Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Vörös Márton: Pécs város vízellátásának fejlődése

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1052. 3—4. sz. kül. A lerohanó esővíz mennyisége évről-évre nő aszerint, amint a város felterjed az erdőteriilet kárára. Bár előzőleg maga az erdőterület is, a növényzet is visszatartott vizet, párolgó és felszívó hatásával, e vízelhasználás azonban lényegesen kisebb az újabb kultúrfelületek vízpazarlásával szemben. E városfejlődés kétszáz év alatt a karjaiba emelt oly területeket, amelyek egykor messze kívül a városon feküdve, állandó forrásképző hidrográfiai potenciával bírlak. E források mára már elapadtak. A Petrezselem-forrás a középkor és tőrök hódoltság pécsi fellegvárát Hálttá el vízzel, sokszor ötezer ember fogyasztására is. A pécsi középkor híres Aranyos-kútja, mely nevét egészséges, tiszta vizétől kapta, ma jelentéktelen csorgó kutacska. Fölöttük eltűnt az erdőtalaj s a forrásokat tápláló régi víztartalék az esők nyomán áradt folyóként egyszerre fut le. Nagyobb zápor alkalmával egyedül a városház előtti téren félóra alatt harminc centiméter magasan rohanó víz az egész város három heti vízfogyasztását teszi ki, nem szólva a Petőfi-, Liceum-utcák hasonló folyamairól. A városiasodás következménye, ha eltérő formában is, az elkarszíosodás is. Ezzel a ténnyel számolni kell az erdőterület rovására hegylejtőn fejlődő városoknak, ahol a vízellátást a lejtő csapadékja szolgáltatja. Ily esetekben a vízbiztosítás távoli jövőjére más megoldásokat kellt keresni, azzal a tudattal, hogy e városoknak ártézi kút fúrásra reményük nem lehet. A vízforrások mecseki déli lejtőjén történő kiapadására figyelmeztet bennünket Haas Mihály százev előtti leírása az alábbiakban:

8 „Legegészségesebb forrásvíz a városnak csaknem minden részében bőven van, többnyire már vascsövek által vezetve a számos nyilvános szökő- és magánkutakban. A város határában, főiképpen szép hegyei és regényes, termékeny völgyeiben száz forrásnál több található. melyek közül a tettvei érdemel említést, stb " Csak száz év előtt száznál több forrás a város fölött! A kérdésben gyakorlott szem a figyelmes mecseki sétákon. Bálics, Szkoko.,Aranyhegy tövében, regényes völgyekben, egykori házak letarolt maradványai mellett meglátja az egykori források kiszáradt medrét. A mohos, vízvájta Ikőkamrácskákat; száraz medrek futásában, az egykor kavicsot mozgató patalkocskák. vízfolyások száraz torrenseit. Elég egy pillantást vetnünk Ivogutovicz térképére, mely a mecsekkörnyéki területen az apadó források helyrögzítését mutataja. A már kiapadt források nagy száma csak azért nem múlja felül a jelenleg apadóékat, mert régebben nem állott rendelkezésünkre hidrográfiai adat.

9 Ma már nehéz lenne elmúlt idők hidrográfiai képét megadnunk. A várostfejlesztő változások teljesen átalakították Pécs környékének képét. Az őstelepülés kiásott halászháló nehezékei a Pécstől délre fekvő és a pellérdi nyíláson nyugat felé a Drávával összefüggő ősi tó8 Haas: Baranya megye emlékirata. 1845. 295, old. " Kogutovic Z.: Dunántúl és a Kis-Alföld írásban és és képben. I. k, 61. old, .vidék partjait sejtetik. A bizonytalan ősköd helyett azonban nézzünk az elmúlt század felé. A szabadságharc idején még működik a pécsi halászok céhe. Téves az az állítás, hogy e céh a mohácsi halászok pécsi lakhelye szerint elkülönülő közössége volt. A halásznép örökké a pariokhoz kötött s a főként közlekedésnélküli mult században nem lakhatott ötven _ kilométerre a parttól. A száz év előtti pécsi Nagycsatorna sokszor tószerűvé kiszélesedett mélyvonalán vezette el a Tettye és a többi akkoron bővizű források vizét. A főforrás, Tettye esetében is legfontosabb a továbbiakban a vízgyűjtő területe erdőállományának védelme. A mészkő a leszivárgó vízjelentékeny részét amúgyis megszökteti. A helyzet helyes képét adja Vadász a következőkben:

1

0 ,,Az erősen összetört, hasadékokkal átjárt mészkőterüM födetlen, vagy csak vékony humusszal borított részén a csapadék egyharmadának leszivárgását valószínűnek vehetjük". Ha negyven év pécsi csapadékátlag évi 765 milliméter mennyiségét vesszük, úgy például az 1030. évi aránylag normális csapadékév 846 000 köbméter vízhozamát tekintve, a Tettye vízgyűjtőterület nagyságát 3 négyzetkilométerre becsülhetjük. Az újabb erdőgazdálkodás a Tettye vízgyűjtő felszínének gondozására különösen ügyel. Az utóbbi időben elszenvedett erdőkárosodást éppen e gyűjtőterület fölött pótolják új ültetvényekkel. Lehetőleg fenyőfélékkel, mert a tűlevelűek kevesebb vizet tartanak vissza elpárolgásra. mint a lomboslevelüek. A fenyők erdőtalaja sem tart vissza annyi vizet, mint más fa féleségek tömöttebb. zsírosabb televénye. A Tettye karsztvizének meglepő változásai összefüggnek a karszt hidrográfiai szabályaival, így például nagv esőzéskor az oldott anyag eltorlaszolja a vízleveztő részeket. Ez is módosítja a vízszolgáltatás egyenletességét. Az eltorlaszoló anyag miatt Pécsett ilyenkor a víz barna és földízű. A pécskörnyéki hidrográfiai adottságok vázlatos ismertetése után rátérhetünk a lakosság vízellátásának fejlődésére s a kettő összefüggéséből vont helyes következtetéssel tekinthetünk a teeddők felé. A településtörténet minden alkalommal kimutathatja az elsősorban befolyásoló tényezőnek, a víznek a szerepét. A legprimitívebb település is földrajzi energiákhoz kötött. A kő, fa. víz (Mecsek hegye, erdeje, forrásai) telepítő ereje a legelső itteni ősteleptől a mai napig megszabta a fejlődés elemeit. Mint egykor forrásokban igen gazdag vidék jellegzetessége az, hogy a praehistorikumtól kezdve egymást váltó népek telepítették. A Mecsek őstelepülési centrum. A Duna mentén előnyomuló ember is a Mecsek völgyeiből rajzott ki a különleges vízrajzú s még a török alatt is víztől ölelt, szigetszerű Sárköz felé. Pécs esetében klasszikus képet nyerhetünk arról, hogy a természet tényezői mily nagy mértékben válnak az alkotói tevékenység alapfeltételeivé. E városfejlődés tengelyében mindig a Teltye-patak U. o. 12 7 oldal.