Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
3-4. szám - Dr. Vörös Márton: Pécs város vízellátásának fejlődése
142 Vörös M.: Pécs vízellátásának fejlődése lom utáni évekből való, amilkor is a város nyomorúságos helyzetéről szóló egykorú tudósítás írja, hogy a városnak nincsen ivóvize, jóllehet a török alatt ötvennél több csatorna öntötte a vizet a városba. 1 8 A töröktől visszafoglalt város azzal kezdte új életét, hogy nem volt ivóvize. E jelenség nem történelmi pillanatkép volt. de folyton visszatérő oly állapot, mely miatt a város a szó durva értelmében szenvedett s amely helyzet már akikor is válságos népegészségügyi helyzetet teremtett. A nagy vízínség a török után közvetlenül azzal kezdődött, hogy a császári városparancsnok, aki olasz létére csak kiszolgáló zsoldos-generális volt, egyetlen kérdésben sem érzett együtt a pécsi közösséggel, azt meghódított népnek tartva, a csak családi vagyon harácsoló pécsi éveiben. Nem hiába vallotta mintaképének a nagy condoltierét, Sforza Ferencet e jeles hadvezér, ki katonai pályafutása alatt egyetlen haditénykedést sem vallhatott magáénak. De amihez csak hozzányúlt Baranyában, az mind azonnal a családi vagyonához ragadt. így a kies Tettye völgye is, vízzel együtt, mely a város főforrása volt. Valósággal a tenyerét tartotta a forrás szájára és elvette a lakosságtól az ivóvizet. Amikor pedig érezte, óráját közeledvén, hogy jó liesz az idegen vagyonokat rokonszenves módon az „örökkévalóságnak" biztosítani, végrendelkezett. A Tetytye egész völgyét a pécsi káptalanra hagyományozta „örökös jog alapján örökre és visszavonhatatlanul". A pécsi káptalanban azonban több volt a gyakorlati érzék, mint a kegyeskedő generálisban s emiek halála után a Tettye-menti telkekből a frankhoni és svábföldi idetelepülő malmosoknak eladogatott. Ezek aztán az egykori római és középkori malomipar helyén felépítették az új vízmüveket. Ez egyszeri adásvétel nyomán e családokban kialakult az „ősi vízjog" hamis képe, melynek mindnagyobb törvényes erőt tulajdonítottak. A telekvétellel kisajátítottnak hitték a patak vízienergiáját, magát a forrást is. Egyelőre még nem volt baj a város vízellátásával. A XVIII. századi 3—5000 lakosú város a század elején hozzálátott a város északi karéjában fekvő kisebb források hasznosításához. így nélkülözhették egyelőre a sokcímű generális által elrablott Tettye vizét. E források kiépítésének számos levéltári emléke maradt fenn. Már 1701-től kezdve intézkedtek a kútmesteri állás fizetéséről, vízvezetéki csövek pótlásáról, mely munkálatokat többnyire mohácsi gölöncsérekkel végeztették. Továbbá biztosították költségvetésileg a meglevő csövek tisztítását és a közkutak javítását, azok környezetének tisztántartását. A török utáni első közkútról 1692. évből maradt fent adat, mely szerint az akkori nagy pécsi pestisjárványban örökösök nélkül kihalt pécsi családok hagyatékát köztulajdonba vették s azt a török harcokban megrongált vízvezetők és közkutak javítására fordították. Innen tudjuk, hogy l e Hodinka Antal: Adalékok Pécs város történetéhez. Pannónia VII. évf. 43. old. a város visszafoglalási harcaiban a vízvezetéki rendszer súlyos károsodást szenvedett. 1' Érdekesség kedvéért megemlíthetjük, hogy a XVIII. századi városi közkút hivatásánál fogva bizonyos társadalmi kialakító szereppel is bírt. A barokk- szellemű városban ékkor még nem volt színház, kávéház, egyesületi élet. Közösségbe hozó énekkar sem. Az egyetlen közösségi társadalmi formának, a céhrendszernek oly szigorú működési szabályai voltak, hogy ezek a társadalmi osztályozódás zártságát féltékenyen őrizni segítettek. „Az én házam, az én váram" ismert mondása itt szellemi falakkal körülbástyázott valóság volt. Egyetlen hely a piac és a kis térségek közkútjaikkal, ahol kötelmek nélkül összetalálkozhatott az ember. Akár nappal, akár besötétedés után a közkút medencéjének gyűrűje körül „zajlik" a társadalmi élet. Este a közkút a nyilvános biztonság kicsiny szigete. A zsírozott papírral burkolt olajllámpa csak a főutcák sarkán és a közkutak Ikőmedencéjének piramisán égett. Itt tárgyaltak meg minden kérdést. Ide tűzte ki a Tanács elsősorban a közzététel híradásait. A közkút a zárt társadalmi formájú város egyetlen „szalonja". A városi levéltár számtalan dokumentuma bizonyítja, hogy a vízvezetékek szelíden csorgó közkútjai mellett zajlanak le a becsületsértések,- megbeszélések, házassági tervek, ismerkedések, üzletkötések, segédfelfogadások, híradások. A közkút Pécs XVIII. századi városiasodásának egyetlen megtestesítője. Madócsy Katalin „tisztes erkölcsű özvegy" hosszú panaszos levélben közli a Tanács előtt azt a bámulatos mozgalmasságot, mely a háza előtti közkútnál lezajlik egész napon, de főként este és éjjelen. A levél hangulata a XVIII. századi ember olhagyatottságának, szigetszerűségének éles dokumentuma. Mindén sorából az optimizmust nem ismerő., harmincéves átlagos életkort élő korszak hangulata sír, Ezekben az időkben megtörtént az egyiik tanúkihallgatásnál, hogy hat esztendőn át egymás mellett lakó szomszédok semmit sem tudtak egymásról. Csak a közkutak csendes fényénél tört meg a sötétség. Itt fény és víz csobogott a mindenre szomjas néhány ember előtt. 1 8 A XVIII. század közepe táján már kezdtek kialakulni a város vízellátási zavarainak első körvonalai. A város növekedett, terjeszkedett. Feltört a hegyoldalra és visszaszorította az erdőterületet. A források apadtak, új vízszerzési lehe- i tőség pedig nem volt. Az 1821. évben a főtéri (mai Széchenyi-téri) megnövekedett forgalom ellátására egy nagyobb közkutat kellett építeni. Ez építkezés jelentőségét kívánta kihangsúlyozni az, hogy a művészi kivitelezést a városban megtelepedett olasz művészre, Gianone Péter kőfaragóra bízták. De a kútnagyobbítással nem nőtt a vízhozam. Maga a Tettye nem adhatott vizet, mert völgyét a tizennyolc család megszállta. Mivel ők a malmokat a vízbirtoklással együtt vásárolták, 1 7 Aidinger jegyzetek: I. kötet. Pag. 41. 18 Városi Levéltár: 1773. Nr. 23.
