Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
1-2. szám - Dr. Wein György: Hidrológiai adatok a Bükk-hegység keleti részéből
Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 13 területről származó szennyezés lehetőségétől. Ezzel szemben magas hőfokuk miatt kevésbbé alkalmasak ivás céljára. Fizikai és kémiai tulajdonságaiktól fogva rendszerint kiváló gyógyhatásúak. A Bükk-hegvség K-i részén mindkét fajtához tartozó karsztforrások keletkeztek, melyek közül az ivóvízellátás szempontjából szó'bajövőket a következőkben tárgyalom a mellékelt kimutatás sorrendje szerint. Galya-forráscsoport A Nagysom, Nagymésztető, Hánmasbérc vonalában húzódó középső triász-kori szarulköves szürke mészkő és ugyancsak középső triász-kori világos mészkövek magas karsztjának vize talál részben utat a fennsík É-i oldalán a Galya-forráscsoport karsztforrásaiban. A mészkőrétegdk alatt részben porfiroidok, részben palák települnek, melyeik itt, mint vízzáró rétegek szerepelnek és felszínre kényszerítik a mészkőbe vándorló vizeket. 1. Galya-forrás (332 m t. sz. f. magasság). A réteges világosszürke mészkő lapjai közül kifolyó víz fölé vasajtóval zárható téglaépületet emeltek. Ide vezetik vascsövön a forrástól Ny-ra kb. 200 m-re fakadó gyengébb forrás vizét. Ez a kis forrás is betonnal van foglalva. A két forrás vízmennyiségét a csőbefolyás előtt lévő aknáiban vödörrel mérhettük. Jelenleg 192 l/p ho'zama van a forrásnak. 1947. augusztusában Melisel János 225 1/p-ot mért. 1948. december 14-én a Barossakna szerelője, aki a kutalkat kezeli 180 1/p-et mért. Mivel a legutóbbi mérés pontosságához kétség férhet, nem fogadhatjuk el liter pontosságig ezt az adatot. Az 1947. augusztusában mért vízmennyiséghez képest a kút hozama 33 1/p-et apadt. Iiőlöka 8,5 C°. A forrás magas karsztjellegű. melynek gyűjtűterülete a tőle D-re elterülő Hármasbérc környékén van. Gyűjtőterülete pontosan nem körvonalazható, mert az egész mészkőfennsíknak úgy az É-i, mint D-i peremén törnek fel források, melyek vizüket mind az öszszefüggő mészkőfenmsíkokból nyerik. A két forrás látszólag nem veszít vizet a törmelékben. Vízhozamának csökkenése az éveik óla beállott rendkívüli száraz időjárásnak tulajdonítható. Mesterségesen növelni vízhozamukat nem lehet. 2. Ando-kút (335 m t. sz. f. magasságban). A Galya-forrástól Ny-ra mintegy 1 km távolságban fakad a gyengevizű Andó-kút. Vizét jelenleg kis tavacskákban duzzasztja fel a MALERD erdei vasút vezetősége, hogy abból a mozdony vizét felvehessék. Geológiája és gyűjtőterülete azonos a Galya-forráséval. Terméskővel foglalt csurgó forrás, melynek vízhozama jelenleg 5—6 l/p. Hőfoka 8,8 G°. Hozamát valószínűleg növelni lehetne, ha a forrásjáratokat kii takarítanák és szükség szerint azokat robbantással kitágítanák, majd jó foglalással a szétszivárgő vizet összegyűjtenék. 3. Dnbrica-kút 290 m t. sz. f. m. Az Andókúttól ÉNy-ra kb. 500 m-rel felkszik az erdei vasút alatt az előző két forrásnál mélyebb szinten. Jelenleg teljesen száraz. Meisel J. 1947. augusztusában 40—50 l/p-t mért. Nem valószínű, hogy lényeges és állandó mennyiségű vizet lehetne itt összegyüjtenli a forrás szakszerű foglalásával. FelsŐ-forráscsop nr' Akárcsak az előző csoport, ez is a Csókás, Hársasbérc mészkőplatójából és ennek K-i folytatásában a Kecskelyuk-barlang kisebb mészkőlakarójálból táplálkozik. Vízrekesztő rétegként itt is részben porfiroidok, részben az alsó triászpalák szerepelnek. 4. Felső-forrás (340 m t. sz. f. m.) A forrás a világos középső triász-mészkőből fakad. A kis félköralakú völgy Ny-i oldalában szép vasajtóval zárható belonépiilettel van foglalvá. A forrás egykori járatai a sziklafal oldalában jól megfigyelhetők és a völgyben lefelé haladva kb. 100 m-es szakaszon lelhetjük meg a mésztufa-lerakódásokat. Varga Sándorral együtt az usztatással mért vízhozam jelenleg 330 l/p volt. Hőfoka 9 C°. Egy régebbi, Varga Sándortól eredő ismeretlen idejű adat szerint a felső forrás vízhozama 500 l/p volt. Ezek szerint itt is erős vízhozam-csökkenés áll fenn, ami ugyancsak az időjárásnak tulajdonítható. A vízhozam emelése mesterséges úton nem remélhető. 5. Középső- (Flóra-) forrás (280 m t. sz. f. m.) Minden valószínűség szerint ez a gyenge csurgó kutacska már nem a középső triász-mészkőfennsíkból táplálkozik, hanem az alsó triász dolomitos-palás rétegsor egyiik vízzáró palarétegen fakad. Vízhozama lényegtelen. Gyűjtőcsatornákkal össze lehetne gyűjteni esetleg 10—20 l/p-t. 6. Király-forrás (240 m t. sz. f. m.) Valószínűleg alsó triász ;palákon tör fel a világos mészkőben leszivárgó karsztvíz. Két helyen betongyűrűkkel foglalt kutakból folyik a víz egy nagy tárolómedencébe. Jelenleg nagyon gyenge a ihozzáfolyás. Pontos vízhozam mérést nem tudtunk végeznli. Régebbi adatok szerint 1906-iban Papp Károly 118 1/p-et mért, 1911-ben Emszt Kálmán 28 I/p-et. pbből is láthatjuk, hogy a 8,5 C°-os víz a gyenge, szeszélyes vízhozamú forrásokhoz tartozik. De ez természetes is, mert gyűjtőterülete meglehetősen kicsi. Mind a Galya-, mind pedig a Felső-forráscsoport forrásainak gyűjtőterülete jelenleg erdővel borított terület, tehát a szennyeződés veszélye nem forog fenn. A Garadna-forráscsoport 7. A Garadna forrása (490 m t. sz. f. m.) Az igen bővizű forrás Ómassa falutól D-re a Jávorhegy oldalában épített új út kanyarodója alatt fakad. Az utat tartó támfalat pontosan a forrásokra építették és így azok a nagy kövek alatt lörnek fel és csak pár méterrel lejjebb jutnak a felszínre kis patak formájában. A Jávorhegytől Ny-ra és K-re elhúzódó középső triász-mészkővonulat elnyelt vizeit az alsó triász dolomitos-palás rétegsor egy itt megcsapolt kb. 100 m vastag leveles palával jól zárt teknője önti ki. A teknő jól megfigyelhető az útibevágás feltárásaiban.
