Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Vörös Márton: Pécs város vízellátásának fejlődése

144 Vörös M.: Pécs vízellátásának fejlődése Ez esztendőben tehát Pécs belépett a modern városok sorába. Az európai szaktekintélyt! Salbach professzor műegyetemi tanár tervei alapján meg- ' épített csőhálózat eltüntette a vízvezetéki tífuszjárványt. Egyetlen kivételi volt az 1897. évi, amikor is a Tettye-vízvezeték súlyos csőrepedést szenvedett. A másik típusos vízvezetéki járvány a nyugati szigeti részen zajlott le 1899. évben. A betegek nem a nagy zárt vízvezetéki rendszer áldozatai voltak. A néhány nap alatt 120 főre emelkedett tífuszosok lakóhelyei annyira zárt területre (Makár—Tavasz—Nagyrókus—Kisrókus— Kiskereszt—Bálics-uteákra) korlátozódtak, hogy könnyű volt itt a Rókus-forrás szerepét megtalálni. Amikor e forrás vízmedencéjét lebontották és környékét fertőtlenítették, a járvány, amilyen gyorsan feltámadt, oly gyorsan el is tünt. Az új vízvezeték csak a vízellátás egészségügyi, de nem vízmennyiségi kérdését oldotta meg. A Tettye vízhozama állandóan csökkent. A mult század végén a yí/hiány a szó komoly értelmében katasztrofálissá vált. Hosszú időkön át a vezeték napi egyetlen órán át szolgáltatott csak vizet. Az erről szóló 1899. évi polgármesteri jelentés kifejezetten a vészriadóra emlékeztetően figyelmeztetett. A Tettye szabálytalansága is bizonytalanság növelő volt. Míg például 1893. február 13-án egy napi vízhozama 655 köbméter volt, addig 1896. júniusában egyetlen napon mint már említettük, 93 000 köbméter, vagyis Budapest napi vízfogyasztása zúdult le a vízvezetéken kívüli patakmederben. Nyilvánvaló, hogy a Tetytye rejtett karsztvize jelentős mértékben elfolyik. A város műszaki hivatala a század elejétől fogva a mai napig, különösen az utóbbi években, állandóan programmban tartotta a karszt vízkutatás szükségét. Ezáltal is jelentős új vízmennyiséget csatoltak a tettyei rendszerhez. Azonban ez eljárás már félmegoldást sem jelentett. Ez új kísérletektől függetlenül a 45 000 lakosú városnak a század elején szembe kellett nézni az új, gyökeres vízrendezés szükségességével. Többféle szakterv mérlegelése után a Pécstől nyugatra elterülő tortyogói mezőket választották ki a lehetőségek közül. Itt aztán ismét több mint félmillió forint költséggel kiépítették a tortyogói vízműveket, mely a folyton szaporított kútjaival ma a vízellátás 60%-át biztosítja. A Tortyogó száraz időben is a tettyeinek kétszeres vízmennyiségél adja. E-terültet vízgazdagsága annyira közismert volt hajdanában is, hogy a XVII. században a törökök tervezgették a 'tízkilométeres csőrendszer felállítását. * Az 1950. évi forró, száraz nyár, amikor a pécsi nagy üzemek saját ásott kútjai is kiszáradtak, messze jövőre komoly figyelmeztetőt ad a megoldás kérdésében. A vízmüvek dolgozói napi huszonnégyórás küzdelemmel gyürkőztek neki a természet legyőzésére s a fennálló lehetőségeket a maximumig kézbevették. Pillanatnyi egvhüvés mutatkozott is.

2

5 Ma már a mult századnak családi érdekekre tekintő, halogató eljárás helyett a gyors tettek évszázadát éljük. A vízellátás tökéletes, orvosi szempontokat is mérlegelő kérdése a további városfejlődésben végleg rendezendő. A szakember, a megteremtő akarat lelkes látomása sohasem a jelenhez igazodik a nagy közművek megalkotásánál. Itt igazán a jövő érdeke a vezérlő szempont. Tehát nem a százezres Pécs, hanem €£?v elkövetkezendő évszázad, sőt évszázadok alatt kifejlődő nagy város életrendje, hatalmas új üzemeinek üteme kívánja a megoldást. A középkori gazdag pécsi források, melyekből városrészek ittak, ma legfeljebb szökőkutakat tápláló történelmi emlékké váltak. Cseppfolyós archeológia — semmi más. A Tettye, a mindenkori főforrás is lassan a háttérbe apad s csak egy városrész táplálója marad. Esetleg készenléti tartalék. A Tortyogó sem mindenható már, akár a régi városi Tanács. Pécs felett megnőttek a Mecsek problémái, de megnőtt az'a szándék és akarat is, mely e kérdéseket meg fogja oldani. A Dunántúli Tudományos Intézet Természettudományi Osztálya 1950 nyarán megkezdte mind a karszt-, mind pedig a rétegvízkutatások munkálatait. Ez az értekezés bemutatta azokat a küzdelmeket is, amelyek végérvényes megszüntetését e munkálatok fogják végrehajtani. Az erről szóló beszámolót lapunkban később tesszük közzé. 2

5 Tanácselnöki nyilatkozat: Dunántúli Napló. 1950. augusztus 31. <1