Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Sümeghy József: Tanulmány Szekszárd város vízellátásának kérdéséről

Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 21 1 vizet szolgáltatott. Az 1939. évben létesített 111. sz. mélyfuratú kútnál már figyelembe vették a régi hibákat, a kutak egymásra gyakorolt káros hatását, ezért ezt már 890.15 m mélységig hajtották le. Ennek a mélyfúrásnak u. i. az volt a határozott célja, hogy vele mélyebb vízvezető rétegeket tárjanak fel, a magasabb, kimerülőfél* ben levők tehermentesítésére. Ez a terv azonban — sajnos — nem sikerült, mert a közös vízvezető rétegösszlet alatt nem is nagyon mélyen, 3-11 m mélységtől lefelé, olyan kőzetrétegekre akadtak, amelyek vízben meddők. Sőt, 885 Iliiben elérték a gránit alaphegységet is, amelyben vizet felfakasztani már nem lehet. így azután 351 m-től lefelé ezt a kutat eltömték s ma ez is vizének nagyrészét a közös víztartó rétegsorból nyeri. Ma azután az a helyzet, hogy a városi vízmű táplálására szolgáló II.. III. sz. és partfürdői kút, összesen alig ad valamivel felénél több vizet, 870 perclitert, mint az 1. sz. kút adott új állapotában; sőt, a legutóbb bekapcsolt, ú. n. Schwartz-féle ásott kút 400 pl es plusz vizével sem érték el annak mennyiségét. Ma 1270 pl-s összteljesítményű a vízmű táplálására szolgáló 4 kút, míg a kutak szaporítása előtt, egyedül az I. sz. kú tévőit: 1466. A szekszárdi, egykori ártézi, ma szivattyús*• kutak fővízszolgáltató rétegsora 214—276 m mélységben húzódik. Ezt a rétegsort felső pannóniai korú, kavicsos, homokos rétegek építik fel, amelyek közé — helyenként — vékonyabb, impermeabilis, vizet számottevő mennyiségben nem tartalmazó rétegek 'iktatódnak. Ez a 60 m összesvastagságú, fő-víztartó rétegsor a Magyar-medence felső pannóniai emeletének üledéksorában bárhol is tekintélyes vastagságot képviselne. Az ilyen nagy vastagságú és összetételű rétegsorban — általában — mindig sok a víz és ahol annak vízutánpótlása rendes, víziben szinte kimeríthetetlen. Az I. sz. ártézi kúttal megcsapolva, eleinte ez is ilyennek mutatkozott, s csak a későbbi kutaknál bizonyosodott be, sőt már a MÁV, vagyis időrendben, a második szekszárdi ártézi kútnál is, hogy vízutánpótlása nem rendes, hanem renyhe. Sajnos, ezt a tulajdonságát nem vették tekintetbe. A szekszárdiakhoz hasonló, renyhe vízutánpótlású kutaknál először is azt az elővigyázatossági rendszabályt kellett volna betartani, hogy az ártézi kutakat egymástól nagy, km-es távolságokra kellett volna telepíteni, ha már azokkal egy és ugyanazon víztároló rétegsort csapoltak meg, hogy ezáltal azoknak ú. n. leszívási tölcsérei egymással ne érintkezhessenek. Sajnos, a szekszárdi ártézi kutakat igen (kis területekre zsúfoltak össze — nyilván vízvezetőoső megtakarítási szempontból — egymástól átlag 300 m távolságnyira, s a kutak öt, különálló leszívási tölcsér helyett, egy közösből rabolják cl egymás

4 vizét. A lehető legszerencsétlenebb megoldási mód volt ez, amelyen ma már bajos, illetve csak igen radikális módon lehetne segíteni, t. i., ha az összes kutat betemetnék és helyettük, megfelelő távolságelosztással újakat létesítenének, Mert a Magyar-medence felső pannóniai emeletének nincsen olyan vízben gazdag rétegsora, amely a szekszárdival azonos kútmegoldás mellett. ne vált volna gyorsan apadó tendenciájúvá. A szekszárdi ártézi kutaknál második számú szabályul pedig azt kellett volna betartani, hogy ne szivattyúzzák azokat. A szivattyúzásnak u. i. az a káros következménye, hogy az ártézi víz hidrosztatikai nyomómagassága és a kutak vízhozama, a túlzott igénybevétellel, arányosan és fokozatosan csökken. Részben ennek'voltak következményéi, illetve ez is hozzájárult ahhoz, hogy a pozitivus, szabadon túlfolyó vizű, szekszárdi ártézi kutak igen gyorsan megatívusolkká váltak. A negativus kutakban pedig, eredeti vízhozamuk biztosítása végett, mind mélyebbre és mélyebbre kell a szivattyúkat beépíteni, mind erősebb kapacitású szivattyúkat kell használni. Ennek következtében a szekszárdi kutak behomokolódtak, szűrőcsövüket, hasítási felületeiket a vasas centen tezésű. összeállásra hajlamos homok nagyrészt elzárta és a csőbe alig juthat be víz, s ami bele is jut, az is homokos. De még az is előfordulhat, hogy a cső mögött is szállhat fel víz, amely a vízszolgáltatásból már kiesik. A szekszárdi ártézi kutakkal tártak ugyan fel az említett, fővízszolgáltató rétegsor felett is, alatt is vízvezető rétegeiket, ígv az I. sz. 111—113, és 142—144, a II. sz. 218—221; a MÁV kút 115— 146; a partfürdői 157—158.80; a III. sz. pedig 272.30—277.50, valamint a 319.70—320 m mélységben, de ezek a rétegek vagy kis kapacitásúak, vagy ismeretlen #a vízszolgáltató képességük. Utóbbi megjegyzés a III. sz. kúttal feltárt, előbb felsorolt rétegekre vonatkozik. Ebiben a kútban 272.30—275.70, 314.20—319.70 m mélységben hasították meg a csövet. A felső hasításnál 272.30—273.25 m-ben világosszürke homok, 273.25—277.50 m-ben pedig mészkő a rétegsor. Az alsó hasításnál 314.80—318.05 m-ben agyagos, homokos mészkő, 318.05—319.70 m-ben zöldesszürke palás agyag. 319.70—323.40 m-ben pedig szürke, kavicsos, durva homok a rétegsor. A 323.40—325.40 m-ben leltárt agyagos, kavicsos, durva ihomokrétegre, az alsó hasítás már le se ér, holott ennek a rétegnek az anyagáról is föltételezhető, hogy vízvezető. A csőhasításokkal megnyitott vizesrétegeknek vízhozamát Vigh Gy. szerint külön-külön nem lehetett megvizsgálni. Kinyitásukkor, 1939. XII. 22-én, egy hónapos kompresszorozás eredményéként, 37.8 m-es depresszió melleit 1330 perc liter (napi 1915.2 m

3) vizet emeltek ki. Ma már ki nem deríthető okokból, az 1940. XI. 9-én megtartott hatósági próbaszivattyúzás alkalmával, tehát alig cgv év múlva, cenlrifugálszivattyúval, ugyanezen szintek már csak 360 pl vizet szolgáltattak. Ezután tömték el a kutat 351 m mélységtől lefelé. Akármi is volt az oka a III. sz. kút vízben gazdag horizontja elapadásának, (ma már csak 250 pl-t ad) feltételezhető, hogy azok nincsenek kellő mértékben kihasználva és ezekre még lehetne újabb kutat telepíteni, természetesen, a III. sz. kúttól megfelelő távolságban. Ez a lkét vizesszint az ú. n. szarmata, illetve torton rétegösszletben tárható fel.