Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
3-4. szám - Dr. Vörös Márton: Pécs város vízellátásának fejlődése
Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 143 a Tanács az akkori törvényes rend alapján nem tehetett semmit. A vízért folyó elkeseredett küzdelem, melynek részletei egy nemzedékregény kötetébe méltóak, évtizedeken át folyt. Az 1841. évben a Takácsnak döntenie kellett s a szomjas város részére a Tettve forrásfoglalás két felső hüvelykjét vízvezetéki csatornába foglalta. A mintegy kétharmadnyi vízmennyiség továbbra is a tizennyolc család birtokát szolgálta. A malomtulajdonosok „történelmi joguk" védelmében egyenesen a helytartótanácshoz fordultak. 1 9 A néhány család az egyharmadnyi vízfoglalás nyomán „elkerülhetetlen" inségbejutásrö] írt s visszaszakövetelték a két hüvelyknyi vizet az ekkor már 15 000 lakosú várostól. A hivatalosság emelésére még az 1840. évi X. t. c. Ifi. §-át is elővették, mely egyetlen betűjével sem volt alkalmazható a pécsi helyzetre. 2 0 A valótlan és elképesztően közösségellenes szempontokra a város tárgyilagos adatokkal válaszolt, melyre egy év múlva érkezett meg a helytartóság válasza. 2 1 Ez annyiban védte a néhány család érdekét, hogy kérte, miszerint csak addig a mértékig adjanak vizet a városnak, míg ez a malmosok érdekét nem sérti. Szóval, nem úgy döntöttek, hogy csak addig adjanak vizet a malmosoknak, míg ez a városi közösség érdekét nem sérti. A helytartóság se meleg, se hideg döntése annyira felbátorította a néhány családot, hogy felszólították a város vezetőségét a lakosság által! elhasznált víz értékének megtérítésére és ugyanekkor felszólítást tettek aziránvban is, hogy a város az ,,ő vizük helyébe" teremtsen más forráslehetőségeket. A Tettve kincsét bitorló néhány ember azonban nem jelölte meg azt, hogy e fantasztikus kívánság miként teljesíthető. A jelszót azonban igazságosan megadta, mondván: Á Tanács az isten, az isten meg mindenható. 2 2 A vízért folyó harc pedig folyt, folyt, miközben a lakosság rohamosan megnövekedett. A régi források fölé települő városnak régi csatornái is kezdtek kiszáradni. Közben azonban Magyarországon is felszámolták az ipari társadalomszervezés sokévszázados formáját, a céhrendszert. Ezzel a tettyei dinasztiák mögül eltűnt az erkölcsi támasz. A Tettve szeszélyes vízhozama miatt a malmosok egymás között is meghasonlottak és egymással pereskedtek a szomjas város előtt. Az 1860-as években azonban már ők is érezték, hogy érveik fölött az idő ellépett és a hivatalos kisajátítási eljárás alól nem mentesülhetnek. Megindult az árfelverés, hogy ezzel is kihúzzák az időt. Közben a víztelenség miatt népegészségügyi csapások jelentkeztek, melyeket a Tettyevölgyi jelenségek csak elősegítettek. Itt ugyanis házivágások voltak s az állatok belsőrészei a csekély víztől nem hurcoltatván el, fennakadtak a malmok kerekein, leállítva az üzemet, terjesztve a fertőzést. A kisajátítás negyedmillió forintot, !9 Városi Levéltár: Fasc. 18-11. N. 11. 583. 2 0 Magyar Törvénytár: 1836—68. kötete, 106—108 oldalak. 21 Városi Levéltár: 1812. Nr. 16. 135. 22 Városi Levéltár: 1842. Nr. 177. akkor óriási összeget jelentett, de a kérdéssel 1 nem lehetett várni, mert 1875. évre a lakosság száma huszonötezer fölé emelkedett, ami napi 48 000 köbláb vízfogyasztást kívánt. Ráébredt a város, hogy a Tettve teljes vizének elnyerése sem oldhatja meg sokáig a helyzetet. A vízvezetéki bizottság jelentése szerint ,,. . . a tettyei forrás huszonnégy órai vízbősége 1891. október 10-től 1891. december 19-ig terjedő 70 nap alatt napi 1170 köbméterről 785 köbméterre apadt l'e s ily körülmények között félő, hogy ezen forrás egyedül a város vízszükségletét fedezni nem fogja és egyéb vízforrásoknak a közvezetékhez leendő csatlakoztatása kívánatos". 2 3 Hiába került a Tettve teljes birtoka a városhoz nyolc évtizednyi harc után. a vízhiány állandó volt és veszélyessé vált. A mult század kilencvenes évei elején pedig súlyos jelenségek sürgették a vízellátás egészségügyi kívánalmainak rendezését is. Meg kellett építeni az új, modern vízvezetéket is. Erre a járványok sürgettek. Közöttük volt egy olyan is, mely nemzetközi orvoskongresszust külön foglalkoztatott. Az első kifejezetten vízvezetéki járvány az 1890. őszén a városra rontott tífuszjárvány volt. Ez a budai városrészen, tehát a legszegényebb lakosság között dúlt. E városrész szociális helyzete csak elősegítette a járvány megerősödését. Egy eszéki Hány hurcolta be a bajt, ki a legszerencsétlenebb véletlen folytán a Tettye-forrás fölött lakó egyik családnál vállalt házimunkát. E család ásott illemhelye belecsorgott egyenesen a nagy kőboltozatos vízvezetékbe. Ezt a vizet itta a budai városrész. Az első áldozat a vízvezetékkel dolgozó városi főmérnök, Nendtvich Sándor volt. Egy hónap leforgása alatt e városrészen 4,30 tífuszos feküdt s e szám rövidesen 1200-ra emelkedett. November vége felé naponként 50—• 80 új tífuszos eset fordult elő. A város élete a Széchenyi-tértől keletre teljesen megbénult, míg nyugatra, a szigeti részen, ahová a Tettye vizét még nem vezették be, csak néhány behurcolt járványeset adódott. A felbontott vízvezetéki rendszer rámutatott a szörnyű valóságra. A régi, többnyire török korszak alatt is használt, avult vízvezetéki csatornába állandóan lecsorgott az ásott W. C.-ék tartalma. A Tettye-vezetékbe torkolló Püspök-forrást takaró földrétegről napokig hordták a trágya- és egyéb szemétdombokat. Az eső ezek oldatát állandóan belemosta a vízvezetékbe. Ennek vizét itla az akkor tizenötezer főnyi budai városrészi lakó. A „Ki hitte volna" keserű vezércikk vádlón ostorozta a tömeges szennyvízivást. Ma még hozzá tennénk, hogy ki hitte volna, hogy ilyen vízfogyasztás mellett csak ezerkétszáz tífuszbeteg szenvedett e városrészen. 2 4 E járvány siettette az új ? modern vízvezeték kiépítését, melyet aztán 1892-re a budapesti Zellerin cég elkészített félmillió forint költséggel!. 23 A Bizottság 1891. december 28-iki XVIII. sz. jegyzőkönyvéből. 2 4 összes iratok Városi Levéltár: Külön ügyek 40. sz. iratcsomójában.
