Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Zságyin V. I.: A hidrobiológia jelenlegi állása és feladatai Viljamsz–Micsurin–Liszenko tanításának a megvilágításában

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 5—6. s2. 215 M. D. C. 572.472 A hidrobiológia jelenlegi állása és feladatai Yiljamsz—Micsurin—Liszenko tanításának a megvilágításában ZSÁGYIN, V. I. Az értekezés a Zologicaeszkij zsurndl-bun jelent meg (1949. Tóin 28, vip. 3 p. 197—212) Kivonatos ismertetés A legutóbbi időben a szovjet biológia fejlődésének eddig még soha nem tapasztalt magasságába emelkedett. Ezt az időszakot jogosan a biológia micsurini szakaszának nevezhetjük, melynek jelszava — Micsurin halhatatlan szavai — : „Ne várjunk (kegyeket a természettől, elvenni tőle azt, amit akarunk, ez a mi feladatunk". E mondás Marx híres tételében találja meg az ideológiai alapját : „A bölcsek csupán különböző módon magyarázzák meg a világot, de a dolog abban áll, hogy mennyit változtatnak meg belőle". T. I). Liszenko akadémikus a Leninről elnevezett Összszövetségi Mezőgazdasági Akadémiának 1948. július 31-én a biológiai tudományok állásáról tartott előadásában a micsurini biológia helyessége mellett szállott síkra és felhívta a szovjet biológusokat, hogy dolgozzanak e helyes felfogás értelmében. A szovjet biológusok legnagyobb többsége csatlakozott Liszenko felhívásához és a konferencia során megtárgyalták a helyzetet a biológia különböző ágaiban : agrobiológiában, fiziológiában, orvosbiológiában stb. stb. Sor került a hidrobiológiára is. " A hidrobiológia fiatal tudomány, mely a mindennapi élettel való kapcsolatát a halgazdaságon és a víz ipari felhasználásán keresztül tartja fenn. Ez a tudomány is fejlődésen ment keresztül. A jelenlegi fejlődési foika foglalkozik az egyes víziszervezetek, a környezet, az egyes víziszervezetek biológiai termelőképessége és ezeken keresztül az egész víz biológiai termelőképességének vizs-. gálatával és azoknak a módszereknek a kidolgozásával, melyekkel a víz biológiai termelőképességének folyamatát irányítani lehet. Zságyin a bevezetés után a továbbiakban a víziszervezetekkel, a biocönozissal az anyagkörforgalommal, a vizek biológiai termelőképességével, a hidrobiológiái kutatások módszereivel és a szovjet hidrobiolőgusok legsürgősebb feladataival foglalkozik. Ezekről a fenti sorrendben a következő fontosabb megállapításokat teszi. A víziszervezetekről Legelsősorban azokat a vízi szervezeteket kell vizsgálat alá venni, melyeknek gazdasági vagy gyakorlati jelentőségük van, másodsorban azokat, melyek gyors szaporodásuk és így nagy mennyiségük következtében gazdaságilag jelentős állatok szlátmára táplálékul szolgálnak, végül azokat a fajokat, melyek az előző és jelenlegi élettér té nyezőknek a bioindikátorai. Emlékeznünk kell Liszenko szavaira : „Gyakorlati feladatok tudományos megoldása a leghelyesebb út az élő természet törvényszerűségeinek megismeréséhez". A vizsgálatra kiválasztott fajt meg kell vizsgálni minden oldalról és a helyszíni megfigyeléseknek laboratóriumi kísérletekkel kell összefüggnie. Nagy figyelmet kell fordítani az ozmoreguláció kérdésére és az oxigéntelítettségi viszonyokra is. Meg kell állapítani a vízi élőlények alkalmazkodási módját (pl. a különféleképpen eliszapolódott vizekben) és a táplálkozás kérdésének lisztázása alapján a fajok biológiai termelőképességét. Erre példának említjük ./. J. Nikitinszkij munkáját : „Stigeoclonium tenue Kg.-fiziológia, morphológia, ökológia". E fajt azért vizsgálta részletesen a munka szerzője, hogy adatokat kapjon a vizeknek folyóvíz bebocsátása következtében beálló öntisztulási képességéről. Igen fontos a víziszervezetek tanulmányozása során megállapítani ezek lényeges sajátosságait, melyek a fajoknak az élőhely tulajdonságaival szembeni igényét szabják meg. A környezeti tényezők megváltozása következtében a víziszervezetek fiziológiai és morfológiai sajátságai is változhatnak. Ezék örökölhető változások is lehetnek, melyek igen jelentősek a gyakorlati élet számára, azonban a víziszervezeteken való tanulmányozásuk még nagyon kezdetleges fokon áll. Össze kell gyűjteni az igen nagy tapasztalati anyagot a víziszervezetek adaptációjára vonatkozólag. Sok esetben a víz környezeti tényezői oly gyorsan változnak meg, hogy szinte a szemünk előtt válik a tó szárazfölddé. Ebben az esetben az átalakult új fajta kialakulása elmarad a környezeti tényezők változása mögött. A legtöbb esetben azonban a változások sokkal lassabban mennek végbe, ezért módunk van rá kikutatni a víziszervezeteknek mindazon jelenségeit, melyek az ismert állapotból ugrásszerű változás útján új benépesítő formát hoznak létre. Igen nagy elméleti és gyakorlati jelentősége van annak, hogy ezeknek a fajoknak egyéni fiatalkori fejlődésük során a környezeti tényezőkkel szemben igen nagy plászticitásuk van. Ezt a tényt I. V. Micsurin lángelméje is úgy tekintette, mint kulcsot ahhoz, hogy a kultúrnövények öröklékenységét nagymértékben átalakítsa. E tény a hidrobiológusokat eddig elfoglalt álláspontjuk revíziójára kényszeríti és arra ösztönzi őket, hogy a micsurini szemlélet nagyítólencséjével felfegyverkezve megtalálják a víziszervezetek azon sajátosságait, melyek lehetővé teszik az új, mesterséges vizek számára az új fajták kitenyésztését.