Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Leél-Össy Sándor: Az ürömi víznyelő barlang

122 Leól-össv S.: Az Ürömi víznyelő barlang A tanulmány a szerző által újonnon felfedezett barlangot ismerteti, amely Budapest és Üröm határvonalán alaku't ki. A hosszú és fáradságos feltárómunkálatok eredménye az, hogy az eddigi eredmények szerint a 214 méter hosszú és 36 méter mély járatrendszer egy elég nagykiterjedésű emeletes barlang, amely 3—4 szintben alakult ki. Legmélyebb pontja 25—30 méterre közelíti meg a karsztvíz szintjét. UDC 551. 448: 551.491.5 (224.373 Pilis) Az Ürömi víznyelő barlang* DR. LEÉL-ŐSSY SÁNDOR Muinkámban egy icláig teljesen ismeretlen, új, aktív barlang: az Ürömi víznyelő alatti barlang felfedezéséről és feltárásáról akarok beszámolni. Egyúttal részletesen fogom ismertetni a barlang sztratigráfiáját, tektonikáját, paleontológiáját, geomorfológiáját és hidrológiáját. A barlangok felfedezésének ugyanis csak egyéni érdekessége és legfeljebb turisztikai értéke van, ha a felfedezés nem jár együtt a barlangnak és környékének tudományos kikutatásával. • Barlangunk az Ürömi víznyelő alatt húzódik, annak folytatásaképpen. A víznyelő Nagy-Budapest területén kívül, de a budapesti határvonal közelében fekszik. Üröm község keleti szélétől mintegy 300 méterre, közvetlen az Üröm—Csillaghegyi kocsiút északi oldalán. A víznyelő meszsziről felismerhető, ugyanis egy jellegzetes, meredekoldalú, kb. 10 m mély, lefolyástalan mélyedésben alakult ki. Szerkezetileg a víznyelő környéke már a Pilis-hegycsoport területéhez tartozik. A barlang irodalma Az Ürömi barlangnak, mint újonnan feltárt barlangnak természetesen idáig nem volt semmiféle irodalma. — De a már régen ismeretes Ürömi víznyelőnek is igen szegényes az irodalma. Legelőször Koch Antal tesz róla rövid említést, „Wolfsgrube" név alatt, és már ő feltételezi, hogy „a dachsteini-mészkőben (?) kialakult víznyelő alatt a hegy gyomra barlangot rejt maijában" (1) — Bekey Imre a Csobánlkai Macskabarlang ismertetésével kapcsolatban a Pilis-hegyvidék többi víznyelői közt az Ürömi víznyeíőt is megemlíti (2). — Bertalan Károly a BETE. Barlangnaplójában röviden leírja a víznyelőt és beszámol feltárási kísérleteiről (31. — Önálló és részletes tanulmányt egyedül Ilampel Ferenc írt a víznyelőről (4). A barlang feltárásának története Az ürömi víznyelő alatt már eddig is többízben próbáltak barlangot feltárni, de a nagy nehézségek következtében idáig minden kísérletet sikertelenül hagytak félbe. Nagyobbarányú kísérletet végzett Bertalan Károly Hluchánv Imrével 1940-ben. amikor megállapították, hogy „a víznyelő alatti barlang annyira el van tömőd« A Magyar Hidrológiai Táríaság 1951. évi április 18-iki előadó üléfén elhangzott előad 6*. ve, hogy csak robbantással (?) lehetne továbbhaladni" (3). — Ezenkívül szintén a 40-es években a TTE tagjai is próbálkoztak a barlang feltárásával, de ők is abbahagyták. (Venkovits István szóbeli közlése). Láng Sándor egyetemi in. tanár hívta fel először a figyelmemet az Ürömi víznyelőre. — A víznyelőt első alkalommal egy nagyarányú felhőszakadás után néhány nappal kerestem fel: 1949. szeptember 9-én. Bögtön feltűntek a víznyelőmélyedés nagy arányai és a felhőszakadás alkalmával beleömlött víz hatalmas feltöltő és pusztító munkája: a víznyelő oldalában még 4—5 méterrel a nyílások felett is sárosak voltak a fák és bokrok levelei, jeléül annak, hogy odáig duzzadt fel a hirtelen lefolyni nem tudó víz. Ezért már akkor megszü'etett bennem a feltevés, hogv a víznyelő eltömődött feneke alatt hatalmas barlang rejtőzik, melyet érdemes lenne feltárni, (bár a víznyelő irodalmát akkor még nem ismertem). Minthogy a víznyelő bejárata nem karsztosodó brvozoásmárgában van, ugyanakkor azt is feltételeztem, hogy a felszín alatt csekély mélységben karsztosodó kőzet rejtőzik (mégpedig — a felszíni vizsgálataim szerint — valószínűleg nummulinásmészkő), melyben már komolyabb üregek lehelnek. E feltevéseim alapján már 1949. őszén több alkalommal folytattunk feltáró munkálatokat testvérem: Leél-őssv Attila segítségével. E kutatások folyamán hamarosan megtaláltuk — a felszíntől kb. 3 méterre —^ a víznyelő karsztosodó alapkőzetét, mely tényleg nummulinásmészkőnek bizonyult, és ez a tény még jobban megerősítette bennem azt a feltevést, hogy a víznyelő alatt komoly barlang alakult ki. — Még az ősz folyamán kisebb, teljesen eltömődött üregeket is találtunk, de a tulajdonképpeni barlang feltárása csak akkor sikerült teljesen, amikor 1950 márciusában néhány lelkes bölcsész- és műegyetemi hallgató is csatlakozott hozzám. így nagyobbszámú kutatócsoporttal folytathattam a feltárásokat, és 1950. március 12-én megtaláltuk és kibontottuk a barlang bejáratát: a 12 méter mély függőleges és roppant szűk „Atti'a szorítót". mely alatt hatalmas vízszintes folyosókat és újabb aknákat találtunk. Ezután a Földtani Intézet anyagi támogatásban részesített, és ennek segítségével még több mint esv hónapon át szinte szakadatlanul dolgoztunk. Némileg kiszélesítettük az Attila-