Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
5-6. szám - Dr. Erős Pál: A halastavak természetes hozamának változása
Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 213 tisztázása után könnyen megérthető, hogy e két maximum nem lehet egymással egyenlő, az augusztusi maximumnak szükségszerűen kisebb értéknek kell lenni. Ennek magyarázata az, hogy a tavasszal kitett halállomány súlya az auguszKO 90 80 70 80 50 40 3020 10 'elmogyarvzat 50 dka hol 16 « 4 H u — takarmány,mennyiseg — aeston- . , mennyiseg -•— phytoptankton menny rnój. juni. ju/i. aug. szept. okt 7.-os havonkénti halfeji. görbe máj. juni. juli. aug. szept. okt. 10. ábra. Somogyfajsz I. tó halfejlődési görbéi 1949. évről tusi maximumig lényegesen megnövekedett és a két maximum különbsége a két időpont közti súlyfenntartö táplálék (közvetve kárbavesző táplálék) különbsége. Vagyis, ha a halállomány súlyfenntartó táplálék mennyisége e két maximum között állandó maradna, úgy e két maximumérték egymással azonos volna. A fenti megállapítás valóságnak megfelelő igazolására a 10. ábrán (mit egy előbbi dolgozatomban (2) már leközöltem) bemutatom különböző kihelyezési súlyú halak fejlődési görbéjét. Az ábra felső részén a halfejlődési integrál %-os görbéket, míg az ábra alsó részén a halfejlődésnek havonkénti elosztását ábrázoljuk. Az így kapott görbék feltűnő hasonlatosságot mutatnak a természetes hozam 9. ábra szerinti alsó görbéjével, holott jelen ábránk a próbahalászatok alapján ellenőrzött halfejlődésnek eredményeiből adódott, tehát teljesen független azoktól az eredményektől, melyek a 9. ábrát eredményezték. Mégis látjuk, hogy a halfejlődési görbénk is lépést tart a teiTnészetes hozam alakulásával és annak is van egy júniusi és egy augusztusi, vagy nyárvégi maximuma, míg a napforduló idején ez is visszaesést mutat. Mint ezen ábrán látjuk, a különböző kezdősúlyú halak növekedési viszonyai az elért végsúlyhoz viszonyítva ifiások és mások. Az 50 dkg-os kezdősúlyú hal első fejlődési maximuma nagyobb az őszinél, a 16 dkg kezdősúlyú hal két maximuma egyenlő, a 4 dkg-os kezdősúlyű ponty tavaszi maximuma kicsiny, az őszi maximuma igen nagy. Ez az ábra bizonyítékul szolgál fentebbi megállapításunkra, itt ugyanis az 50 dkg-os nagy hal súlyfenntartó táplálék különbözete miatt a nyárvégi maximuma kisebb, a 16 dkg-os hal aránylagosan kis kezdeti súlya miatt az elért végső súlyhoz viszonyítva első maximuma nem nagyobb már a másodiknál, míg a 4 dkg-os kezdősúlyú hal első maximuma a nagyon kis kezdősúly miatt igen kis érték és második maximuma a még mindig aránylag kevés súlyfenntartó táplálék miatt magas értékű lesz. Ez az ábra a Somogyfajszi l-es tó 1949. évi terméseredményei és próbaalászatai alapján készült. A 11. ábrán a Mesztegnyő—Kakk II. tó 1949. évi adatai alapján megrajzolt eredményeket látjuk. E tóba 3 dkg-os halat helyeztünk ki, melynek fejlődési görbéjét figyelve ismét láthatjuk a fentebb megállaoított tényt, hogy a kis kezdősúlyú hal első fejlődési maximuma sokkal kisebb a másodiknál. Ugyanitt ábrázoltam a phvtoplankton és seston mennyiségváltozásainak görbéjét is, miből látjuk, hogy mind a halfejlődés, mind 1 a tefmészetes hozam alakulásához (9. ábra) teljesen hasonló két kuhninációval rendelkező görbét kapunk. Ebből megállapítható, hogy a természetes hozam változása szoros lépést tart a seston mennyiség és phytonannoplankton mennyiség változásával és a hal fejlődése a természetes hozam változásával mindenkor arányos. Ugyancsak a 10. és 11. ábrán a megetetett mesterséges takarmánymennyiség csillagfürtre átszámított értékének havi elosztását is ábrázoltam. Fenti eredmények birtokában az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. maj. juni. juli. ú /° Havonkénti g aug ^.^zept. okt. \ m aj j un i- juli• aug. szept. okt. 11. ábra. Mesztegnyő—Kakk II. tó halfejlődési görbéi 1949. évről A tógazdasági gyakorlatban nem közömbös, hogy a rendelkezésünkre álló haltakarmányt milyen havonkénti elosztásban etetjük fel halainklkai. Mivel a halfejlődés szorosan lépést tart a ter-
