Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Wein György: Hidrológiai adatok a Bükk-hegység keleti részéből

12 Wein Gy.: A kelcli Bükk hidrológiája Ez a tanulmány a Bükk-hegység keleti részének hidrológiai viszonyait foiglaíja össze. Az itt előforduló víz túlnyomó többsége karsztvíz, amely a jól karsztosodó középső triáSz-kori mészkőrétegek üregeiben tározódik. E víz egy része a hegvst.'g peremtörésein, vagy a mély ivölgybevágódásokban a felszínre tör, E karsztvíz, többsége ú. n. magas karsztvíz. Az alacsony hőfok és az iszappal való szennyeződés lehetősége jellemzi. A magas karszt forrásainak vízhozama pedig a vízgyűjtőterületre lehuloit csapadékvíz függvénye. Szerző ismerteti gondos adatgyűjtésének eredményeit és igen számos ilyen magaskarsztvizet adó forrást ír le. Ezenfelül leírja az ú. n. mélykarszt forrásvizeit is, ezek már langyosak, mert mélyebb szintből törnek elő. Keveredhetnek a magaskarszt vizeivel is. Végül, a nem karsztos eredetű vizeket is ismerteti szerző, pl. a bányászat általi feltárt vízelőfordulásokat, egyes ártézi kutak vizeit, végül pedig a Sajó árterének alluviális rétegvizeit is. A tanulmány sok jó adata nagy sagítsCgiil szolgálhat ötéves tervünk vízellátási és vízgazdálkodási programmjának kidoJgiozása alkalmával. Hidrológiai adatok a Bükk-liegység keleti részéből DR WEIN GYÖRGY A Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából az Országos Vízgazdálkodási Hivatal részére végzett hidrológiai munka alkalmával olyan egyidőben megfigyelt, ia Biilkk-hegység egész K-i részét felölelő adatsorozatot gyűjthettem, hogy annak publikálását szükségesnek gondolom. A helyszíni vizsgálatok közben felmerült követelményeknek megfelelően szükséges volt egész Nagy-Miskolc hidrológiai viszonyait is tisztázni a jelenlegi és jövőbeni ivóvíznyerés szempontjából. Hajós Lászlóval, a miskolci Vízművek igazgatójával, Sipos Gyulával, a Vízművek főmérnökével és Varga Sándorral, a Diósgyőri Vasgyár műszaki tisztviselőjével szorosain együttműködve és segítségüket igénybevéve sikerült a szükséges vízügyi adatokat összegyűjteni és a sokszor körülményes méréseket elvégezni. A forrásvízméréseket a legalkalmasabb, évek óta tartó száraz időjárásban végeztem a májusi esőzések megindulása előtt 1949. április 27—május 16-ig. A Büklk-hegység K-i részén a következő számbajöhető vízről beszélhetünk. Karsztvizek A Bükk-hegység legnagyobb részét középső triász-kori mészkőrétegek építik fel. Ez a rétegsor a Csókásvölgy szép feltárásaiból mintegy 1800—2000 m vastagságúnak vehető. A repedezett mészkőnek az a tulajdonsága, hogy a reá eső csapadék azt a repedéseik mentén kioldja, víznyelőket, dolinákat alkot és azokon lefolyik a mészkő mélyebb szintjébe, mindaddig, amíg vízrekesztő réteg meg nem állítja lefelé tartó útjában. A Bükk-hegység K-i részében, miint vízrekesztő réteg elsősorban a karbonkori porf iroidcsoport, ma jd az alsó triász-kori, dolomitos mészköves palacsoport szerepel. A mélybesüllyedt vú alkalmas helyeken, így mély yölgybevá-gódásokban, vagy a Bükk-hegység peremén kialakult törésvonalak mentén feltörhet a felszínre és mint bő karsztforrás jut újra napvilágra. A mészkő üregeiben, vízjárataiban megtett földalatti útja alikalmlával sok CaC0

3-ot old fel és a kifolyásnál azt részben lerakja. Így keletkeznek az egyes nagyobb forrásokat jelző régi fakadás helyén lerakódott mésztufa padok (a Lillafüredi Palotaszálló erre épüli). Ezeket a karsztvizeket, melyek az atmoszférából a mészkőfenn,síkokra lehullva azoknak belsejében nyilt járatokban aránylag gyors és lefelé irányuló mozgást végeznek, egészen addlig, amíg felszínre nem jutnak „magas karsztvizeknek" nevezzük. Ivóvíz-felhaszn .ás szempontjából lényeges róluk tudnunk azt, hogy a gyűjtőterületükkel úgy vízmennyiség, mint szennyezési lehetőségek szempontjából a legszorosabb összefüggés áll fenn. Számtalan megfigyelés és kísérlet igazolja azt, hogy a gyűjtőteriilet dolináiba bekerült esővíz változatlanul, öntisztulási és természetes szűrési folyamat nélkül került a kifolyó forrásáig. Ezért ezeknél a mac/as karsztvízhez tartozó forrásoknál ivóvízellátás szempontjából ügyelnünk kell arra, hogy gyűjtőterületükön szennyeződési lehetőség ne forogjon fenn. Ezeknek a „magas karszt"-vizeknek fő ismertető jelei, hogy hőmérsékletük a kőzetek magasabb szint jének hőmérsékletét véve fel, — hideg és hogy nagyobb felhőszakadásoknál vagy hirtelen hóolvadásoknál vizük lebegő anyagrészecskékkel telik meg, zavaros lesz. Vízihozamuk pedig a gyűjtőterületükre lehullott csapadékmennyiség függvénye. Ha a Ikarszthegységet alkotó összefüggő vízgyűjtő mészkőrétegek több ezer méter mélyre süllyedtek és a geológiai korok alatt repedéseik és járataik megteltek vízzel, kialakul az ú. n. ..mélykarsztvíz", melyek, ellentétben a magas karsztvízzel, egészen más tulajdonságai vannak. A mészkőhegység belsejében kialakul egy gyakorlatilag összefüggő és egy állandó vízszinten mozgó víztömeg, mely felvéve a mélységbeli hőmérsékletet, nagyoíbb mennyiségű ásványi sót tud kioldani a kőzetekből. Ha össze is függ a magas karsztvizekkel, az abban lévő esetleges szennyeződés már nem jut el hozzá. A csapadékingadozást nem érzi meg és hőmérséklete magas. Felszínre rendesen mélyreiható törésvonalak mentén jutnak fel. Útközben rendesen kisebbnagyobb mértékben keverednek a hideg magas karsztvízzel és így jönnek létre az ú. n. kevertvizű langyos karsztforrások. Ivóvíznyerés szempontjából ezeknél nem kell tartanunk a gyűjtő-