Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Láng Sándor: Hazánk vízgyűjtőjének felszíne

Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 189 ni ok erősen elnyeli "a csapadékvizet és gyorsan el is párologtatja nagy részét. A futóhomoktérszínen kicsiny lefolyástalan felszínrészek is vannak. A lösz már valamivel kedvezőbb a lefolyásviszonyok szempontjából. A két területen a lefolyástényező végeredményben tehát igen csekély," k - 0,05 — 0,10 közli"értékű lehet. Az Alföld többi része A többi, kisebb alföldi területrész közül, melyek még az országhatárokon belül vannak, az Ecsedi-láp és annak északi szomszédsága, a Tisza —Szamos közti terület fiatal feltöltés. A lápi terület felszínén főleg a tőzeges-lápos üledék fekszik, míg a Tisza kél partján fiatal homokos-kavicsos-iszapos törmelékkúpfelszínt találunk. Ebből a térszínből a Tiszától E felé a beregi síkságon eltemetett harmadkori vulkánok csúcsai emelkednek ki, ilyen pl. a tarpaii Nagyhegv (161 m). E területek az ármentesítés előtt még árvízjárta laposok voltak. * Hasonló jellegű terület a Bodrogköz is, ahol szintén igen sok az öntésföld és a tőzeges föld. Ezenfelül néhány kisebb foltján a jelenkori futóhomok buckái is lálhatók, pl. Kenézlőnél. Nagyrésze a Bodrogköznek is árvízjárta vidék voll. Nem különbözik ettől a Taktaköz sem. Tokaj, Tiszaluc és a mai Tisza között. Felszíne tele van régi morotvákkal, amelyek ma már egyre jobban elmosódnak. A Hajdúság hosszú, keskeny löszfelszín, hoszszan nyúlik el Tiszalök környékétől D felé a berettyómenti Sárrétig. Nyugati szélét több régi folyómeder kanyargó morotvarendszere mosta alá (Kadarcs), ez a Tisza korábbi futása lehetett, ebbe a Nyírség felől torkolltak kisebb, de már csak apró kanyarulatokat fejleszl.lt erek (pl. a Süldös ér Hajdúböszörménytől E-ra, a Brassó ér e várostól D-re, a Pécs ér Balmazújvárostól D-re, a Tocó és Kondoros Debrecentől D-re, végül a hajdúszoboszlói Kösely ér, mely az egykori Berettyó lehetett, és még számos kisebb mellékér, amelyek kanyarulataikat jól belevágták a lapos lösztáblába. ,4 borsod-hevesi nyilt ártér a Sajótorkolattól lefelé terjedő hosszú, keskeny tiszamenti alluviális pászta, melyet felső végén a Sajó—Hernád törmelékkúp kavicsa és homokja töltött ki. Mezöcsát—Tiszapalkonya táján néhány hitvány vékony lösz Ibit is lelepíill rá, csak picinykével magasabb térszínnel. De Dél-Borsodtól kezdve mindenütt főleg öntésföldeket, s rétiagyagfoltokat találunk ill a felszínen. A Tiszától befelé E'Ny-ra a tenillet lassan emelkedik ugyan, itl viszont a hegyvidékről kilépő patakok (a legnagyobb köztük az Eger) töltögeti fel. A Hortobágy és a kis Hortobágy, valamint az utóbbihoz E felől csatlakozó terület a Tisza egykori árterülete, amelyet szintén öntésföld, ré i agyag és a mai folyómeder közelében igen kevés parti homokdűne épít fel. Sok régi folyómedi r elmosódó nyoma látszik itt is. Ugyanilyen felépítésű táj a Nagykunság is, azzal a különbséggel, hogy ennek tiszamenli igen széles sávján, főleg Abádszalók—Kunhegyes vonalától DNy-ra nagyon sok a parti díine, ezek egymással párhuzamos rendszerben halmozódtak fel. A hajdani vizektől kevéssé látogatolt helyeken előfordul az infúziós lösz is. De azérl a régi, már alig látszó tiszamorotvák sem ritkák, így az Oktalan-lapos és az Üllő-lapos Kunmadaras és Karcag között-. A Jászság a Zagyva alsó folyása és torkolatvidéke menti lapos, fellöltődő fiatal süllyedék. Öntésföldek építik fel. Öblöt bocsájt a Galga és a Tarna alsó folyása felé is. A Nagykunság, a Hortobágy, a Borsod-hevesi ártér, valamint az ezekhez csatlakozó Jászság Magyarország legszárazabb része, mert az évi csapadékátlag az 500 mm-t sem éri el. Ezzel szemben a Nyírségen már 550—600 mm közötl van az évi összeg. Magasabb alföldi térszín a Heves körüli fiatal homokbuckás táj keskeny pásztája a Tarna balpartja és a tiszai ártér között. 15—25 m-re emelkedik a folyók ártere fölé. Kis homokbuckák sorakoznak rajta. A kis rög meredekebb peremével a tarnai öblözet mélysíkjára tekint. Az Alföld keleti szélén áz Erdély felől kilépő folyók lapos törmelékkúpokat építenek. (Beretylyó és a Kőrösök). Anyaguk kavics és homok. E törmelékkúpláncolat nyugati előterében fiatal, feltöltődő süllyedék van, a Nagy és a Kis Sárrét vidéke, ahol sok a tőzeges-lápos terület, ezenfelül még öntésföldek, igen sok rétiagyag és fiatal alföldi (infúziós) lösz található e térszínen, utóbbi a vizektől kevéssé látogatolt köztes foltokon. A holocén feltöltés vastagsága eléri a 60 métert. A Tiszazugban Tiszaföldvár és Csongrád között igen sok a fiatal, jelenkori futóhomok. A partok közelében öntésföldek, a folyóktól messzebb pedig infúziós lösz található. A vízzel gyakrabban fedett mélyedéseket réli agyag borítja. A Tisza—Kőrös—Maros szöge a 3 folyó völgyénél valamivel magasabban fekvő, főleg alföldi (infúziós) lösszel borított terület, nagyon kevés óholocén futóhomokkal (pár kis folt Nagyszénás és Orosháza közt, valamint Lökösháza körül. Bégi folyómedrek nagyobb számmal csak a Tisza és Kőrös mentén (főleg Szentes és Szarvas közölt) láthatók rajta. Külön figyelmet érdemel ezeken kívül a Szárazér 3 felé ágazó régi medre, amely mint a Marosnak egyik ága kanyargott végig a lösztábla DK-i szögletén és kanyarulatait pár méterre be is vágta abba. A Tisza—Marosszög DK-i résize ugyanis a Marosnak a harmadkor dereka óta állandóan épülő hatalmas törmelékkúpja, amely 80 km sugarú körben nyúlik előre Békéscsaba, Makó és Zsombolya vonaláig. Ennek köszönhető területünk lassú emelkedése DK-i irányban, amennyiben a Tisza 0-pontja Csongrádnál mintegy 75 nv, Battonyánál pedig már 105 m magasan van a felszín. Ezen a törmelékkúpon, amely az óholocén óla teljes egészében már nem fejlődik, ágazott széjjel annakidején a Maros és bocsájtotta ki mellékágait, a Szárazeret és Torontálban az Arankát. A Maros-törmelékkúp rétegsora 300 m-nél is vastagabb.