Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Venkorits István: Barlangok fejlődésének dialektikája

202 termeinek, és járatainak szélességét nagy mértékben befolyásolja a barlang kialakulását követő tektonikai mozgás, amennyiben a jól oldódó mészkőrészletekkel szemközt, oldóhatásra roszszabbul reagáló vagy oldást nem szenvedett mészkőrétegek kerültek'. KÉK—Ny DNy (75—255°) irányból egy vető jön be a folyosóba, melynek mentén újabb járat alakult ki. Milliméter szélességű másodlagos repedések gyakran láthatók, melyek azonban hosszabb-rövidebb út után elvesznek. Közvetlenül a Kőhíd-terem előtt a déli falba kalcit kristályfészkek figyelhetők meg, melyek egy megelőző hasadékrendszert töltenek ki. ÉÉK DDNy (15—195°) irányú vető zárja le folyosónkat, mely az egymásba torkolódásnál adja a Kőhíd-terinet. A hasadékkitöltés e folyosóban is megfigyelhető magasan a mennyezeti részeken. Csapadékvizek a vetődések mentén leszivárognak és bár mind a talajból, mind a levegőből vesznek fel széndioxidot, oldóhatást már e helyen nem fejtenek ki, sőt az oldatban lévő csekély kalciumhidrokarbonát cseppköréiig alakjában válik ki. A falakon néhol kisebb-nagyobb foltokban, az Esztergom—Sátorkőpusztai barlangból már ismert típusú gipszbevonatokat is láthatunk. A terem keleti falában a numinulinás mészkőben tyúktojás nagyságú szaru kőgumó figyelhető meg, eredeti betelepülésben, mely a felsőtriász korú szaruköves rétegekből származik. Ez is igazolja egyben a nummulinás mészkő partközeli, sekélytengerből való keletkezését. Utunkat a Keresztfolyosóban folytatva, az „Orgonasípok" elnevezésű cseppkőképződményben szemlélhetjük először nagyobb mértékben a víz váltakozó kémiai hatását. Látunk csepegve növekvő kőcsapokat és növekvő bevonatokat. Szenteljünk egy kis időt ezek keletkezésének. A levegőből és talajból felvett széndioxiddal gyarapodott esővíz a mészkövet kalciumhidrokarbonát alakjában oldja. Az oldás a következő reakcióegyenlet értelmében zajlik le: CaC0

3 + C0

2 f ff

20 ~Z- Ca (HC0

3) 2 Ha újabb széndioxid mennyiség adódik az egyenlet bal oldalához, újabb kalciumkarbonát kerül oldatba, míg, ha csökkentjük a bal oldal széndioxid tartalmát, a reakció megfordul és a hidrokarbonátos oldatból a távozott széndioxidnak megfelelő . kalciumkarbonát válik le. A kalciumhidrokarbonát oldatban tartásához egy bizonyos mennyiségű széndioxid szükséges. Ez az ú. n. tartozékos szénsav, melynek ismerete segítségével állapíthatjuk meg a víz mészoldó képességét is. A cseppkő leválásakor széndioxid szabadul fel. Kísérleteket végeztünk, hogv ez a széndioxid nem halmozódik-e fel kimutatható mennyiségben a barlang egyes részeiben. Azt találtuk, hogy a barlang előtti levegőtér széndioxid tartalma a napszakok ingadozásaiban sem haladja túl a 0,03%-ot, viszont a barlang különböző' pont iáin vett levegőminták elemzése mindenkor 0.03%nál nagyobb értéket adott. Feltételezhető volt. hogy a látogatók és karbidlámpa használata idézi elő e széndioxid növekedést, s ezért megfigyeléVenkovits I-: Barlangok fejlődésének dialektikája seinket 1947. VI, 12-én egy majális alkalmával *s megismételtük. Azt tapasztaltuk, hogy míg hajnalban a barlang levegője 0.035% volt, addig kétszáz fő és 45 karbidlámpa átvonulása után este 0,075%-ra emelkedett. További vizsgálatok kimutatták, hogy ez az idegen széndioxidmenynyiség már 48 óra után teljesen eltűnt s csak a barlang jellemző 0,035% széndioxid mennyisége volt kimutatható. Ezek a vizsgálatok az évszakok szerinti cseppkőképződés sebességét lettek volna hivatva megállapítani, azonban az eltérés az egyes évszakok között már a kísérleti hibák határain belül mozognak, úgy, hogy e módszerrel a cseppkőképződmények növekedése e helyen nem állapítható meg. A cseppkövek általános megjelenési formái a zuhatag, cseppkőcsap, kőgyertya, cseppkőkéreg. Különleges alakok a görbe cseppkővek és a tetarata-gátak. A barlangban cseppkőcsapokon és hajszálrepedéseken átszivárgó víz tetemes mennyiségű. A legnagyobb szárazság idején 1947. VIII. hó végén egyetlen csöpögő csap 2—3.5 liter vizet adott naponta. A Színház-terem EÉK—DDNy (210—30°) irányú litoklazis mentén alakult ki. Északi végét K—Ny irányú törés zárja le. Az oldási formák igen magasan nyomozhatok. A terem bővülését leszakadások idézték elő. Az ,,Erkély" végén szintén K—Ny irányú vető szeli át a termet, melynek horizontális elmozdulása az alsó részeken jobban kifejezésre jut. A Színház-terem aljából kiinduló járat a Színház-termet kialakító kőzethasadék alsó részeibe vezet, melyet a K—Ny irányú törések szabdalása szintén ért és ezek mentén a találkozási pontokon függőlegesen haladó kürtők kialakulása észlelhető. ÉNy—DK (315—135°) irányú kőzethasadék metszéspontja zárja le a Színház-teremi litoklazist, ugyanakkor kiindulási pontjává válik az Óriásfolyosónak. E találkozási hely kitűnő megfigyelési alkalma az eredetileg széles és keskeny folyosófelületek egyenlő értékű kioldódásának. Ugyanitt az idősebb korrodált vetővel párhuzamosan, fiatal törés észlelhető, melyen még alárendelt oldódási formák sincsenek, ellenkezőleg cseppkőkérgek vonják be. A Hosszú-folyosó kőzetanyaga a homokos kifejlődés miatt lágyabb oldási formákat mutat. ÉÉK—DDNy irányú (15—195°) hasadék harántolja az Óriás-folvosó kőzethasadékát, a lépcsőnél. E hasadék mindkét oldala szintén egyenlően korrodált. Néhány méterrel tovább. Éissé az előbbihez szögben hajló (25—215°) kőzethasadék agyagos kitöltésű, mely észak felé széttartó. A fal üregeit kitöltő primér kalcitkristálvok ebben a folyosóban is több helyen megfigyelhetők. Az Óriás-folyosót K—Ny irányú vető zárja le, melynek mesterségesen bővített aknájában vezet fel a ,,Tvúk-létra". E vető végpontjában barlangi agvag van felhalmozva, melynek eltávolítása után lehetett csak a ..Jákob lajtorjáját" meséníteni. A Tvúk-létra felső szakaszán a kőzetpadok mentén is megfigyelhető az oldófovékeiivség. A kőzetpadok dőlés iránya az ÉNy— DK és ÉÉK—DDNy irányú (kiőzethasa-