösz mésztartalma itt 15 —30%, és a löszből igen sök mész kerül le a talajvízbe.. A pöcegödrökből állandóan szennyezett talajvíz nagyfokú szennyezettsége, nitrogén, klorid és nitrát, valamint nagyfokú szerves anyag tartalma, a coli-bacillussal együtt, mint veszedelem, Szekszárd város bleépített tterületén állandóan fennáll és az ellene való védekezés legbiztosabb módja csak az lehet, ha a városi ásott kutak vizét ivásra nem használják. A közegészségügyi vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a talajvíz a városok, községek szomszédságában, már éles ellentétben a belső beépített részekkel, rendesen szennyeződéstől mentes. Ez a szabályszerűség úgy látszik. Szekszárdon nem áll fenn, mert éppen a városszélén a'Páslkum-dűlőben létesített II. sz. próbakút vizében találták a coli-bacilust, bár ennek is meg van a magyarázata. A kicsire méretezett, városi szennyvízderítőből kellő megtisztulás nélkül távozik a víz és így szivárog be a talajba. Miután ezen a területen - Vigli Gg. szerint a talajvíz Ny-ról mozog K. felé, a derítőből csakugyan bekerülhetett még meg inem tisztult víz, illetve coli-bacillus a páskumi dülő talajvizébe is. Minden esetre ezzel a fontos körülménnyel is kell számolni a vízmű ellátására szolgáló új vízforrás helyének kijelölésénél. Ennek pedig első feltétele az ősi dunamedrek kinyomozása. Tolna és Mözs községek felől húzódnak ezek nagyjában E. D. irányban Szekszárd felé. A Sió—Sárvíz csatorna menti kutatófúrások földtani adataiból következtetve, több egymással párhuzamosan haladó, egymással öszszeérő ilyen ősi meder alakult ki a szekszárdi dombok és a mai Dunna között. A bennük felraktározott talajvizet kell felhasználni a bővítendő városi vízmű táplálására, mert az, ezekben a legnagyobb mennyiségű, mert az, ezekben a kavliccsal, éles folyami homokkal feltöltött medrekben a leggyorsabb mozgású, tisztább is, lágyabb is, mint másutt. Mennél távolabb esnek a holocén dunamedrek a szennyezett, fertőzött altalajú várostól, közegészségügyi szempontból annál megbízhatóbb, tisztább vizet szolgáltathatnak. Viszont, ezért nem használható a már említett, a város altalajában végighúzódó ősi dunameder talajvize, mert ennek felszíni rétegedben pöcegödrök mélyülnek. Nem használható fel a város közvetlen K-i szomszédságában esetleg kinyomozható ősi meder vize sem, mert az a város felől közvetlenebbül szennyeződhetik. Egyáltalában, mivel Szekszárdtól K-re a talajvíz mozgási iránya Ny. K-i, a várostól K-re fekvő dűlőket leghelyesebb kikapcsolni a vízszerző területekből. Különben is, K és D felé a város határai nem terjed messze és vízkutatási területe itt kicsi. Ilyen és minden egyéb tekintetben, csalk a város É-i határrésze jöhet elsősorban számításba, mint legmegfelelőbb vízszerzési terület. Itt, a Sió—Sárvíz csatornától D-re, a Palánkai-hegy lábától K felé, egészen a holt-Dunáig lehetne nyomozni a holocén dunamedreket. A 15—35 m mélységre lehatoló kutató-fúrások földtani hosszszelvényéből pontosan ki kell adódni az óholocén dunamedreknek. Közülük kiválasztandók azok, amelyekben legvastagabb a Ikavűcs és a folyami homok, mert ezekben talál-