Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Wein György: Hidrológiai adatok a Bükk-hegység keleti részéből

18 Wein Gy.: A kelcli Bükk hidrológiája Javaslatok , Ivóvízellátásra az említett terület forrásai a következő módon használhatók fel. Elsősorban a meglévő és a rendkívüli száraz időjárás ellenére is elég bővizünek mutatkozó magas és kevert karsztvizeket kell feltárni, foglalni és felhasználni. Ezek közül a források közül ivóvízellátásra legalkalmasabb lenne a 7. sz. Garadna-főforrást (1470 l/p), esetleg a 9., 10., 11. és 12. számú kisebb forrásokat (100 l/p) és a 15. sz. Szinva-főforrást (1307 l/p) gravitációs vezetékkel levezetni. A források jelenlegi fel nem használt, tehát a vízvezeték szempontjából számításba jöhető vízmennyisége 2877 l/p. Ez a mennyiség minimális hozamnak vehető, ami a júniusi esőzések után valószínűleg emelkedni is fog valamit. Mindenesetre, hogy úgy ezt, mint egyéb fontos tulajdonságait kivizsgálhassuk a fentemlített forrásoknak, szükséges lenne a források foglalása előtt a következő sorozatos vizsgálatokat azokon elvégezni. Bukógát beépítése és többszöri vízimennyiségmérés évszakonkint, lilletve nagy esőzések és száraz periódusok után, hogy így tiszta képet alkothassunk a forrás ingadozásáról. Ugyanakikor vízmintavételt eszközöljünk, hogy az bakteriológiai szempontból nem esíik-e kifogás alá. A víziről kémiai analízist kell végezni. Megfigyelésünk tárgyát képezze még az, hogy a víz iszaposodik-e nagyobb esőzések után. (Ilyenkor kell vízmintát venni és bakteriológiai vizsgálatnak alávetni.) Hőmérsékletmérés ugyancsak fontos támpontokat nyújthat a víz természetét illetőleg. Ha ezéket a megfigyeléseket egy féléven-éven át folytatjuk és az eredmény megnyugtató, úgy a források nyugodtan felhasználhatók ivóvízellátásra. Ezután természetesen a források védőterületeinek kijelölése következne még. A Galya-forrás sajnos, a jelenlegi csökkent vízhozamával nem ad elég vizet. Pillanatnyilag lehetséges megoldás az lenne, hogy az Andókutat íis fel kellene tárni, repedésrendszerét esetleg robbantással megnyitni, vizét összegyűjteni, foglalni és így kb. 20—30 1/p-el lehetne növelni ennek a magas karsztvízre alapított vízellátásnak' hozamát. A lyukói bányavíz, mint már említettem, tartós vízellátásra csak tisztítóberendezéssel lenne felhasználható. További lehetőségünk pedig csak egy van, az pedig az lenne, ha bekapcsolnák Perecest Miskolc vízhálózatába és innen kapná vizét. A 18. sz. Tavi-forrásnak 2364 1/p-nyi felesleges vize volt a méréskor. Ezzel a forrással kapcsolatosan már említettem, hogy szükséges lenne a mellette levő 23. sz. „Kis-forrás" foglalása és a tőle K-i irányban Moszkál Jánosné kútjáig terjedő szakasz feltárása és az ezen a szakaszon feltételezett szökevényforrások összegyűjtése. Ennek a forráscsoportnak lis közvetlen környékén település van, úgy, hogy Balogh IK. cikkében ismertetett Tavi-forrás környékét meg kellene szabadítani a trágyadomboktól és egyéb szennyezési lehetőségektől. A 24. sz. Görömbölytapolcai Vízmű hidegforrása jelenlegi minimális vízhozama 16,260 l/p, ebből pillanatnyilag felesleges 6660 l/p. Hajós igazgató információja szerin az emelkedő nyári vízfogyasztásnál már csak 1260 l/p lesz a felesleg. Jelenleg tehát karsztforrásokból 2877 l\p víz hozható össze gravitációs vezetéken. (Garadnafőforrás, I., II., III., IV. sz. kisebb források és Szinva-főforrás). A Tavi-forrás, Kis-forrás, miskolc-tapolcai Vízművek (3664 l\p) felesleges vízzel rendelkezik, összesen 6521 l/p. Amennyiben ez a vízmennyiség nem lenne elegendő, tekintettel arra, hogy sehol hozzáférhető távolságban és alkalmas helyen lényeges vízhozamú forrásokat már nem ismerünk, további ivóvíznyerós szempont jából egyrészt a magas karsztvíz, másrészt a mediterrán-kori homokrétegek vizének fúrással való feltárását ajánlom. Régi vízjáratok és egy helyen, a Juhdöglővölgy és Komlós-völgy összefolyása alatt a völgy baloldali rövid mellékvölgyében a középső triász mészkő régi vízjárataiban talált borsókőbevonatok arról tanúskodnak, hogy egykor, mikor az erózió nem hatolt még ilyen mélyre és a miskolctapolcai források is magasabb szinten törnek a felszínre, itt is megtöltötték a mészkő járatait a karsztvizek. Ezek a vizek minden valószínűség szerint ma is éppen úgy itt folynak, illetőleg töllilk ki a kőzet repedéseit, járatait, de mélyebben a jelenlegi térszín alatt. Ha számításba vesszük az általam javasolt helynek, a Juhdöglő-völgy és Komlós-völgy összefutásának 157 m t. sz. f. magasságát és azt, hogy a miskolctapolcai források 122 m t. sz. f. magasságon fakadnak, feltételezhetjük, hogv nem nagy mélységben meg kapjuk a karsztvizet. Ez a víz természetesen nem lesz felszökő víz. Hőmérséklete valószínűleg hideg vagy langyos lesz és a magas karsztvizek tulajdonságaival fog bírni. A javasolt fúrás a miskolctapolcai fúrásoktól 1300 m távolságban van. Valószínű, hogy ilyen távolságban víznyerés céljára kiképzett fúrás nem zavarja lényegesen a meglévő forrást. Tekintve ennek a forrásterületnek óriási vízgyűjtőterületét, feltételezhető, hogy nagyon sok víz a mészkőnek támaszkodó mediterrán homokrétegbe is elszivárog. Ezzel a fúrással tulajdonképpen ezeket a feltételezett elszivárgó karsztvizeket lehetne esetleg részben összegyűjteni. A meditterán-kori homokban mozgó rétegvizek feltárását, tekintettel arra, hogy a Martin-telepi ártézi víz elég bővizűnek mutatkozik és nem olyan vasas, mint a Deiehsel-gyári fúrás vize, azt ajánlom, hogy az esetleges fúrásokat a Martin-teleptől D-re elterülő részen telepítsék. Mindegyik fúrásból, melyeknek átlagmélysége 150—200 m lesz, átlagosan 250 l/p várható. A víz hőmérséklete 15—18° C körüli lesz, tehát ivás céljaira még alkalmas. Ezeknek a fúrásoknak helyét nem jelöltem ki, inert egyrészt megbízatásom kereteit ennek a területnek bejárására már nagyon túllépte volna, másrészt ezeknek a