Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Berencsi György: Az ivóvíz geopathológiai jelentősége

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 3--4. sz. Í2Ö. D|P)| I A Szerző értékes tanulmánya orvosbiológiai szempontból vizsgálja az ivóvíz^ ' " nek az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Fejtegetéseiben sorraveszi a víz különféle tulajdonságait és az ionalkatrészeit, főleg a nyomokban kimutatható elemek ionjainak hatását vizsgálva. Számos olyan korrelatív problémát közöl, amelynek hatása még nem ismeretes (pl. az ivóvíz hőfoka és a pajzsmirigy működése közti kapcsolat a hideg és langyos vizet fogyasztók vegetatív tónusa közti különbség, a nehézvíztartalom biológiai hatása, stb.). Az ivóvízben jelenlévő ionok hatásáról szólva, értékes javaslatait is közli az ivóvízi egyes nyomelemek (pl. kobalt, mangán) kataszterének felállítására, valamint az említett ionok élet- és kórtani jelentőségének kivizsgálására. Érdekes lenne szerinte a magyar alföldi lakosság transmineralizációjának tanulmányozása, ami a kűtvízfogyasiztásról az ártézi víz fogyasztásra való áttéréssel kapcsolatban állhatott elő. A tanulmány tehát nemcsak a biohidrológia soklodalú problémáit vetíti elénk, hanem hasziroos útmutatással szolgálhat népegészségügyünk számára is. UDC 628.112 : 615.79 Az ivóvíz geopathologiai jelentősége* DR. BERE.NCSI GYÖRGY A protoplazma biológiája szorosan összefügg annak a környezetnek tulajdonságaival, amelyben él. Ez a megállapítás a protoplazma minden megjelenési formájára, így az ember és állat szervezetére is érvényes. Az ember környezetének egyik tényezője a víz. Előadásomban ia víznek, mint környezettényezőnek avval a részével kívánok foglalkozni, amely a szervezetbe ivóvízként kerül be. Felnőtt ember naponta mintegy 2—2,5 liter vizet fogyaszt ital és ételben. Mezőgazdasági munkában a nyári mezőgazdasági időszakban általában ennél még lényegesen több vizet fogyasztanak. A vízzell a szervezetbe kerül mindaz, amit a víz fizikai és vegyi szempontból magában foglal. Minden anyag, amely a szervezettel érintkezésbe kerül, több-kevesebb biológiai hatással rendelkezik. A bekövetkező változás lehet erőteljes és gyorsan megnyilvánuló, lehet viszont észre sem vehető olyannyira, hogy hatása csak hosszú idő után, esetleg csak évtizedek múlva érvényesül. A víz tulajdonságai a legszorosabb összefüggésben állanak annak a területnek geológiai adottságaival, amelyekből! fakad. Így a földtani szerkezet többek között az ivóvíz közvetítéséve] az ember és állat egyik környezettényezője, amely a területén élő egyedek életműködésére, illetve az életműködés egyes megnyilvánulásaira determinálólag hathat. Amikor a Magyar Hidrológiai Társaság részéről azt a megtisztelő felhívást kaptam, hogy orvostudományi szempontból vizsgáljam a víznek az emberre való hatásait, kidomborodott az az óhaj, hogy előadásom necsak tárgyi tényeket tartalmazzon, hanem programmszerű legyen, s mutasson rá azokra a problémákra, amelyek mai ismeretanyagunk alapján a hidrológiára orvosbiológiai szempontból várnak. Ez elv szemelőtt tartásával tehát előadásomban főleg arra fektetek súlyt, hogy gondolatokat vessek fel, amelyek termékenyítőleg hatva a hidrobiológia tudományát volnának hivatva fejleszteni. * Elhangzott előadás a Magyar Hidrológiai Társaság 1950. június 14-én megtartott ülésén. Budapesten. (J Micsurin, T. Lysenko) Az Orvostudománynak már régóta vannak észleletei, amelyek alapján az ivóvíz bizonyos kóros hatásaira felfigyelt. Az általános közegészségügy azonban az ivóvizeik elbírálása kapcsán egyelőre nem jutott tovább, mint a víz bakteriológiai és vegyi vizsgálata abból a célból, vájjon nem áll-e fenn bizonyos fertőző bélbetegségek keletkezésének veszélye. A vízhigiénia továbbfejlődése csak további kutatás és ismeretanyag megszerzése után remélhető. Kétségtelen, hogy ezen a területen még igen sok nyugtalanító kérdés van, s előadásom témájaként éppen azért választottam e kört, mert meggyőződésem, hogy a kutatásnak ez a területe a közegészségügy számára még nagyon sok értékes adatot rejteget. Véleményem szerint a hidrológiának és higiéniának egy új ága van kifejlődőben nagyobb távlatokat tekintve, amely a jövőben az emberi és állati egészségügyben fontos szerepet fog játszani. A golyva okának már Hyppokrátes és a régi arab orvosok a vizet tartották. A legtöbb más elmélet is az endémiás golyva (kórokaként fontos szerepet tulajdonított a víz összetételének. Így közismert a Chatin-féle jódhiány elmélet, a vizek magas kalciumtartalma (Thompson, Tanaka, Horváth, Nógrády, Dános stb.), a víz radioaktivitása (Lang) stb; Az elmúlt évtized kutatásai felismerték, hogy az ivóvíz fluoridtartalmánalk nagy jelentősége van a fogzománc alakulására. Ha a víz literenként 0,6 mg-nál több fluoridot tartalmaz, a fogak lögszúvasodással szemben nagy ellenállóképesgel rendelkeznek. Ha a fluoridtartalom literenként 1 mg fölött van, akkor a fogzománc egy szépséghibát okozó foltos elváltozása következik he. Azokon a területeken pedig, ahol az ivóvíz lluoridtartalma literenként 0,6 mg alatt van, a fogszúvasodás igen elterjedt, komoly népbetegség számba megy. (Adler, Straub, Sárkány, Churchill, Coumoulos, Day, Dean, Jay, Arnold, McClure, Elvove, Fellenberg, McKay, Ockerse, Smith, Weaver). Az állatgyógyászat terén nyert lapasztalatok is amellett szólanak, hogy bizonyos „nyomanyagoknak" nagy jelentősége van. Ezek a nyom4