Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Láng Sándor: „Dr. Mosonyi Emil: Vízerőgazdálkodásunk időszeri feladatai” c. könyv ismertetése

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 195'-!. 3—4. .sz. 147 sem lehet a duzzasztással érni az árvízszintet. Csak a Duna Visegrád körüli szakaszán lehetséges az árvíz­szintig való duzzasztás. Ezenfelül a kismérvű duz­zasztás miatt a létesíthető vízerőművek termelésie nem is lehet folytonos, hanem megszakított üzemű. Mindezen hátrányokat viszont kipótolja nagy fo­lyóink — tehát a Duna, Tisza — tekintélyes víz­hősége. A kis esés mellett a vízerőművek ingadozó teljesítményét nagyszerűen ellensúlyozza majd az egyéb forrásokból származó villamosenergiamennyi­ség. A 100 kW-os országos távvezetékhálózat kiépü­lésével nagyon jól meg lehet majd oldani a viszony­lag kisebb teljesítményű vízenergiatermelésünk ki­egészítését, annál is inkább, mert vízenergiatermelé­süinik a teljes kiépítés után is mindig csak legfeljebb negyed-ötödrészét teheti ki teljes villamosenergiater­melésünknek. Ezenfelül említi, 'hogy igen kedvező lehetőség kí­nálkozik a visegrádi Dunaszorosban létesítendő szi­vattyús-tározós vízerőmű (hidraulikus energiatározó) kiépítésére, ahol 350 m-es hasznos esésre is lehet szá­nűtanli. Ez nélkülözhetetlen eszköz lesz a jövőben a gazdaságos és korszerű energiatermelés terén. Az itt termelt energia pedig nem nagy elvezetés után a kö­zeli fővárosban kerülne felhasználásra. A vízerőhasznosítás kiépítése alkalmával nálunk sem szabad megfeledkezni a Szovjetunióban jól be­vált komplex vízhasznosításról sem, vagyis a vízerők­nek felhasználását az öntözés és a hajózás fejleszté­sével is egybe kell kapcsolni. A továbbiakban szerző néhány előzetes számada­tot is közöl a tervezett vízerőművekre nézve a befek­tetett tőke törlesztésének mennyiségéről s közli, hogy ez a tőketörlesztési időtartam megközelítő becsléssel 30—50 évben adható meg, vagyis évi 2—3,3%*os a törlesztés. Erre persze még pontosabb vizsgálatok szükségesek, ugyancsak az üzemi és fenntartási költ­ségek meghatározására is. Tájékoztatásul közli Zolo­tarev szovjet professzor adatait, aki szerint a víz­erőmű évti költsége a befektetett tőke 3,5—6%-a. Végeredményben tehát a vízerőművek tőketör­lesztési ideje ho&szabb, mini a hőerőműveké, vagyis a vízerőművek így gazdaságosabbak, bár- létesítésük al­kalmával a fajlagos befektetési költség szerző adatai szerint lényegesen magasabb. Ezekután a hazali vízerőművek kiépítésének egyes részletkérdéseit boncolgatja. Először az erőmüvek lé­tesítésével kapcsolatos műszaki feltételűket ismerteti. Hazai folyóink természeti földrajzi viszonyai ugyanis megkövetelik, Ihogy folyami erőmüvek létesüljenek mély küszöbbel (a hordalék elvezetés miatt) és nagy­nyílású gátszerkezettel (a zajló jég elvonulásának biz­tosítása végett). Az árvíz-elvonulás biztosítása miatt öblözetben, esetleg pillérekre megosztott erőművek alakjában kell azokat kialakítani. Gondolni kell az egyes szerkezeti részek téli fűtésére, továbbá az ala­pozás helyét is jól kell megválasztani, mert az alapo­zás érzékeny magas költséggel jár amúgyis. Az inga­dozó vízhozamoknak legjobban az állítható, szárny­lapátos turbinarendszer felel meg. Szükséges, hogy a vízlépcsők egyben az öntözés és a hajózás főművei is legyenek. Részletesen sor kerül még a létesítendő magyar­országi vízierőművek gazdaságosságának tárgyalására is. Bár az eséstényező növekedésével bizonyos teljesít­mény alapulvételével a befektetés költsége csökken, a hazai viszonyok mellett a létesítendő kisesésű vízerő­művek fajlagos befektetése aránylag magas összeg a hőerőművekéhez képest. 10 ;—13 000 Ft/kW összegben adja meg hazai folyöinkra a fajlagos befektetés ösz­szegét. Végeredményben pedig a Tisza melletti erő­művek termelési egységköltségét 12,2 fill/kWó, a dunai erőművekét 10,3 fill'kWő összegben határozza meg. Ugyancsak közli szerző számításainaik eredmé­nyeit -a kisebb folyókon létesítendő vízerőművek ter­melésű költségeire vonatkozólag is. Itt 10—16 fill/kWó adódik ki. Arra nézve is közöl terveket, hogyan lehelne egy kb. 10—12 éves vízerőgazdálkodási terv keretében, mintegy 2,5 milliárd Ft. beruházási költséggel összesen 1 milliárd kWó évi energliatermieilés elérésével 200000 kW beépített teljesítményű erőműveket létesíteni. Eh­hez járulna még a dunai szivattyús tározó 80 000 kW teljesítménnyel, ez a kedvező helyrajzi viszonyok kö­vetkeztében igen alacsony fajlagos befektetéssiel épül­hetne meg. A közölt számadatok azonban túlnyomórészt csak tájékoztató jellegűek s ezekkel kapcsolatban nagyon hangsúlyozza a megfelelő sokoldalú előmunkálatok és a tervezés nagy szerepét, amikor a gazdaságosság adatait is biztosabban meg lehet majd határozni. Részletesen kifejti nézetét a hazai vízerőgazdálko­dás kiépítésével kapcsolatos előmunkálatokról is. Itt igen fontos kérdésnek Ígérkezik a megengedhető leg­magasabb duzzasztás! szint kiválasztása és az fitt fel­használható legalkalmasabb turfoinaszerkezet alkalma­zása. A befejezésben megemlíti, hogy ihazai viszonylat­ban igen érdemes a vízerőhasznosítás kérdésével be­hatóan foglalkozni. Elég példa van rá, hogy külföl­dön sokkal kedvezőtlenebb természeti adottságok kö­zölt is létesítenek vízerőműveket. A hazaii vízerőhasz­nosítás kifejlesztése érdekében szükségesnek látja a megfelelő hidrológiai, topográfiai, geológiai és egyéb előmunkálatok végrehajtásával kapcsolatban a meg­felelő vízerőgazdálkodási keretterv elkészítését és rész­letes kidolgozását. Enneik elkészítésekor ás végrehaj­tásakor a rendelkezésre álló vízkészlet optimális ki­használását vegyék alapul. Szerző tanulmánya a legkomolyabb alapot szol­gáltatja Hazánk „fehér szénkészletének" a legmeg­felelőbb és leggazdaságosabb kihasználásához vezető úton. Lánc/ Sándor dr.

Next

/
Thumbnails
Contents