Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Páter János: A kurd-csibráki szénsavas víz

Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 195 eléri a Keletstájer medence pannon-pontusi kavicsból, homokból álló 400—500 m tszf. magasságú térszínét, mely élénk reliefű dombvidék, fiatalon felemelt tönkfelület. Ebbe terraszos, széles völgyet vágott a Rába és valamennyi nagyobb mellékfolyója is. Pliocén és pleisztocén terraszai (Láng szerint) igen szépen fejlettek s Magyarországra is átnyúlnak. A mellékfolyók közül a legnagyobb a FeisIritz, mely hosszabb utat tesz meg legfelső szakaszán a Wechsel tönk magasabbra kiemelt keleti szárnyának területén, s még a Rábánál is hosszabb és bővfzübb. Fürstenfeldnél már ennek is igen széles terraszos, szépen fejlett völgye van a DK felé egyre alacsonyodó Gráci medence területén. A Feistritz előbb a szintén a Wechsel masszívum DK-i oldalán eredő Lafnitzba (Lapincs) folyik. Ez a Feistritz torkolata alatt nem nagyon messzire, Szentgotthárdtól K-re, tehát már magyar területen ömlik a Rábába. A Lapincs közelében ered, és eleinte ugyancsak a D-nek lejtősödő Wechsel tönkjébe vágódik bele a Pinka, amely Szombathelytől Ny-ra lép hazánk területére és az itt emelkedő Vashegy (415 m) kis kristályos tönkje felett és alatt szintén szép széles terraszos völgyet alakított ki, míg a Vashegyi tönk területén pár km-es szakaszon szűkebb, átmetszetű antecedens völgye van. A Feistritz, Lapincs, a Pinka és a Strém kis tektonikus medencéket is töltögöttek fel a Wechsel D-i lábánál, melyek egészen fiatalon süllyedtek be (pl. a Rolionci-, Felsőőri-, Németújvári- stb. medencék). Ugyancsak a Wechselen ered a Gyöngyös, amely Kőszegtől kezdve hazánk területén folyik, ez a Kőszegi hegység fiatalon felemelt fillitbőll álló tönkjét már É felöl kerüli meg, a Rábával és a Rábcával együtt nagykiterjedésű kavicstakarókat rakott le a Kis-Alföld Ny-i szélén. E takarók részben még ma is fejlődnek az említett folyók széles, alluviális térségein. A Rába utolsó, nagyobb balparti mellékfolyója, a Répce, valamint az utóbbiba ömlő Ikva a Wechsel északkeleti kiágazásában helyet foglaló s csak 880 m-ig emelkedő, de szintén gneiszből és kristályos palából felépült tönkliegységben ered (Bucklige Welt és Rozália hegység). Rövid középhegységi szakasz után a Kis-Alföldhöz DNy-on csatlakozó kavicstakarókon folynak ezek is végig. Az Ikva főleg a Soproni hegység és a Balf fürdőnél levő kis kristályos tönk térszínét csapolja le. A Rábának felső és középső szakaszán számottevő jobbparti mellékfolyója nincsen. Völgye fiatal törésvonalát követ. A nyugatmagyarországi kavicstakarót, melyről már mondottuk, hogy a Kis-Alföld nyugati széléhez simul, az 'Alpokból lekerülő Rába és a mm k mellékfolyói rakták le a pliocén végétől kezdve és töltögették fel a fiatal süllyedéseket. A kavicsrétegek zöme azonban a pleisztocén eljegesedésének idején rakódott le, amikor a folyók jóval több hordalékot mozgattak, mint ma, mert az erdőhatár csak 800—1000 m-en volt s 3* sokkal több volt az erdőhatár feletti terület, ahol szabadabban működött a kifagyás és az egész felszínt egyszerre leöblítő erózió. A kavicstakaró azonban a fiatalabb pleisztocénban is fellépő tektonikus mozgások hatására széjjeltöredezett, differenciálódott s egyes részei magasabbra torlaszolódtak. Ilyen a Rába jobbpariján a Kemenetr hát, a balparton pedig — már messzebb a Rábától — a jáki, a kőszegi, és a Sopron—Lövő— Sajtoskál—Kapuvár közötti kavicstakaró. A kavicsplatórészeknek főleg ÉNy-i része meredek lejtőjű, e lejtök tövén a mai folyómedrek alatt futnak a platókat kimozgató íves törésvonalak. A Rába idősebb terraszai Láng szerint a Kemeneshátba, míg á fiatal pleisztocén terraszok a kisalföldi térszínbe simulnalk bele, miközben normális sztratigráfiai feltöltésbe mennek iáit. A Rábcának adózik vizével a Fertő tó is. Fiatalkorú, — újpleisztocén — süllyedékét a nagyobb Vulka és még több kisebb patak töltögeti fel. Medencéje a Lajta hegység és a Soproni hegység—Balfi plató kristályos tönkjei között süllyedt be, a süllyedék K-i kiöblösödése a rossz lefolyású Hanság, amely inkább már a Duna és a Rába laposan előrenyomuló törmelékkúpjainak zúgában kialakult láp-= és mocsárvidék. A Fertőt ÉK-en keretező pándorfalusi kavicsplató az Ős-Duna pliocénvégi-pleisztocéneleji törmelékkúpjának, illetve a Récsi medencében a Duna laaerbergi és Arsenal-terraszának még el nenl süllyedt roncsa. A Rábába jobbról csak az alsó szakaszán ömlik nagyobb mellékfolyó, ez a Marcal. Völgye a Bakony és a Kemeneshát közti fiatal süllyedékteriilet felfűződésével alakult ki. A legnagyobb mellékfolyói a Bakony ÉNy-i oldalán erednek és részben e mészkőhegység, részben pedig az ÉNy-i lábánál helyet foglaló miocén kavicsospannon homokos dombvidék vizeit gyűjtögeti össze. Egy-két nagyobb karsztforrás is táplálja (Tapolcafő Pápa mellett). Győrtől nem messze a Marcal vizét a Rába veszi fel.. A Rába torkolatától a Siótorkolatig a Dunának a Dunántúl területén nincs nagyobb mellékfolyója, csak a középhegységben, vagy a halomvidéken eredő nagyobb patakok említhetők (Bakonyér, Concó, Általér, Szent Lászlóvíz, Váli víz). A Bakony, a Vértes, valamint a Rába és a Duna zugában levő hullámos síkság vagy alacsony halomvidék már nem egésizen a Kis-Alföld része. Itt a Duna régibb pleisztocén korú terraszai Győr és Tata között, továbbá a pannonhalmi pontusi rétegebői álló dombvidék és a Vértes ÉNy-i lábánál húzódó Bársonyos nevű futóhomokkal fedett terület található. A terület magassága nem haladja meg a 300 m-t. Nagyobb vízfolyásai az előző bekezdés végén felsoroltak. A Rábavölgy csapadékviszonyai a következő módon jellemezhetők. A folyó, és felsőszakaszá-