Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Vörös Márton: Pécs város vízellátásának fejlődése

liicirológiai Közlöny 32. évf. 1952. 3—4. sz. 141 150 év alatt a megszálló törökség a vizetigénylő intézmények egész sorát teremtette meg. A törölk vízvezeték részben a római, vagyis középkori magyar nyomokon épült ki, illetve az új városrészeken épült újjá. A város harc nélkül jutott kézre s így a középkori vízvezetéket nagy károsodás nem érte. A körülbelül ötezer lakójú PÉCS TÖRÖKKORI VÍZELLÁTÁSA JELMAGYARÁZAT' török Pécs a Petrezselem, Szemináriumi és MaIomszegi-forrásokból bőven elláthatta kútjait és fürdőit vízzel. A lakosság szaporodásával a megnövekedett vízigényt külön kutakkal elégítették ki. így például a mai belvárosban egykor létezett fürdő épületében (Kossulli Lajos—Mór-utcák sarkán] egy huszonhét méteres kutat ástak, mely az üzemet külön ellátta vízzel. A török már vízvezetéki rendszerébe iktatta a Tettye-forrást is.

1

3 Ezt idővel az egész várost behálózó rendszerré építették ki. A fallal körülvett város háromnegyed részét e vezeték látta el vízzel. (Kivéve a nyugati, szigeti részt.) A csöveiket égetett agyagból készítették s ezek oly tökéletesek voltak, hogy nagyrészüket még a XIX. század utolsó harmadában is használták. A vízvezetékekben a víz a magasan fekvő Tettye forrástól természetes eséssel futott végig a csöveken át. A rendszerbe nagyobb tereiken és forgalmasabb utcakereszteződéseknél 15- 20 köbméteres kőmedencéket építettek ki, úgynevezett sandervárakat (sadirváraki), a nyilvános közkutakat. A legutolsót 1893. évben bontották le a városház 1

3 Tettye néveredetének gazdag vitájában az egyik lábor a nevet a Tekia szóból származtatja, mely ko lostort jelent, utalva a forrás mellett állott derviskolostorra, mely a török előtti Szakmáry püspök renais sance nyári kastélya volt. előtti tér déli részén. 1892-ben egy díszes sadirvárt bontottak le a Flórián-téren, melyet a törökök egy középkori magyar kápolna helyére építettek. Evlia Cselebi török író szerint 46 díszes közkút állott a falakkal övezett városban, erősen keleties színt kölcsönözve a városképnek. Mivel hitéletük nélkülözhetetlen kelléke volt a víz, ilyen kutakat minden mecset mellé állítottak. A vízvezetékük egyes szakaszán cementezett téglacsöveket is használtak. Ezek egy részét a XIX. században emelték ki, mivel az elmeszesedés miatt a csövek belső átmérője megszűkült s nem tudtak elegendő vizet szolgáltatni. A felbontáskor megmaradtak a török alatti javítgatások nyomai is. Magát a pécsi fellegvárat a Petrezselem-forrás táplálta s ennek történelmi szerep is jutott. Ugyanis 1686. október 16-án a felszabadító európai seregek vezetősége megtudta, hogy az egész fellegvárat egyetlen forrás látja el egy beboltozott vezetéken keresztül. Könnyű volt a vársáncon átvonuló földtöltést északról fneglátni és bombazáporral szétveretni. A fellegvárban víz nélkül maradt 2000 török harcos, 4000 asszony és gyermek, valamint 1000 korábban elfogott európai katona. Még így is három napig kitartottak, mígnem a szomjúság megadásra kényszerítette őket. Pécs városnak érdekes városképet kialakító tényezője volt a nagyszámú fürdő. Ennek kérdése ide nem tartozik, mégis annyit megemlítünk, hogy liturgikus vonatkozásaik miatt ezek is « templomok közelében voltak. Helykiválasztásuk tehát alkalmazkodott a vízvezetéki, vagyis a llejtősödési viszonyokhoz. A tettyei vízvezeték két főága a Széchenyi-térre, illetve az egykori Mórutcán át a mai Kossuth Lajos-utca felé haladt. Egyik helyen (előbbin) állott Kászim török mecsetje, nagy medencés kőkúttal és keleti oldalán (a mai Nádor-szálló helyén) hatalmas márványfürdővel. Másik ágazatnál (Mór-utca sarkán) volt Ferhád pasa fürdője, a mai Kazinczy-utca sárlkán működött nagy közkúttal és e mellett állott mecsettel. Több nagy fiirdő is állott Pécsett, templomok mellett, melyek tagadhatatlanul népérdeket szolgáltak, mert használatuk csaknem díjtalan volt. Például az egyik budai török fürdőbe két hónapig járt gyógykezelésre egy fagyottlábú török, koldusszegénysége ellenére is.

1

4 A török korszak szinte nagystílű vízműveinek létezéséről — e korszakot lezárva — két érdekesebb dokumentum tanúskodik. Oláh Miklós történész írta, hogy a hegyekből források rohannak le, melyeket csatornákon levezetnek.

1

5 E híradásban az az érdekes, hogy a szerző 1568. évben halt meg, huszonöt évvel azután, hogy a török elfoglalta Pécs városát. Ebből arra következtelünk, hogy a török, ily rövid idő alatt jelentős vízvezetéket ki nem építhetvén, a középkori vezetéket használta, javítva azt. A másik forrásadat az 1690-es, tehát közvetlenül a török ura1

4 Nékám Lajos: A magyar bőrgyógyászat emlékeiből. 15. old. 1

5 Hung. Capit. VIII. 14.