Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Páter János: A balatonmenti vasúti kutak vizsgálatának hidrokémiai tanulságai

I 150 Páler J.: BaMonmenli vasúti kut^k Szerző tanulmányában érdekes eredményeket közöl a balatonmenti vasúti kutak hidrokémiai sajátosságairól. Egyben igen értékes tanácsokat nyújt a balatonparti vasútállomások és a nagyobb forgalmú megállóhelyek kifogástalan ivóvízellátása szempontjából is. UDC 663.6.001.4 : 551,495 : $43.3 (439.11 Balaton) A balatonmenti vasúti kutak vizsgálatának hidrokémiai tanulságai DR. PÁTER JÁNOS Az ötéves terv hidrológiai feladatainak megvalósításakor vízegészségügyi szempontból egyik legfontosabb feladatunk a Balaton mentének jó ivóvízzel való ellátása. Ennek a kérdésnek a megoldása nemcsak közegészségügyi, hanem munkaerőgazdálkodási szempontból is fontos. A balatonmenti munkásüdülők fontos szerepet játszanak nemzetgazdasági szempontból a munkaerőregenerálás terén. A Magyar Államvasutak Vízegészségügyi Laboratóriuma a Balaton különleges fontosságára való tekintettel már 1938. óta rendszeresen vizsgálta a balatonmenti vasúti kutak vizét. (1938, 1941, 1948—49.) Az első rendszeres vizsgálatainkról a Hidrológiai Közlöny hasábiain már beszámoltunk. (1. 2) Laboratóriumunk megalakulása óta munkája során kifejezetten a vízügyi tájvizsgálatok keresztülvitelére törekedett, mert csak így tartptta megoldhatónak laboratóriumi vizsgálatokkal a tényleges gyakorlati segítséget. Hogy felfogásunk mennyire célszerű volt. mi sem bizonyítja jobban, mint Kalmikov P. E. szovjet szerző 1948-ban megjelent közleménye az ivóvizek vegyi összetételének normáiról, amelyben szintén a tájvizsgálatok fontosságát emeli ki (S*. A balatonmenti jó ivóvízellátás megoldása a vasút üzemterületén nemcsak vasútegészségügyi és üdültetési szempontból, hanem közegészségügyi szempontból is fontos. Az üdültetési évadban a balatoni állomások, megállóhelyek, sőt őrházak kútjait is igen nagyszámú kiránduló és üdülő veszi igénvbe. 1948—49. év folyamán végzett vizsgálataink, valamint az 1938-ban és 1941ben végzett balatoni vizsgálataink eredményeinek — 200—200 kút — egybevetése alapján megkíséreltünk olyan hidrokémiai jellemzőket megállapítani, amelyekből következtetést vonhatunk le a táj hidrogeológiai adottságát illetőleg és ily módon lehetőséget nyújtsunk jó ivóvíz nyerésére. A balatonmenti 200 vasúti kút hidrokémiai eredményeit feldolgozva azt a megállapítást tettük, hogy a Balaton partja mentén átlagosan 2 km-es távolságban levő vízadó berendezések vize ritmikus ingadozással aránylag egymáshoz közel is szakaszosan hol egészen kifogástalan, hol pedig kémiai szempontból erősen kifogásolható vizet ad. A Balaton mentén termelt felszíni kutak vízénél a legtöbb bajt a víz lápos volta * A MÁV Központi EgéJzsSgügyi Hivatalának közleménye (HivatalvezetS-föorvoá : Szekul»»z Károly dr.) okozza. Elsősorban tehát a lápos vizek problémájával kívánunk jelen közleményünkben foglalkozni. A lápos vizekkel kapcsolatban keressük azokat a hidrokémiai jellemzőket, amelyek kórjelzők erre a vízféleségre. Ilyeneknek véltük a humin anyagokat, amelyek a vizek sárgás és barna elszíneződését okozzák, nem beszélve a csípős ízről. Ilyen az oxigénfogyasztás, amely szintén összefüggésben van a humin anyagok jelenlétével. Felvettük továbbá a keménységet és a lápos vizekre szintén igen jellemző szulfáttartalmat, amely a láp. illetve' tőzegképződés függvényeként fogható fel. A elmondott adatokat egy olyan grafikonon tüntettük fel, amelynek vetülete pontosan egyezik a Balaton térképének megfelelő partszakaszával (1. 1. ábra). A térképen feltüntettük a Balaton partszakaszának földrajzi adottságát, illetve a Balaton valószínű kiterjedését a római uralom végétől a honfoglalásig (4). Összevetve a hidrokémiai jellemzők grafikonjának adatait, a Balatonpari hidrogeológiai viszonyaival, magyarázatot kapunk a hidrokémiai normák szakaszos ingadozására. Az ivóvizek összetétele mindig függvénye a tellurikus viszonyoknak és annak hű tükre. Ezt látjuk a grafikon adatának és a Balatonpart hidrogeológiai adatainak az összevetésekor is. Láthatjuk azt, hogy a Balaton déli pártja valamikor öblökkel és félszigetekkel szaggatott volt. Időik folyamán — itt a civilizáció is közrejátszott — a partvonal szaggatottsága megszűnt, részben lemosódtak a félszigetek, részben feltöltődtek a lápképződés következtében az öblök. Századokon át megkezdődött és folytatódott a balatonmenti település. Az elmondottakból érthető az, hogy a vasúti kutak vizsgálatakor miért találtuk a vizek kémiai összetételében a szakaszos ingadozást. Ott. ahol a félszigetek talaján, a homokpadokon létesítettünk felszíni kutat, kifogástalan összetételű iható vizet nyertünk, ott. ahol a feltöltött tőzeges öblök fölött létesítettünk felszíni ásott kutat, természetszerűleg tőzeges, liuminsavas, ivás céljára kevésbbé megfelelő lápos vizet nyertünk. Ez a ténymegállapítás, amelyet szemléltetően az 1. sz. ábra tüntet fel. fontos útmutatást nyújt számunkra a balatonmenti jó ivóvízellátást illetőleg. Tudjuk azt. hogy Siófoktól Keszthelyig 60-—100 méter mélységből jó ivóvíz termelhető ki. Ez azt jelenti, hogy azokon a partszakaszokon, amelyeken jelenleg a felszíni ásott kutak kifogásolható lápos vizet szolgáltatnak, megold-