Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Leél-Össy Sándor: Az ürömi víznyelő barlang

12S nem bizonyíthatók be, mégis sok fontos dolgot sikerült megállapítanom. Az Ürömi-víznyelő barlang a leszálló karsztvíz övébe esik, de — minden valószínűség szerint — lenyúlik egész az állandó karsztvízszintig. — Szerintünk a Dunántúli Középhegység területén nincs összefüggő karsztvízszint. — De az egyes kisebb részeknek (pl. az Ürömi-medence környéke) valószínűleg megvan az összefüggő állandó karsztvízszintjük. Az Ürömi-víznyelő ma is rendszeresen működik, bár nem állandóan, mert a beletorkolló aszóvölgyekben nincs állandó vízfolyás. Működése így évente 2—3 alkalommal előforduló nagy záporokra szorítkozik, mely alkalmakkor nem ritkán 20—30 000 m

3 vizet is elnyel [Hampel F. (4) és Láng S. (6) adatai |. De minden kisebb esőzés alkalmával is beszivárog a vízátbocsátó meszes-, márgás talajon némi vízmennyiség a barlangba. Barlangunk így állandóan nedves és aktív barlang, ha nem is annyira, mint a nagy karszt-platók állandóvízű patakokkal ellátott barlangjai. Az Ürömi-barlang folyosói is egyben barlangi patakmedrek, mint ezt a barlang alján felhalmozott nagymennyiségű patakhordalék bizonyítja (kavics, agyag, homok). A barlangban azonban csak a már említett nagy záporok alkalmával folyik barlangi patak. A barlangba folyó víznek le kell hatolnia az állandó karsztvízszintig, és abba bele kell torkollnia, különben a barlang alján kellene tóvá felhalmozódnia. — Ha le tudnánk hatolni az Ürömibarlangban az álandó karsztvízszintig, a barlang legalján ugyanúgy tavat kellene találnunk, mint a Mátyáshegyi-barlang aljában, ahol a budai barlangok közül eddig egyedül sikerült a karsztvízszintet elérni (mert — szerintem — a Mátyáshegyi-barlangi tó már az állandó karsztvízszint része !) Az állandó karsztvíz szintje az Ürömi-barlang alatt — feltevésein szerint — kb. 110—115 méter a tenger színe felett. (Ugyanis az erózióbázis: a Duna közópvízszintje Budapestnél 96 m a t. sz. felett.) Minthogy azonban a karsztvízszint kissé lejt az erózióbázisa felé, a Dunától távolodva emelkednie kell a karsztvízszintnek. A víznyelő pedig légvonalban kb. 4 Ikm-re van a Dunától. Természetesen az állandó karsztvízszint az Ürömi-barlang alatt is ingadozik — a csapadékviszonyoknak megfelelően. Fontos lenne még tudnunk vidékünkön a karsztvíz mozgási irángát az állandó karsztvízszinten. Minthogy a barlangban a karsztvíz — a barlangi járatok átlagos lejtését követve — nagyjából ÉK—DNy felé folyik, lehetséges, hogy a mélyben az állandó karsztvízszintnek is ez az Leél-össy S.: Ki Ürömi víznyelő barlang áramlási iránya. —- Tehát eszerint Üröm környékén az állandó karsztvíz nem közvetlenül a Duna felé (keletre) áramlana, hanem először DNy-felé a Pilisvörösvári-árok irányába, és csak ez alatt fordulna a Duna felé?! (Mindez azonban csak bizonytalan feltevés mindaddig, amíg az állandó karsztvízszintről nincsenek biztos mérési adataink.) Az ürömi kútvízszintek nem sokat mondanak, mert az Ürömi medencében a karszttos eocén mészkő felett fiatalabb vízzáró rétegek' vannak. Összefoglalás Az Ürömi-barlang az eggetlen aktív barlang Nagy-Budapest közvetlen környékén, és egyben az egyetlen víznyelő barlang is. A Buda-Pilisi hegyvidék más^k nagyobb, aktív víznyelő barlangja: a Csobánkai-Macskabarlang jóval kisebb barlangunknál!, de különben is messze esik fővárosunktól. Turisztikai szempontból egyedülálló termé, szeti kincs az Ürömi-barlang részben a többi budai barlangtól merőben különböző jellege és formakincse, részben nagy mászási nehézségei miatt. Emellett igen könnyen megközelíthető. A barlangból már eddig is igen jelentős szakaszokat tártunk fel. (Összesen 214 métert), de még további feltárásokra is lenne lehetőség, ha nagyobb anyagi befektetéssel és komolyabb felszereléssel fognánk hozzá, sőt talán még a karsztvízszintig is le lehetne hatolni benne. A további kutatásoknak mindenféle szempontból nagy jelentősége lenne. Tudományos szempontból megoldódnának a barlangban még megoldásra váró, elsősorban hidrológiai jellegű problémák, melyek nagyon becses adatokat szolgáltatnának a Nagy-Budapest ivóvízellátása szempontjából oly fontos budai karsztvízkutatásokhoz. A felhasznált irodalom: 1. Koch Antal: A Szentendre—Visegrádi és a Pilis-hegység földtani leírása (Magy Földtani Int. Évkönyve I. 1871.). 2. Bekey Imre G,: A Csobánkai Macska-barlang (Barlangkutatás II.—1914.) 3. Bertalan Károly: „Bele" Barlangnaplója (1940 körül). 4. Hampel Ferenc: Az ürömi víznyelő (Magy. Katonai Szemle X—1940.). 5. Láng Sándor: Karsztjelenségek Magyarországon (Egyet. előadás — 1945/46. II félév). 6. Láng Sándor: Karsztjelenségek Magyarországon (Egyet. előadás — 1949/50. II. félév). 7. Taíger Henrik.- A Buda-—Pilis—Esztergomi hegycsoport szerkezete és arculata (Földt. Közi. — 1914.) 8. Szentes Ferenc: A Nagykevély hegyszerkezete (Földt. Közi. — 1934.). 9. Leél—össy Sándor: A Remetehegyi Hétlyuk-zsomboly (Hidrológiai Közi. — 1950.) \