Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Lászlóffy Woldemár: Két új vízrajzi évkönyv

Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 151 VÍZRAJZ UDC 551.48 (058) (048) Két új vízrajzi évkönyv A Német Demokratikus Köztársaság vízrajzi kutatóintézete (Forschungsanstalt für Schiffahrt, Gewcisser- und Bodenkunde) most adta ki 1946., majd röviddel utána 1941. évi évkönyvét (Deutsches Gewásserkurtdliches Jahrbuch, Abflussjahr 1941) és ezzel nekilátott a háború okozta elmaradás pótlásának. Hiba lenne ezzel

1 kapcsolatban csak annyit megállapítani, hogy íme, mi már az 1948. évi megfigyeléseket is közreadtuk, büszkén pihenhetünk babérainkon. Meg kell nézni a német évkönyv tartalmát is, és le kell belőle vonni a tanulságokat. Miikor egy ipartelep vagy öntözőmű létesítését elhatározzák, az első kérdés: Ihonuan vehetünk vizet, és van-e elegendő? Az építtetőt nem érdekli, hogy honnan, milyen alapon, — a hidrológusnak felelnie kell erre, és sok más, a vízszerzéssel kapcsolatos kérdésre. Nem mondhatjuk, hogy várjunk néhány évig, amíg megfelelő észlelési anyagunk lesz. Mivel érdemleges következtetéseket alig lehet 5—10 évnél rövidebb idejű megfigyelésből levonni, az ipari és mezőgazdasági vízellátás csúfos kudarcait csak akkor előzhetjük meg, ha a vízrajzi kutatás évekkel megelőzi a gazdasági élet vízigényeinek jelentkezését. A német vízrajzi évkönyv éppen azért tanulságos, mert megmutatja: milyen arányú és milyen intenzitású a vízrajzi adatfeldolgozás egy ipari államban. Mire kell felkészülnünk, ha el akarjuk kerülni, hogy rohamos gazdasági fejlődésünk során nálunk is felüssék fejüket a kapitalista világ ipari fejlődését kísérő jellegzetes tünetek. (Vízhiányból eredő üzemzavarok, a víz nem megfelelő minőségéből folyó rendkívüli üzemköltségek, magas talajvíz okozta károk, stb.) A német évkönyv 1941-ről 119 vfzméreeállomás adatait közli, telhát a Német Demokratikus Köztársaság területén kereken 900 km

2-re jut egy főmérce. Az 1948. évi magyar évkönyvben 117 méroe szerepel (800 km

2-re egy-egy mérce). Látszólag telhát jobban állunk, mint a németek. De amíg ott 68 állomás (57°/o) volt rajzolómüszerel ellátva, nálunk még 1948ban is mindössze csak 2 rajzo'.ómérce volt (1,7%), ami összehasonlíthatatlanul gyengébb minőségű észlelési anyagra utal! A legfőbb különbség azonbain nem ez. A német évkönyv 1941-ben már 64 szelvényről (55%) közli a napi vízhozamokat, — még hozzá ötéves (1937/41) összehasonlító anyaggal együtt, —míg nálunk még az 1948. évi évkönyv sem tartalmaz egyáltalán ilyen adatokat! S nem üt ki javunkra a talajvízsziinté&zlelések összehasonlítása sem: a keletnémetországli 344 kúttal szemben nálunk 210 kút adata áll, (313, ill. 430 km

2-re egy kút). Ezen kívül 25 forrás vízhozamáról és 7 szelvény vízhőmérsékleti viszonyairól tájékoztat a német évköny, — helyenként 10 éves összehasonlító anyaggal, — és ez ismét olyasmi, aminek nincs nyoma a magyar vízrajzi évkönyvben. A kötetet az esztendő általános hidrológiai leírása vezeti be, amely főként jól áttekinthető ábrákból áll. Meteorológiai adatokat csak itt találunk; időjárási részleteket illetően a meteorológiai évkönyvre utalnak (Deutsches Meteorologisches Jahrbuch). Nagyorn jó gondolat az ilyen összehasonlító leírást a hosszúidejű átlagokon kívül a legutóbbi évek legfőbb adatainak idősorával kiegészíteni (5, ill. 10 egymásutáni esztendő évi csapadékmennyisége, közepes évi lefolyása 5 • és talajvízállása rajzban). Ezt feltétlenül át kellene vennünk! Mivel a talajvízszint járásában az évi ingadozás mellett egy többéves (5—6 év?) periódus is van, nagyon helyes több egymásutáni év havi talajvízadatait is együtt feltüntetni. Vízrajzi Évkönyvünk egyetlen egv ízben, 1935-ben, közölt ilyen több évet átfogó grafikonokat, A német példa mutatja, hogy ezeknek célszerű minden kötetben (helyet adni. Az évkönyv a bevezetés és az általános tudnivalók után öt azonos beosztású részben, vízvidékek szerint csoportosítva közli az észlelések eredményeit. Ez nemcsak a kötet (használatát teszi kényelmesebbé, (s ha a részek külön is kaphatók, talám papirosmegtakarítást is jelent), hanem főként azért történik így, mert az évkönyv kéziratát az egységesen megállapított irányelvek alapján három regionális vízrajzi intézet (Berlin, Drezda, Erfurt) állítja össize. (A hálózat fenntartását és ellenőrzését a helyi vízügyi szervek végzik.) A vízrajzi kutatómunkában valóban nélkülözhetetlen az alapos helyismeret, amiért is az adatgyűjtés körzeti taqolására előbb-utóbb nyilván nálunk is sor kerül. (Ez természetesen csak hidrológussá atképzett főfoglalkozású kutatókkal oldható meg.) Ha már most a részletekre fordítjuk figyelmünket, mindenekelőtt feltűnik, hogy mennyire kihasználja a könyv a tipográfiái lehetőségeket. Négyféle számjegyet használnak, és iez nemcsak a maximumok és minimumok kiemelését teszi lehetővé, hanem a bizonytalan, vagy becsléssel pótolt értékekét is, amire a gépírásnál nem találtunk még megfelelő megoldást. Figyelemre méltó, hogy az adatfeldolgozás mindenben követi a víztanii évet, továbbá, hogy az évi átlagok és szélsőségek mellett mindenütt megtaláljuk a téli és a nyári félév jellemző adatait. A vízállási részben érdekes, hogy a vízmércék ma» gassági helyzetét sűrűn ellenőrzik, és ha a nullapont elmozdulása meghaladja a 10 mm-t, a leolvasási adatokat javítják. A jégviszonyok közt a partig ilil. fenékjeget is külön feltüntetik, és kisebb vízfolyásokon azt is jelzik, ha a meder elgazosodása zavarja a vízlefolyást. A ihavi szélsőségek mellett mindenütt meg van adva a tetőzés vagy völgyelés órája. (Helyenként V4-ed órák is!) Ilyen adatszolgáltatás természetesen csak rajzolómércék alapján lehetséges, viszont e nélkül nem lehet komolyan vízálláselőiejelzési segédletek kidolgozására gondolni. A vízállásgyakoriságokat kisebb vízfolyások esetében 10 cm. de 2 m-t meghaladó vízjáték esetén 20 cm-es közökre számít ják, és nem közölnek tízéves átlagokat, ami jelentős helymegtakarítást tesz lehetővé. Tartóssági adatokat a vízállásokról nem közölnek. A vízállásokéhoz hasonló vízhozamkimutatások feleslegessé teszik az egyes vízmérési eredmények és a vízhozamgörbék közlését. Egyébként figyelemreméltó, hogy a táblázatok a vízhozamokat következetesen három „értékes" számjeggyel adják meg, tehát pl. 1,62, 16,2, 162 ill. 1620 m

3/sec. A vízihozamstatisztikát tartóssági görbék egészítik ki. (A tárgyévről és egy-egy hosszabb periódusról, helyienkén 30 évről!) A görbékről a fajlagos vízszállítás értékei is leolvashatók, és ilyenek a jellemző vízhozamok mellett is szerepelnek. Érdekes, hogy a német gyakorlatban megelégszenek a talajvízszint magasságának hetenként egyszeri