Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Gerhardt József: Fúrott kutak vízadórétegeinek vizsgálata

184 Gerhardt J.: Fúrott kutak neműségét, állandó vastagságát és a víz folytonos utánpótlását. Feltételezzük továbbá, hogy a szűrőcső az egész' vízadóréteget harántolja és a vízfelvevőképessége a réteg vízátadóképességével egyenlő, vagyis ellenállás nem keletkezik: Q

e = 2n- a- ks i R In — r m

3/sec ahol Q

e — feszített tükrü víz esetében az elméleti kút hozama m

3/sec. a — rétegvastagság m k —• vízáteresztőképességi együttható m/sec. s — a kútban előállott leszívás, depresszió m R — a leszívás határa m r — a kút sugara m. Pl ö T l ú 8 /// / / , De . : o' 4. ábra. Elméleti kút A természetes logaritmusról a tizes alapú logaritmusra áttérve, és a képletet ezerrel megszorozva, megkapjuk a számítási célokra célszerűen átalakított képletet. Q. = 2730- a • k liter/sec. log R képességi együttható (A) értékei. Mivel R logaritmusban szerepel, értékét elegendő megközelítően meghatározni. Amennyiben megfigyelő kutak nem állnak rendelkezésre, megelégedhetünk a 3. táblázat adataival. Az R értéke számítható Suchard közelítő képletével is R = 3000-s- y/k, ahol ,s a kút üzemi vízszintjéhez tartozó depreszszió. A vízáteresztőképességi együttható (k) értékének a meghatározása a vízadóréteg sízemeloszlási görbe adatainak figyelembevételével történik. (3. táblázat.)

N 3. táblázat A vízadóréteg osztályozása a szemszerkezeti összetétel alapján Vízáteresztőképességi együttható k m/sec. Leszívás bntára R m 0,13 mm es részek súlyszázaléka 60% 0,0001 30 0,13 « 50% 0,0008 100 +0,23 « 45% 0,0013 150 0,31 « 40% 0,0018 200 + 0,46 « 37% 0,0021 260 +0,65 « 33% 0,0025 300 0,75 « 30% 0,0028 400 + 1,09 « 23% 0,0050 500 1,25 « 20% 0,0088 700 2,25 « 15% 0,0188 1 000 3,00 « 10% 0,0341 5 000 H — a statikus vízszint magasság* a nyugalmi vízszint és a réteg feküje közötti különbség m-ben H—n — s

ma

x. — a feszített tükrű víznél az elméleti maximális depresszió, amikor a leszívott, dinamikus vízszint eléri a vízadóréteg fedőjét. Statikus, Di

nami

kus nyugolmi vízszint \ leszivolt vuszint 5. ábra. Sodronyos kaviesszűrös ktSt. A közöllt képletből a vízadóréteg vastagsága (a), a kút sugara (r) és a statikus vízszint magasság (H) hosszméréssel megállapítható. Ismeretlenek tehát a leszívás határa (R) és a vízáteresztőA + jelölt értékeket interpolálással határoztam meg, mivel az apró szemcsék miatt a közbenső szitasorozatok használatát is szükségesnek tartottam. Az így meghatározott vízáteresztőképessési együtthatók a Jáky-féle közelítő képlet, Jc = 100 di„o

/

o értékeinél középértékben hatszor nagyobbak. Tehát a vízáteresztőképességnek a szemszerkezet alapján való meghatározásánál nagyobb k értékekkel számolunk, ami mint látni fogjuk, indokolt, mert a kút ellenálását egyéb módon vesszük figyelembe. Az elméleti kút maximális hozamának meghatározása után megállapíthatjuk az egv folyóméter depresszióra vonatkozó, úgynevezett fajlagos vízhozamot. „ Q> 1> = ®max. A fajlagos hozam nem juttatja kellőképpen kifejezésre a szűrőfelületnek a nagyságát. Ezért bevezetjük a szűrés fajlagos hozamát, vagyis a szürőfelület 1 négyzetméteréről kikerülő vízhozamot. f F

e ahol F

e — az elméleti kút szürőfelülete m

2-ben, vagyis F

e=n-D

e-a, D

e — az elméleti kútátmérő alatt a szitaszövetes szűrőknél a kiképzett szürőcső külső átmérőjét (D,) és kavicsolt szűrőknél a kavicsszórás külső átmérőjét értjük. Az elméleti kút számításánál nem vettük figyelembe a szűrőcső beépítése után keletkező ellenállásokat, meltyek a kútépítés kivitelezésénél