Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
3-4. szám - Dr. Vörös Márton: Pécs város vízellátásának fejlődése
140 Vörös M.: Pécs vízellátásának fejlődése állott s a víz csak az újkorban adta át formáló erejét más (ezúltal felszínit) tényezőknek. A Tettye vizének eróziós hatása és az átalakító emberi erő e patak vonalán végzett legnagyobb változást s itt, a víz mentén törlődött le mindig leggyorsabban az előző korszakok képe. A római kor és a népvándorlások szakainak itt alakult ősi ipartelepei már tárgyi emlékeikben is megsemmisültek. A Tettye vonalán kifejlődött középkori ipari városrész a XII. századból semmi egyebei nem hagyott vissza, mint a nyugati jövevényeknek adott vízjog tudatát a Malomszeg városrész (Malomszeg vicus) területén, mely jognak későbbi ködös hagyománya még a XTX. században is közösségellenes akciókra késztetett. A gazdag római Pécs, akkori nevén Sopianae, városéletének vízzel kapcsolatos vonatkozásaira következtetni enged az egykori Róma vízkultúrája. Mai arányaiban is lenyűgöző vízvezetékek és fürdők igazolják, hogy a víz és az ember szövetsége lényege volt a római társadalom kulturális képletének. A rómaiak vízvezetékei a történelem olv tökéletes alkotásai, hogy azóta is mintául szolgálnak hasonló alkotásoknál. Feltehető, hogy a tartományi székhelyként szereplő akkori Pécs elsősorban a római vízkultúra intézményeit teremtette meg. A vízvezeték itt is. tökéletes, ha kisméretű is. Akár az Alsómakárban, akár a Csoronikában (tehát mecseki források vonalán) megtalálták az egykori római kertestelepülés vízvezetékének maradványait, a bronzkapcsokkal összefogott, belsejükben vastag mészlerakódással] megszűkült fa- és agyagcsöveket. A Rókus-forrás római vízvezetékét, az elmeszesedett agyagcsöveiket római pénzek társaságában a XIX. században tárták fel. Ugyanilyen csöveket találtak fent a Kaposvári-utca elején, melyek a magyar középkori Aranyoskáinak a vizét vezették el. De ugvanilv maradványokat tártak fel délre, a mai vágóhíd környékén is. Ez már a híres Maxima Oloaca, szennyvízcsatorna kisméretű pécsi másának morzsái voltak. Pécs ókori vízvezetéke döntő módon befolyásolta egész történelme folyamán a város utcahálózatainak kialakulását. A mai belvárosi utcarendszerben a római város halvány képe rejtőzködik. A római vízvezeték jelentős része ma is mélyen a város alatt van. Közel kétezer év 3—4 méter magas réteget hordott föléje, főiként a külső villatelepeken, legkevésbbé a lakolt belvárosi részeken, mely aránylag sűrűn lakott volt és ahol az eső hordalékát és egyéb sz&-' métlerakódást mégis inkább eltakarították. Nyilvánvaló, hogy a közhivatalokkal megrakott városban a római fürdőkultúra is kifejlődött. A római Pécs, a polgári közigazgatás kormányzói székhelye fontos központ volt. A mai Főposta alatt húzódó, főhomlokzatával Róma városra irányított 200 méter hosszú hatalmas épület az itt lezajlott romanizálás tárgyi emléke. A dunai limes, határ mögött békére teremtett város csak a rabszolgák s foglyok idehozott ezreiben érezte a birodalom véres harcait. Egyébként éppúgy virágzanak itt a fürdők, közkutak, mint más itáliai városokban. A honfoglaló magyarság, a népvándorlás merovingi sötétségű századai után, a római vízkultúra részben épségben maradt részét, részben romjait a városban még megláthatta. A középkori, de főként újkori város a történelmi előzményekre támaszkodott itt is, amikor a források vizét a város főterére vezette. A csövek lefektetésénél a római tapasztalatokat hasznosította. Sajnos, mint egyéb kérdésben is, a török uralom másfélszázada sokat pusztított. A középkor pécsi tárgyi és szellemi emlékeit is elsöpörte, ha csak azzal is, hogy ezek romlását politikumból csendesen elnézte. Mindössze két középkori okmány emlékszik meg pécsi, illetve környéki közkútról. Ezek egyike az erdélyi káptalan levéltárában maradt fenn. Arról szól, hogy az ürögi völgyben Szentkút nevű bővizű, egészséges forrásvíz volt s hogy mellette a XIV. században vendégfogadó épült. 1 1 A kút ma is ezt a nevet viseli, de vízhozama oly szerény, hogy elképzelhetetlen annak vendégfogadót építtető egykori jelentősége. A másik középkori okmány áz Aranvoskútról emlékezik (AranasO. melynek a középkori, fallal körülvett város vízellátásában jelentős szerepe volt. 1 2 A forrás, későbbi nevén Szemináriumi forrás, ma erősen elapadó jelleggel jelentéktelen közkutat táplál. Igen jelentős szereppel bírhatott a középkori fellegvár vízellátásában a Petrezselem-forrás is, melyndk történelmi szeVepére még visszatérünk. A római malomipart támogató törvények létezéséből könnyen következtethetünk arra, hogy a vízilehetőségeket ügyesen kihasználó római nép a Tettye-meder mentén ipartelepet létesített. A nagy polgárváros lisztellátása e nélkül el sem képzelhető. A magyar középkornak már pontos adata van arról, hogy 1402. évben nyugati jövevények (hospes civitatis) itt a MaTomszegen, a ,,de vico Malomseg" részen letelepedtek. Ez ősi malomtelep birtoklása adott néhány családnak'képzelt jogcímet, amint majd látni fogjuk az újkor ismertetésénél. Pécs középkori hidrográfiai vonatkozásában nagy szereppel bírt a várfalak vízvédelmi kérdése is. Ennek egyik részlteiéről, a Budai várkapú környékéről fentmaradt vázrajz szemléltetőt ad. már a XVIII. századi állapotot mutatva. A víziárok alkalmazása főként a román építészet korában dívott s ez megfelel a pécsi várat építő XIII. századnak. A pécsi víziárok különösen a déli, sík részen volt erősen tagolt, aholl az ellenség a falakhoz közel nyomulhatott. Mivel a pécsi vár lejtős oldalon épült, csak vízszintes déli oldalán védte állandó álló víz, míg a (keleti és nyugati oldalakon az északról lefolyó víz haladt át. A keletit a Tettye, a nyugatit az akkor bővizű Petrezselem-forrás táplálta. A Tettye azonban nyílt forrás lévén, a falakon kívül az ellenség kezébe kerülhetett s ezért zárógátakkal tartották vízszintes helyzetben a lejtős árok vizét. Az 1543. évben a város török kézre került s 1 1 Reke Antal: Az erdélyi káptalan levéltára. 36. old. 1 2 Feldolgozta Szentkirályi István, káptalani levéltári adatok alapján, pillanatnyilag fel nem lelhető újságcikkében.
