Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Venkorits István: Barlangok fejlődésének dialektikája

Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 203 dákok találkozásával együtt kiváló mélybejutási lehetőséget adott. A főirányokat a Geológusfolyosó végén KÉK—DDNy (30—210°) irányú kőzethasadék szakítja meg, mely egyúttal a Rá dium-terembe vezető járatokat is kiképezi. A fiatal töréseiknek, korrodálallan hasadékoknak ill is megvan a nyoma, viszont a primer kalcit bi kérgczéseket is megtaláljuk. A barlangokban ma is megfigyelhető kalcitkiválások mindenkor cseppkőcsapok, kérdek, bevonatok stb. formájában történnek, önálló kalcitkristályok keletkezését mindeddig még nem sikerült megfigyelni. Ennek oka abban keresendő, hogy míg a csepplk&vek kiválása a távozó széndioxid hatására kalciumhidrokarbonátbóí szakaszosan bár, de viszonylag gyorsan történik, addig a víznek van egy másik oldó tulajdonsága is, mely független a széndioxid tartalomtól;. Ez, bár csekély, literenként 25° C-on mindössze 14 mg, azonban a hosszú idők alatt tetemes koncentrációt, sőt túl telítettségi állapotot is elérhet, mint ahogy azt elöljáróban már említettem. Ha kalciumkarbonát ilyen normális telítettségű oldatból válik le, akkor az oldat teljes egészére kiterjedő túl telítettségi 'áll lapot miatt, a leváló molekuláknak módjuk van kevés szánni kristályosodási csíra köré épülni, nn'g a szakaszosan történő széndioxid-leválás során ez a beépítődés akadályozott és csak az egymástól független kristályosodási gócok keletkezésének lehetősége adott. A kalcitkristályok különböző típusaiból! a hajdani fiziko-kémiai állapotokra következtethetünk vissza. Ez a kérdés még nincs barlangunkban részletesen tanulmányozva. Ezekben az esetekben valószínű, hogy a barlang 'koránál idősebb jelenségekkel állunk szemben. ÉÉK—DDNy (15—195°) irányú folyosó mentén haladunk a Scholtz-terem felé. A nummulinás mészkő mesterséges feltárásában az egysejtű foraminiferavázrészek halmaza látszik. A kőzet itt már kevésbbé homokos kifejlődésű. E folyosórészlet mennyezetének erős kilúgozódásai kétségtelen bizonyítékai a vízzel való eillborításnak. Ugyanitt feltapadt kovasavas hasadékkitöltés részletek figyelhetők meg a folyosó oldalfalán. Helyenként a mennyezetet teljesen a briozoás márgából származó hasadékkitöltés kissé kovás porózus anyaga alkotja, melyben az oldóhatás erőteljesebben érvényesül. A 2. sz. túra betorkolásánál fésűs kagylók telepe látszik természetes kiiprepáráltlságában. Jól meg kell különböztetni az alakhasonlóságból származó formákat, mert e helyen a felszín közelléte hő vízlevezetést eredményez, s itt a víznek förmaképző, de egyben cseppkőlerakó tulajdonsága is van. Helyenként geizirit-felhalmozódást és lialloisit-szerü iszaplerakódást találunk. Véleményünk szerint ez másodlagosan átalakult, beiszapolt, elkovásított briozoás márgatermék. III, ahol az üs'szerü üregek alakhasonlósága a legélesebb, vertikális kürtőrész megy a magasba ÉK—DNy (45—225°) irányban és e mentén a felszíni vizek hajdan, épp úgy minit most, gyorsan jutnak a mélybe, a kőzeteket oldva és cseppköveket lerakva egyaránt. Ennek a kürtőnek felszakadása, minthogy tartalma hasadékkitöltés, a mélységből kezdődő oldás előkészítésére történi Továbbiakban a hasadékkitöltés kiékelődik, viszont forrás-üledékek kerülnek előtérbe, melybe a lépcsőt vágták bele. E hajdani forrás felszínén kalcitlemezek képződtek, melyek ma az egyes falrészleteken végignyomozhatók. E lemezek képződése a nem nagy mélységű koncentrált barlangi vízből történt. A lemezek a vízmozgásokra a falak felé torlódtak. Itt alkalmas helyeken megtapadva, vagy a mélybe sülylvedve, a mai képben rögzítik a múlt folyamatait. Folyosónkat NyÉNy—KDK (120—300°) irányú vető szeli keresztül. Ez a rétegben követhető lemezes kalcit előfordulást 30 cm-re veti mélyebbre. Itt a mennyezetet is ugyanez a lemezes kalcit borítja, méily a vető hasadékát is kitölti. A mennyezet hasadékában ágas-bogas cseppkőalakzatokat látunk. Ezek keletkezése a következő: a fal kapillárisaiból táplálkozva, hidrosztatikai nyomás alatt a cseppkőcsap, mely belül lyukas, felfelé is növekedhet, mely az időnkénti szünetelésben vékonyan kalcitkéreggel Jömődik el s nagyobb vízhozamkor a vékony zárólemezt valahol átszakítva, ágas-bogas, felfelé növő cseppkövet eredményez. Ugyanez kristályos alakban is előfordul, hol az ágas-bogas szerkezetet kristályokban növekvő cseppkőcsap adja, ez azonban csak utólagos átkristályosodási jelenség. Az Iszapos-folyosó bejáratáig a barlangüreg mindenütt forráskitöltésben vezet. Az Iszapos-folyosó elején Ms vízelzáró agyagfelhalmozódlású mc dencében csepegő víz gyűlik össize, mely ivásra is alkalmas. Ez a Klárolykút. Mindezeket összevetve a barlangot tektonikai síkok mentén kialakult, hévizek állal bővített, leszálló vizek kiválásával díszített, hasadék hálózatnak kell minősítenünk,- melyben a mélységi oldótevékenység többször megismétlődve fejtette ki hatását. Hasadékhálózata, annyira jellemző, hogy barlangoszlályozásunkban a Pálvölgyi cseppköves barlangot hasadékbarlangok közé kell sorolnunk. • Az elmondottakból képet alkothatunk magunknak azokról a nehézségekről, melyek a barlang korát tisztázandó kísérleteknél merülnek fel. A fenti dolgozathoz hasonló részletes vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a barlang keletkezésének körülményei tisztázhatók legyenek. A rendelkezésre álló adatok alapján lehet csak az időbeliség kérdéséhez hozzányúlni. Nézzük meg, hogy ez hogyan áll a Pálvölgyi barlangnál

1. A leírásban kiemeltük először, hogy a barlang hasadékbarlang, melyet a langyos (70°-ori aluli) meleg vizek kétségtelenül tágítottak, de a földkéregmozgás a víz munkája nélkül is földalatti járatrendszert eredményezett volna, másodszor, hogy a hasadékhálózatot teljesen elborította a víz. Ez esetben a barlangot magábanfoglaló mészkőnek térszínileg mélyebb helyzetben kellett lennie, s a vízzel való elboríttatás előtt tektonikus igénybevétel következtében a kőzetnek