Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Erős Pál: A halastavak természetes hozamának változása

214 Erős P.: Halastavak természetes hozama mészetes hozam alakulásával és a haltakarmány értékesítése a mindenkori természetes hozamnak egyenes arányú, de másodfokú parabolikus függvénye, így a helyes etetés a természetes hozam alakulásának arányában kell, hogy történjék. Természetesen ezt befolyásolja az a körülmény is. hogy halaink a tenyészidő alatt jelentős súlyváltozáson mennek át és így a különböző időszakokban mesterséges takarmányfelvevő képességük is más és más lesz. Nem volna célszerű májusban, sőt még júniusban is nagy mértékben takarmányoznunk, mert akkor a még kisebb egyedsúlyú halállomány a természetes hozamot is, csekély felvevőképessége miatt, sokszor alig tudja kellőképpen hasznosítani. Júniusban és júliusban egy másik körülmény játszik szerepet, nevezetesen az, hogy a magas vízhőmérséklet következtében a pontyok étvágya tetemesen megnövekszik, ami sok tógazdát arra a helytelen következtetésre vezet, hogy halastavait júliusban takarmányozza erősen. Valóban a nagy meleg miatt a halak igen jól esznek, de a kevés természetes hozam miatt ezen időszakban nem is nőnek megfelelően, amiért az erős júliusi etetés nagyban veszélyezteti haltermelésünk rentabilitását. Fentiek részletezése már túl jutna a jelen értekezés célján, így arra egy későbbi tanulmányban fogok rátérni. Itt azonban megjegyzem, hogy a 11. ábrán ugyanilyen júliusi túletetés fordult elő, amit fenti törvényszerűségek tudatának hiányában követtünk el. Fent előadottakban a természetes hozam változásait vizsgáltam a népesítés és a víz hőmérsékletének szempontjából. Megállapíthatjuk a következőket: 1. A természetes hozam változásának oka elsősorban a népesítés helytelen megválasztása, illetve a helyes megválasztásnál is esetenként előálló, a vártnál nagyobb arányú elkallódás, így keletkezik, az alulnépesítés. 2. A természetes hozam helyes népesítés esetén többé-kevésbbé állandósul, szóródásait egyéb faktorok okozzák. 3. Kevés (alul) népesítésnél a természetes hozam erőteljesen csökken (nincs kiaknázva) nagy népesítésnél azonban a természetes hozam ériéke már közel állandó. 4. A tenyészidő alatti hónapokban a vízhőmérséklet emelkedésével a természetes hozam változása más és más. A májusi vízközéphőmérséklet emelkedésével rohamosan emelkedik, ez az emelkedés tart általában június közepéig, majd onnan csökken, júliusban nagyjából állandó marad, míg augusztusban a második maximumig emelkedik, innen fokozatosan csökken. 5. A természetes hozam havi változása egészen hasonló a próbahalászatok alapján kimutatott halfejlődés havi eloszlási görbéjéhez. Mivel a vizsgált tavak hizlaló tavak voltak, így különösen a kétnyaras pontyok fejlődési görbéjéhez mutat hasonlóságot. 6. Az a tény, hogy a második maximum kisebb, azt bizonyítja, hogy az időközben megnövekedne tt hal egyedsúlyának fenntartó táplálékszükséglete növekedett meg és ezen szükséglet megnövekedése miatt nem érhette el a természetes hozam augusztusi maximuma a tavaszi maximumot. Ez a körülmény értékes támpontul szolgálhat különböző egyedsúlyú halak közvetve kárbavesző táplálékmennyiségériek összehasonlításához. 7. Azon körülmény, hogy a természetes hozam fejlődésének két maximuma nem azonos hőfok mellett következik be, arra enged következtetni, hogy itt elsősorban nem a hőmérséklet, hanem a fényintenzitás játsza a döntő szerepet. Ezt a seston- és phvtonannoplankton-mennyiség hasonló változása bizonyítja. 8. A tavak takarmányozásánál figyelembe veendő a természetes hozam változása és a mindenkor jelenlevő természetes hozamérték arányában kell takarmányoznunk. Ez intenzívvé csak július második felétől válhat. Jelen értekezésemben a természetes hozam vizsgálatát csak fenti nézőpontból végeztem el, szükséges azonban azt még sok egyéb körülmény vizsgálatával is kiegészíteni és folytatni. IRODALOM 1. Erős Pál: A pontyos tógazdaságok takarmányozásának törvényszerűségei és tervgazdálkodásunk új irányelvei. Hidrológiai Közlöny 1949/1950. 2. Dr. Erős Pál: A halastavak természetes hozamának vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 1A50. 3. Maucha Rezső: Einige Bemerkungen zu der Arbeit von F. Iluttner (Lunz); „Über die Kohlensauerassimilation einiger Wasserpflanzen in verschiedenen Tiefen des Lunzer Untersees." Sonderdruck aus Internat. Rev. d. gesamten Hydrobiológie und Hydropgraphie. 1927. Band XVIII. 4. Maucha Rezső: Über einige kosmische Faktorén der Phytoplankton-Produktion. Sonder Abd. aus dem Archív für Hydrobiologie. 1937. 5. Varga Lajos: A halastavak életközössége és annak változásai 1949. folyamán a Kaposvári Erdőgazdasági N. V. tógazdaságaiban. Hidrológiai Közlöny. 1950. év 7—8. szám.